Régóta betegeskedett, de mindig reménykedtünk, hogy túléli a megpróbáltatásokat. Januárban töltötte be a hetvenötöt, amit május 8-án az Erkel Színházban egy nagyszabású koncert keretében ünnepelt volna meg. Itt tervezte bemutatni tavaly decemberben megjelent új Bartók CD-jét (Mini Akusztik Trió: Nyitott kapu Bartók költői világára), rajta többek között az Este a székelyeknél újabb verziójával, amelyet a billentyűs Papp Gyulával még a hetvenes évek hajnalán dolgoztak fel, de a Bartók-örökösök akadékoskodásai miatt hivatalosan csak 2017-ben kerülhetett lemezre. (Pedig hát ott feszít az 1993-as 25 év rock című Mini-kiadványon is, de azon még – a jogi problémákat elkerülendő – Éjféli találkozás Béla bácsival a csiki havasok alatt álnéven).
Korosztályomnál fogva a hetvenes évek legvégén találkoztam vele, lóhajú tinédzserként rajongtam a Mini érettebb, összetettebb, de kellően energikus jazz-rockjáért, mely zeneileg magasan kiemelkedett az akkori, primér energiákat megmozgató kemény rock mezőnyből. Személyesen tíz évvel később ismerkedtünk meg, mikor már úgy nézett ki, mint egy szumó birkózó, viselte az azóta elmaradhatatlan védjegyévé vált fekete napszemüvegét, és persze külsőleg kevésbé idézte egykori önmagát, akinél – ezt bármelyik rockzenész megerősíti a korosztályából – sorszámot húztak a csajok.
Miközben belül mindvégig megmaradt – Sebők János szavaival élve – ugyanannak a „kiveszőben lévő, bohém, nagy álmú, pesti Szindbád-embernek”, aki a rockot nemcsak a színpadon és jelszavakban éltette, hanem gondolkodásában, életformájában is azonosult vele.
Legutoljára idén január végén, a Magyar Zene Házában, a Nekünk írták a dalt! című poptörténeti kiállítás megnyitóján találkoztunk személyesen. Nehezen mozgott, de ott volt. Sőt, magában a tárlatban is tevékenyen részt vett: kölcsönadta a Gőzhajó felvételére készített blockflötéjét, és a technológia terében a félbevágott Barkasban ő is hosszasan mesél a régi turnéélményeiről (persze azok publikus változatát). Miközben több mint ötven éves munkásságával a kiállítás számtalan helyen foglalkozik, többek között ő is ott feszít a rock „Feszty-körképen”, a Mini albumai ott találhatók a lemezborítókból kirakott falon, és a Vissza a városba című Mini-dal rákerült a tárlathoz készült, a rendszerváltozás előtti korszak zenéjét reprezentáló CD-válogatásra is.
Ádám, legyen Neked könnyű a Föld!
