Nemrégiben adta ki legújabb lemezét a 10 éves Bagossy Brothers Company. Többek között ennek apropóján is beszélgettünk a zenekar tagjaival. A beszélgetés során Bagossy Norbert, Bagossy László és Tatár Attila mesélnek az elmúlt tíz évben szerzett tapasztalataikról. Az interjú során kiderül, hogy milyen változásokon ment keresztül a zenekar, amely tíz év alatt egyszer sem váltott tagot, illetve bepillantást nyerhetünk a zenekar fejlődéstörténetébe és a zenéhez való elkötelezettségükbe.
Milyen volt 10 évvel ezelőtt először színpadra lépni a közönség elé, és most, ennyi idő után, milyen érzés újra a színpadon lenni?
Bagossy Norbert: Az első időkben a színpadra állás egyfajta ősi energiával járt. Akkoriban az volt a célunk, hogy megmutassuk, ami bennünk van, és átadjuk ezt az érzést a közönségnek. Most pedig ugyanúgy tele vagyunk energiával, de a tapasztalat és a szakmai fejlődésünk miatt másfajta izgalmak vannak bennünk. Most már sokkal összeszedettebben, a részletekre odafigyelve tudjuk átadni a dalokat és a produkciót.
Tatár Attila: Teljesen egyetértek Norbival. Az első időkben az volt a fő, hogy élvezzük a zenélést és az energiánk közvetítését. Most viszont egy nagyobb egészként tekintünk a koncertre. A részletek, a technikai elemek mind részei a produkciónak, és az a feladatunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk a közönségnek. Az izgalom most inkább arról szól, hogy minden technikai részlet rendben működjön, és a produkciónk tökéletes legyen.
Bagossy László: A rutinunknak köszönhetően már olyan otthonosan mozgunk a színpadon, hogy sokkal magabiztosabban tudunk fellépni. A technikai részleteknek és a produkció összetevőinek összehangolása is sokkal simábban megy, és az évek alatt megtanultuk, hogy miként lehet a legjobban megvalósítani a zenénket és az élményt.
Ha visszatekintetek erre a 10 évre, mi jut eszetekbe róla, hogyan értékelnétek ezt az időszakot?
TA: Nos, talán úgy kezdeném, hogy induláskor, igazi laikusok voltunk ezen a területen. Minden nagyon ösztönös volt, és akkoriban még nem voltak a mai okostelefonok, amik megkönnyítik az online jelenlétet. Meg kellett találnunk, hogyan posztoljunk a Facebookon, hogyan építsük az imázsunkat. Kezdetben inkább csak megfigyeltünk más zenekarokat és próbáltunk tanulni. Emlékszem, hogy minden ösztönösen történt. Ahogy az évek teltek, a zenekar népszerűsége növekedett, és új tagok csatlakoztak hozzánk, mint például a menedzserünk, Szalai Attila, vagy a videósunk, aki elkészítette a klipjeinket. Az évek során profibbá váltunk, sok mindent rutinszerűen csinálunk most már, ami az elején még kihívást jelentett. Mindig figyelemmel kell kísérnünk az aktuális trendeket, és be kell illesztenünk a saját stílusunkba azokat az elemeket, amik izgalmasak lehetnek.
BL: Az elején minden sokkal ösztönösebb volt, és kialakult egyfajta baráti közösség közöttünk munkatársi viszony helyett, hiszen mindannyian laikusok voltunk ezen a területen. Ez a barátságos dinamika és ösztönösség vezetett oda, hogy gyakorlatilag családdá váltunk. Nem csak munkatársak vagyunk, hanem barátok is.
TA: Hozzátenném, hogy az egész fejlődésünk organikusan történt. Nem szándékosan kerestük a tagokat, hanem az élet hozott hozzánk olyan embereket, akik a csapatunkba illeszkedtek. Az állandó stáb hiánya is voltaképpen praktikus okokból adódott, de mindig alkalmazkodtunk a működési formához. Így alakult ki ez a természetes közösség, akik együtt dolgozzák fel a produkcióinkat.
Ami a zenei trendeket illeti, kezdetben az angolszász indie folk volt a kedvencünk, ami nagyban befolyásolta az első albumunkat is. Az évek során kísérleteztünk más hangszerekkel és stílusokkal. Például a harmadik albumunkon már egy kicsit elektronikusabb irányt vettünk. Azóta is folyamatosan kísérletezünk és nyitottak vagyunk új irányok felé. Nem követjük vakon a trendeket, de ha valami izgalmas, és összhangban van a stílusunkkal, akkor nyitottak vagyunk rá.
BL: A zenei irányunk is folyamatosan változik. Az összhang és az autentikusság megtartása mellett továbbra is kísérletezünk.
TA: Összességében azt mondanám, hogy az organikus fejlődés és a saját hangunk megtartása vezetett eddigi utunkon. A jövőben is nyitottak vagyunk az új irányokra és kihívásokra.
Tehát nyitottak vagytok az új zenei kihívásokra, amíg azok komfortosak számotokra.
BN: A zene számunkra valódi szenvedély, és nyitott szemmel járunk ezen a területen. Mindenféle zenei irányzatot nyitottan fogadunk, és beillesztünk a saját munkásságunkba mindent, ami minket megfog. Az aktuális zenei ízlésünk határozza meg, hogy milyen dalokat alkotunk. Az alapelvünk egyszerű: ha nekünk tetszik, valószínűleg a közönségnek is fog. A dalaink létrejöttében tükröződik ez a változatosság. A következő évtizedekben is tovább alakul és változik a zenei stílusunk. Ahogyan az ember az idő múlásával érésen megy keresztül és új nézőpontokat talál, ugyanúgy a zenénk is fejlődik. A változás szerves része annak, ahogyan közeledünk a zenéhez. Ez az érzelmek kifejezésének és az önazonosságunk kifejezésének egyfajta módja. Ha a zenénk nem tükrözi ezt, akkor veszít a lényegi tartalmából, és mi magunk is elveszítjük a kreatív folyamatban rejlő lehetőségeket.
Nagyon sok népzenei motívum lelhető fel a zenétekben.
TA: Az elején a zenekar nagy része nem igazán foglalkozott a népzene témájával, és még Zsombi, a billentyűsünk – aki a Cika zenekar prímása, illetve aki népzenész is – sem erőltette rá a népies elemeket. Úgy tűnik, hogy ez a népzenei vonal valahogy magától lassan belesimult Norbi dallamvilágába. Először csak dallamokban jött elő, majd fokozatosan kibontakozott. Például saját dalok feldolgozásában is felhasználtuk hegedűvel, vagy megírtuk a „Néked szólnak a harangok” című dalt, ami rendkívül népies hangulatú.
Érdekes, hogy ez a vonal rendkívül jól érezhetően megtalált minket. Akár egy Budapest Parkos pop-rock koncert utáni backstage-ben – noha talán furcsának tűnik – előkerül a hegedű, és ebben a népi hangulatban mulatunk. Ilyen irányváltásra az első években nem is gondoltunk volna. A zenekar tagjai kezdtek egyéni és közös szinten is érdeklődni a magyar népzene iránt, hiszen a zenei szakma része vagyunk. Ez a kíváncsiság valószínűleg olyan mozzanatokhoz fog vezetni, ahol a népi elemek további megnyilvánulásait láthatjuk majd. Ugyanakkor nem tervezzük, hogy etno stílusú zenekarrá váljunk. Ahogyan már korábban is említettem, különböző stílusok irányába is nyitottak vagyunk, és ez így is marad.
Ez a folyamat valószínűleg ahhoz a fejlődéshez köthető, amit Norbi említett, hogy az ember életkorával, tapasztalataival bölcsebbé válik. Ez a folyamat része lehet, amikor belső vágyad találkozik azzal, hogy beengeded az életedbe ezeket a változásokat. Legyen az a magyar népi kultúra, az egészséges életmód vagy éppen más érdeklődési területek. Lassan beépülnek a mindennapokba. Ezt a folyamatot természetesnek találom, és valószínűleg az ember élettapasztalatainak növekedésével járó velejáró.
Melyik a kedvenc dalotok az új lemezről?
BN: Nekem a „Szép mentés” című dal a kedvencem. Ez az első dal, amit zongorán tanulni kezdtem. Érdekelt, hogy milyen lehet zongorán dalt írni, mert bizosan más, mint gitáron. Az első verzióban a refrén részei zongora akkordokkal készültek, ami egy teljesen új dimenziót adott neki. Az első változat kifejezetten erőteljesen él bennem, és ezzel a megközelítéssel különleges hangulatot sikerült teremtenünk.
BL: Mostanában elgondolkodtam azon, hogy a hagyományos lemezkiadás módszere már 2023-ra picit másképp alakul. Nem várjuk meg, hogy két évig csendben dolgozzunk, majd egyszer csak előálljunk egy 10 dalos albummal. Például, az első dal, amely megjelent, talán az „Az a szép” volt. Ez a dal először azért is ugrott be, mert úgy gondolom, hogy az eddigi pályafutásunk egyik legkiemelkedőbb videoklipjét sikerült létrehozni. Lenyűgöző és egyedi hangulatot teremtett a dalhoz. A forgatás során rájöttünk, hogy milyen sok munka van egy klip elkészítésében, és mindent megteszünk, hogy a lehető legjobban megoldjuk ezt a folyamatot, még ha az eszközeink korlátozottak is. Az „Az a szép” klipje abszolút a kedvencem lett.
TA: Mialatt beszélgettetek, én is elővettem a lemezt. Nem azért, mert nem lennék képes felsorolni a dalokat, hanem azért, mert mindig azok a friss megjelenések jutnak eszembe, amelyekről éppen kérdeztek. Természetesen megemlítették, hogy a 2 év alatt folyamatosan csepegtetjük a dalokat, így könnyen elfelejthetjük azokat az érzéseket vagy érzelmi kötődéseket, amelyek az akkori időkhöz kapcsolódnak. Így hát most nehéz számomra választani. Egyetlen egy dalt sem tudok kiemelni, mert ezen az albumon számos kiváló dal szerepel. Az „Álljunk össze” című szám például rendkívül energikus és erős, tele van lendülettel. Ugyancsak nagyon kedvelem a „Csillag az égen” című dalt. Amióta megíródott, folyamatosan hallgattam a demót. Az „Angyalok a parkolóban” is rögtön eszembe jutott, egy olyan dal, amit kifejezetten élvezek koncerteken, különösen abban a formában, ahogyan Norbi elkezdi. Sőt, most már az is eszembe jutott, hogy az adott dalnál bekapcsolja a telefonokat, ami kiváló hangulatot teremt. És persze ott van a „Fújj meg szél” is, ami eddig úgy tűnik, az egyik legnépszerűbb dal lesz a lemezről. Valamennyinek megvan a maga színfoltja, mindegyik szép színt képvisel a palettán, és mindannyiukat nagyon kedvelem.
Hogyan találtatok egymásra a Parno Graszt zenekarral?
BN: A „Fújj meg szél” című dal akkor született, amikor már két-három éve felfedeztük a Parno Graszt zenekart. Gyakran hallgattuk az autóban és a backstagekben énekelgettük. Ebben az időszakban kezdett formálódni a dal, és minden olyan pillanatban, amikor inspirált voltam és hatékonyan tudtam dolgozni, próbáltam valamit alkotni. Így alakult ki a „Fújj meg szél” alapja.
BL: Igen, és hozzátenném, hogy a Parno Graszt hatása rendkívül érezhető volt a dalban. A romák kultúrája és zenei jegyei valahogy beleivódtak, ami számunkra is fontos volt. A dal nagyon autentikussá vált, és úgy éreztük, hogy jó lenne, ha a Parno Graszt is benne lenne ebben a folyamatban.
TA: Az igazi kollaboráció azonban csak később jött létre. Miután megszületett a dal és éreztük, hogy a Parno Graszt hatása erőteljesen jelen van benne, felvetődött a kérdés, hogy mi lenne, ha csatlakoznának hozzánk. Így kerestem meg őket, és amikor a dal elkészült, már az ő közreműködésükkel megszületett a végső verzió.
A jövőben is terveztek hasonló kollaborációkat?
TA: Egyelőre nincsenek konkrét terveink kollaborációra. Mi nem feltétlenül vagyunk hajlamosak erre, mert úgy érezzük, hogy a zenénk és a stílusunk önmagában is kifejező. Ha valaha úgy éreznénk, hogy egy dal vagy projekt jobban működne egy másik zenekarral vagy előadóval együtt, akkor nyitottak vagyunk rá, de jelenleg nincsenek ilyen tervek.
BL: Az is fontos szempont számunkra, hogy a kollaboráció valóban hozzáadjon valamit a dalhoz vagy a zenénkhez. Nem szeretnénk csak azért kollaborálni, mert divatos vagy trendi, hanem csak akkor, ha valóban a dal és a zenekar érdekében van.
Nemrég került megszervezésre szülővárosotokban az Egyfeszt, ahol saját udvart rendeztetek be.
TA: Az ötlet a Gyergyószentmiklósi Egyfeszt fesztivál során merült fel, amelynek mi is résztvevői vagyunk. Az Egyfeszt az otthonunkban, a városunkban zajlik, és olyan környezetet teremt, amelyet ritkán tapasztalhatunk meg. Egyedi hangulatot kölcsönöz a városnak, és az ott élőknek is egy új dimenziót nyújt. Így jött az ötlet, hogy mi is részesei legyünk ennek a folyamatnak, és létrehozzunk egy saját udvart a fesztivál keretein belül. Azért választottuk a múzeum udvarát helyszínül, mert ez egy természetközeli környezet, ahol van zöld terület, régi mozdony és egy kis skanzen is található. Úgy éreztük, hogy ez a helyszín megfelelő lesz a programjainkhoz.
BL: Az alapkoncepció az volt, hogy mindenki számára legyen egy személyre szabott program. Mivel természetesen rengeteg közös érdeklődési területünk van, így legalább 2-3 embert érdekel például a zenehallgatás és a gasztronómia. Mind az öten nagy érdeklődéssel fordulunk mindhárom terület felé. Az volt a célunk, hogy mindenki számára legyen egy külön program, amelyre az illető konkrétan a program házigazdájaként is részt tudott venni. Nálunk például a csillagászat volt a témakör, amely iránt én kezdtem el érdeklődni mintegy 4 évvel ezelőtt. Zsombi szintén a házigazdája volt egy témának a folk udvarban, ahová meghívtak minket, mint zenekart egy vendégszereplésre. Ez egy olyan hidegrázós élmény volt, ami mindannyiunk számára rendkívül értékes volt. Mindezt jó értelemben mondom. Ehhez hasonlóan Szilárd tartott egy dobworkshopot, Atus például egy hegyi túrát vezetett egy adott helyszínhez, ahol a résztvevők sok belső információt kaptak meg a területről és az érdekességeiről. Mindez olyan különleges élményt nyújtott, ami igazán emlékezetes maradt.
BN: Néhány beszélgetést folytattunk a pálinkafőzésről. Ráadásul sor került közös pálinkakóstolásra is. A pálinkafőzést a COVID időszakban találtuk ki a feleségemmel. Ekkora ugyanis elhatároztuk, hogy személyre szabott ajándékokat készítünk karácsonyra a családtagoknak és barátoknak. A kijárási tilalom miatt a tömbház földszintjén kezdtünk el pálinkafőzésbe és cefrékészítésbe. Kézzel készített eszközökkel nagyszabású bevásárlásba kezdtünk, és közel másfél hónapig dolgoztunk a projektünkön. Az eredmény az első saját főzésű pálinkánk lett, ami végül 7 és fél deci mennyiségű lett, hosszú munka eredményeként. Az elmúlt időszak alatt sokat tanultunk a folyamatról és a pálinka ízvilágáról, és ezzel kapcsolatban elhatároztuk, hogy megmutatjuk másoknak is, milyen izgalmas világ rejlik a pálinkakészítés mögött, beleértve a kóstolás élményét is. Manapság már nem csak az erősség számít, hanem az is, hogy milyen egyedi és különleges pálinkákat tudunk készíteni.
Hogyan fogadta a közönség és a résztvevők ezeket az eseményeket?
BN: A résztvevők nagyon pozitívan fogadták az eseményeket.
TA: Az időjárás is kegyes volt hozzánk, ami még jobban hozzájárult a jó hangulathoz. Azt éreztük, hogy a közönség értékelte az egyedi élményt, amit kínálni tudtunk nekik. A programok sokszínűsége és a közvetlenségünk hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők jól érezzék magukat, és élményekkel gazdagodva távozzanak.
BL: Igen, és a legfontosabb az volt számunkra, hogy a látogató valóban aktív részese legyen az eseményeknek. Sok interakcióra volt lehetőségünk, és számos pozitív visszajelzést kaptunk a közönségtől. Összességében rendkívül elégedettek vagyunk a rendezvény sikerével.
Lesz jövőre is Bagossy udvar az Egyfeszten?
BN: Azt gondolom, hogy a Hegyilevegő udvarral sikerült színesítenünk a fesztivált, miközben mi is nagyon jól éreztük magunkat. A következő évben is tervezzük a megvalósítását.
TA: Igen, azt szeretnénk, hogy a jövőre is legyen Hegyilevegő-udvar az EgyFeszten. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon jó volt a hangulat, picit mi is kiléphettünk a megszokott szerepünkből, a látogatók pedig tágabb bepillantást nyerhettek a személyes- és közös hobbijainkba, a zenén kívüli tevékenységeinkbe és ezeken keresztül a szülővárosunk világába.
BL: Hatalmas élmény volt a Hegyilevegő udvar megszervezése. Tényleg azt tudom mondani, hogy a zenekar múltját és jelenét fogták át az oda szervezett programok, így nekünk is egy velős időutazás volt ez a négy nap. Ennyire intenzíven nem fogunk tudni minden évben részt venni a fesztiválon, de az udvart egyaránt mi is és a szervezők is szeretnénk megtartani.
Mik a további tervek a következő tíz évre?
TA: A következő tíz évre nehéz előre tervezni. Szeretnénk tovább koncertezni és új dalokat, lemezeket készíteni. Ezek mellett biztosan kísérletezünk, kikacsintunk majd néhány olyan zenei világ felé, amely izgalmasnak tűnik majd. Fontos, hogy a következő tíz év is az előzőhöz hasonló jó hangulatban teljen el.
BL: Ha tíz évvel ezelőtt megkérdezte volna valaki ugyanezt, biztos lett volna átfedés a valósággal, de azt hiszem sikerült meglepni magunkat, úgyhogy én azt szeretném, hogy a következő tíz évben is lepjük meg majd magunkat.
BN: Én azt kívánom, hogy ugyanilyen barátságban mondhassuk el, hogy eltelt egy újabb tíz év, és hogy tele vagyunk megvalósításra váró álmokkal egy újabb tízre.
Megjelent az Index.hu-n
