A Bergendy ötven esztendeje megjelent korszakos lemeze, a Hétfő / Hét fő vitathatatlan sikere ellenére, a zenekar alapító Bergendy István szerint, elindította a zenekart a feloszlás felé.
A Bergendy zenekar ötvenkilenc évig működött 2017-es feloszlásáig. Bergendy István és öccse, Péter 1958-ban alakították dzsesszzenekarukat, az informatív elnevezésű, Marx Károly Közgazdasági Egyetem ifjúsági dzsesszegyüttesét. Sikerük csúcsán Demjén Ferenc énekelt az együttesben. Utána sem vesztek feledésbe, elég ha felemlegetem Süsüt, Csukás István egyfejű sárkányát…
Süsü figuráját, no meg a mese alaphelyzetét Miroslav Nastasijevic alkotta meg rádiójáték formájában, amelyet a hetvenes évek elején bemutatott a Magyar Rádió, méghozzá Bodrogi Gyula főszereplésével. Takács Vera, a televízió gyerekosztályának dramaturgja beleszeretett a mesébe, elhatározta: bábfilmet kell készíteni belőle. Ám a felkért írók nem álltak kötélnek, míg végre Csukás István, aki éppen távozott a tévé gyerekosztályától bevállalta. Nem kizárólag a szöveg, a zene szintén más kútfőből származik, tudniillik a nyitódal melódiája kísértetiesen hasonlít Willie Mitchell amerikai színész, Cherry Tree című számához.
A hatvanas évek elejétől tarolt a beatzene, Bergendy István meghívta gitárosnak a tizenkilenc esztendős Szörényi Leventét, aki akkor Balassa Tamás tangóharmonikás együttesében pengette gitárját, s aki igent mondott, ám ragaszkodott, hogy testvérét Szabolcsot magával vihesse, Bergendy pedig ragaszkodott saját basszusgitárosához, Gáspár Károlyhoz. Így aztán Levente 1964-től az Illésben vendégszerepelt, majd énekes-gitáros-dalszerzőként alkotott maradandót az együttesben. Mi lett volna ha?
A Bergendybe ’69-ben érkezett a zseniális komponista, Latzin Norbert. Rá egy évre, a szintén zseniális zeneszerző és szövegíró, Demjén Ferenc – az amúgy zseniális basszusgitárost és énekest egy Baross téri szálloda bárjának színpadáról hívta el Bergendy István. Mert addigra Gáspár Károly disszidált, nem tért haza a nyugaton turnézó zenekarral.
Míg a többiek tovább turnéztak Demjén, Latzin és az új dobos, Debreceni Csaba (Ferenc, az Omega dobosának bátyja) elkészítették az együttes új, immáron saját számait. Mint a Jöjj vissza, vándort; a Te is jársz néha tilosbant, a Darabokra törted a szívemet. Meg a Fázom címűt. Ezt Rózsi még Radics Béla Tűzkerekében írta, ahol énekelt, ám RB kapitány lesavazta a dalt, lealázva ezzel a szerzőt. Meg a Mindig ugyanúgyot, amely dallal befutottak. „Kis mázli néha kell” – éneklik a Funny lady musicalben, e kis mázli a Bergendynek az MTV 1970-es szilveszteri adásában adatott, amikor Hofi műsora három perccel rövidebbre sikeredett, ezért leadták a Bergendy slágerét.
Az együttes zenéje, szinkronban a nyugati bandákkal, mint a Blood Sweat and Tears, a Chicago, az If, az Electric Flag, az Osibisa, a kemény rockot, a bluest, a dzsesszrockot és funkyt keverte, dögös fúvós barass-al és vokállal megtámogatva.
A Hétfő, úgymint a hét napja, másként pedig Hét fő, azaz hét ember kettős című album az első magyar dupla lemez, egyúttal az első konceptalbum. A négy oldal a négy napszaknak felel meg, a számok pedig egy-egy óra történetéről mesélnek. Mind a huszonnégy. Noha Demjén szövegei oly távol álltak a politikától, akár Erdős Péter a muzsikától, a Munkadalba belekötött a lemezgyár ura.
A munkás két karjában hordja vagyonát, / Nem ér rá megpihenni, vár otthon a család. / (…) Fárad a láb és kérges a tenyér, / Kell a családnak otthon a kenyér.” Nos, igen, ez igaz lehetett az imperializmusban, de nem a szocializmusban. Abban a szocializmusban, amelyben jó darabig nem engedték képernyőre Bergendy Istvánt, mondván kopaszsága provokáció, azzal Rákosit idézi.
Habár az album zenéje bárhol a világon megállta volna a helyét, szerepel azon egy szám, ami attól kezdve kötelező eleme lett minden Bergendy-koncertnek. Az Iskolatáska. Hatalmas sláger, hatalmas giccs, aminek semmi köze a többi kompozíció progresszivitásához. Szokás volt akkoriban a lemezgyár részéről rákényszeríteni a zenekarokat, hogy egy tuti slágert vegyenek fel a korongra. Ilyen például a Skorpió Rohanás lemezén a Dédapám, vagy a KFT Afrikája. Ezért kellett énekes az East-be, s ezért alakult a Napoleon Boulevard, cserébe jöhetett az instrumentális Solaris-korong.
Furcsa ellentmondásba kerültünk, a zenekarban zavar támadt, megindult az erjedés. A Hétfőből a jó, értékesebb kompozíciók nem kaptak levegőt az Iskolatáska mellett, és ezt a szakmabeliek is tudták” – emlékezett Bergendy István.
Mindenesetre tény: az első magyar poprock-fesztiválon, Diósgyőrben már a Bergendy számított a legnagyobb számnak. Koncert koncert hátán, siker siker nyomában. A hatalom persze rájuk szállt. Jöttek a „jóakaratú” jelentések, hogy kevesellték a gázsijukat, hogy késtek a koncertről, hogy megfenyegették a szervező elvtársakat, hogy a szocialista erkölcsön túllépő összekötő szöveget mondtak… Mígnem 1975-ben letiltották a színpadról a két Bergendyt és Demjént egy nyári szezonra.
Latzin Norbert otthagyta a bandát, hogy kilenc évre rá, 38 évesen egy kölni hajléktalanszálló fürdőszobájában találjanak ötnapos holttestére. Öngyilkos lett. Helyére egy virtuóz gitáros és egyéni hangú énekes, Tóth János Rudolf (a Hobo Blues Band későbbi tagja) érkezett. A zene még progresszívebb lett, ám Demjén Ferenc a populárisabb stílust erőltette. Így Erdős azt találta ki, mivel Demjént elnyomják a zenekarban, a következő Bergendy lemez legyen Rózsi szólólemeze. Ez a Fújom a dalt című, ami egyúttal a Syrius utáni legprogresszívebb magyar rockzenekar búcsúja a műfajtól.
További információk a popkulturalis.hu-n olvashatóak.
