A november ötödikei Tina Turner emlékkoncert miatt kerestem Keresztes Ildikót, de mivel éppen Beregszászon adott koncertet, rákérdeztem, mit érezni Kárpátalján a Kelet-ukrajnai háborúból?
Érzékelni lehet valamit a háborúból annak ellenére, hogy több, mint ezer kilométerre dörögnek a fegyverek?
Bevallom, kicsit tartottam ettől az úttól. Két koncertre kértek fel, amiből a nagy érdeklődés miatt három lett. Messze van a front, így konkrétan a háború fenyegetését nem lehet érezni, azonban szembetűnő, mennyire kevés a férfi. Úgy érzem magam, mint a romániai diktatúra alatt Erdélyben, amikor gyomorgörccsel éltük végig a mindennapjainkat. De jólesik a határon túliság érzésének összekötő ereje, meg a szeretet, ami ritkán látott sok nézőt elhozott a koncertetekre, amelyek végén állva tapsoltak. Kifejezetten örülök, hogy teljesíthetem ezt a kulturális missziót.
Ha már a Ceausescu-kort említetted, Tina Turner akkortájt futott be első ízben, férjével Ike Turner-rel. Te a marosvásárhelyi Luxor Áruházban hozzájutottál Ike & Tina Turner lemezekhez?
Dehogyis! Én csak magyar zenét hallgattam akkoriban. Nyilván, mert azt tiltották a legjobban. A nevét persze hallottam. A nyugati rockzenével, a nagyokkal akkor kezdtem megismerkedni, amikor megfogalmazódott bennem: mi leszek, ha nagy leszek.
Vagyis Tina Turner nagy visszatérése idején, amikor világsztár lett a nyolcvanas évek elején…
1982-ben költöztünk édesanyámmal Magyarországra, abban az évben láttam élőben a Budapest Sportcsarnokban. Összesen négyszer járt nálunk, 1982-ban, ’85-ben, 1990-ben és ’96-ban. 1990-ben, az MTK-stadionban az East együttessel felléphettem előtte. Ekkor voltam a legközelebb ahhoz, hogy találkozzunk. Persze a biztonsági intézkedések miatt nem lett belőle semmi. Még saját backstage-e sem volt. Hozták, felment a színpadra, majd a koncert végén lement és elvitték. Annyi szerencsém akadt, hogy az egyik embere kiszúrt, és felvitt a színpadi keverőhöz. Onnan nézhettem végig a produkciót, ami életem egyik meghatározó élménye lett.
1994-ben Svájcba költözött, 2013-tól állampolgárságot kapott, úgyhogy elérhető közelségbe került.
Bíztam is benne nagyon, hogy elintéznek nekem egy találkozót, ha csak ötperceset is. Sajnos már nem élte meg. Pedig nagyon komoly emberek igyekeztek segíteni nekem.
Miért akartál vele személyesen találkozni?
Miért? Mindenkinek vannak szakmai ikonjai. Én az elsővel, Janis Joplinnal nem találkozhattam, mert az általános iskola első osztályába jártam, amikor meghalt. Ezért reménykedtem, hátha a másik ikonommal legalább egy fotó erejéig találkozhatok.
Miben példaképed Tina Turner?
Elég megnézni a Tina című filmet, amiből kiderül, nem csak rocksztárként, emberként is ikon volt. Nem tartom valószínűnek, hogy valaha születik még hozzá hasonló. Az ő elmenetelével sajnos távozott majdnem a teljes zenei korszak, amin felnőttem. Azóta ez a világ nagyon megváltozott…
Apropó film, te magad színésznő is vagy, Tina Turner hatalmasat alakított a Who musicaljében, a Tommyban, mint Acid Queen…
Mindig úgy gondoltam, ha valaki valamiben kiemelkedően tehetséges, akkor biztosan több dologban tud felmutatni hasonló képességeket a művészet terén.
Elárulod, miket fogsz énekelni az Erkel színházi emlékkoncerten?
Őszintén szólva, nem akartam verekedni a legnagyobb slágereiért. De énekelni fogom azt a kettőt, ami egyébként a műsorom része, a Typical Male-t és az I Don’t Wanna Fight-ot. Nagyon örülök a koncertnek, főleg hogy minden jegy elkelt. Érkeznek Amerikából a barátaim, akikkel együtt gyerekeskedtünk, s akik igyekeztek segíteni, hogy találkozhassak Tina Turnerrel. Elég furcsa lesz majd nekik egy magyar emlékkoncert, hiszen ők ennek a kultúrának a sűrűjében élnek.
