Radics Béla, a megátkozott gitáros című film vetítése után a rendezővel, Klacsán Gáborral és Hegedűs István rockszakíró és újságíróval, a Radics Béla RB. Emléktársaság elnökével beszélgettünk. Az esemény a budakalászi Kós Károly Művelődési Házban volt megszervezve.
A nyolcvanas évek második felében már nemigen lehetett hallani róla, csak annyit, hogy volt egy Radics Béla, a magyar gitárkirály. Klacsán Gábor rendező sem látta élőben, szerencséjére azonban felvételről hallhatta a játékát, amit fantasztikusnak talált. Évekkel ezelőtt felhívta őt Szentesi Zöldi László újságíró, mert írtak Bálint Csabával, két Radics-kötet szerzőjével, a Rockmúzeum vezetőjével egy forgatókönyvet. Megállapodtak, hogy mivel anyagi okokból játékfilmet nem tudnak forgatni, dokumentarista elemekkel keverik majd a jeleneteket.
Rögtön az elején eldöntötték:
szerethető, de ellentmondásos figuraként mutatják be Radics Bélát.
Azt is elhatározták, hogy újra felveszik a zenéket, mert a korabeli koncertfelvételek a mai fül számára nem élvezhetők, illetve hogy szándékukban áll megszólítani a fiatalokat, ezzel továbbadva Radics Béla művészetét, megbecsülését a következő nemzedékeknek.
Hegedűs Istvánnak korából fakadóan más a Radics-képe, ő még rajongóként nézte a bálványát a nézőtérről. Talán ezért is kellett négyszer megnéznie a filmet, mire teljesen befogadta. Az újságíró szerint meg kell értetni a fiatalokkal, milyen lehetőségek voltak abban a rendszerben.
Misi az ifjú Radics
Vajon ha Radics Béla nem Magyarországon, nem a kommunista rendszerben születik, lehetett volna belőle Eric Clapton? Hegedűs István szerint határozottam igen. A Radics Béla R. B. Emléktársaság elnökének nagyon tetszett a gyerekkori Radics ábrázolása, végtelen elkötelezettségével, kitartásával.
Stépán-Kovács Andrást, becenevén Misit közel kétszáz gyerekszínész között, mondhatni, véletlenül találta meg a rendező, ugyanis nem jelent meg a meghallgatáson, inkább focizni ment: úgy gondolta, úgysem őt választják.
Így aztán Klacsán Gábor egy fárasztó nap végén elment a lakásukra, és ott hallgatta meg a kiskamaszt. Misi tudta a szöveget. A rendező telefonnal vette fel a jelenetet, és amint meglátta a kijelzőn a képet, tudta, ő kell neki.
R. B. kapitány és Seneca
Dokumentum-játékfilmről lévén szó, minden jelenet dokumentált tényekből íródott. Ugyanakkor az alkotók szórakoztatni akartak, elsősorban a zenével megfogni a nézőket. R. B. kapitány karakterét a valóságosnál kicsit filozofikusabbra alakították, mivel ismerte az ógörög irodalmat, a szövegébe sok Seneca-idézetet csempésztek.
Nem kis feladat egy közelmúltban játszódó filmhez megtalálni a megfelelő szereposztást, mert a kortársakban határozott kép él a személyekről. Klacsán Gábor úgy véli: kevés férfi színészünk van, aki akcióhőst játszhatna, Király Attila az egyik, ő igazi macsó. A castingon azonnal „megvette”, tudniillik megvan benne Som Lajos keménysége, árnyalt személyisége.
Radics Béla szerepére több embert megnéztek. A rendező elárulta, miért Rák Zoltán mellett döntöttek. „Mert az Isten úgy akarta, és jól akarta.” A színész vitathatatlan tehetsége mellett úgy tudott bánni a gitárral, amire fel lehetett építeni Alapi István játékát.
Ő szerezte a sokak által feldolgozott Zöld Csillag című dal zenéjét is. Az alábbi videón Deák Bill Gyula és a Kerekes Band adja elő:
Alapi Istváné a gitárkirály keze
Alapi István játszotta fel Radics Béla egykori szólamait, méghozzá példaértékűen, hangról hangra, megtartva R. B. kapitány frazírjait. Radics hangzását analóg erősítőn, míg a külföldieket, például a Shadows számait, digitálisan idézte meg. A Shadows muzsikusai gratuláltak: soha ilyen jól nem játszotta senki a dalaikat. A dicsérettől függetlenül a produkciónak ki kellett fizetni a nem csekély jogdíjat. Jimi Hendrix örökösei ellenben nem válaszoltak az alkotók megkeresésére, ezért az összes Hendrix- vagy ahhoz hasonló számot ki kellett vágniuk, át kellett írniuk.
A doboknál ülő Wirth Zoltán gondoskodott arról, hogy a mai fül számára befogadható legyen a zene, és a stoner hangzásról is, vagyis hogy a gerjedéshatárig menjenek a hangok, ugyanakkor tiszták legyenek a szólamok.
Dokumentarista elemek
Az idősebbek minden bizonnyal felismerik az egykori Kék fény– vagy Családi kör-részleteket – például a Kék fényt vezető Szabó László figuráját –, illetve az önmagát alakító Csernus Imrét.
Szabó Sipos Barnabás és a rendező rengeteg eredeti Szabó László-felvételt nézett végig, így nemcsak a beszédstílusát, de a személyiségét is megjelenítette a színész. Csernus Imre megosztotta a nézőket: akadt, akinek nagyon tetszett, s olyan is, akinek a legkevésbé sem. Bélát sötétbe forduló útján az alkohol kormányozta, Klacsán Gábort pedig az érdekelte, hogyan látja ezt az utat egy szakember, Csernus doktor addiktológus.
A szakértők és a tévéműsor szereplői önmagukat adták. Póka Egon és Balázs Fecó már nem szerepelhetett a filmben, de Fecó Hammond-orgonája igen, ahogy Béla gitárja is az eredeti.
Radics Béla emlékezete
A Radics Béla R. B. Emléktársaság őrzi, ápolja, továbbadja a gitárkirály emlékét. Hegedűs István szerint ezt teszi a film is. 1999-ben tíz ember alapította a társaságot, fél évvel később emléktáblát avattak a Gyöngyösi utca 47. szám alatt, 2005-ben pedig leleplezték Radics Béla szobrát. Tudomásunk szerint ő az első rockgitáros, akinek szobrot állítottak. A gitárkirály 2013 óta Csepel posztumusz díszpolgára, abban az esztendőben Angyalföldön utcát neveztek el róla, sírját a Nemzeti Örökség Intézete a Nemzeti Sírkert részének nyilvánította tavalyelőtt.
Szép utólagos karrier ez egy életében partvonalra szorított embernek”
– zárta a beszélgetést Hegedűs István.
Címlapkép: Fortepan / Urbán Tamás
Megjelent az Index.hu-n.
