Ha Skorpió, akkor természetesen Frenreisz Károly, aki mindössze 19 évesen került a Metróba, éppen a konzi elvégzésekor (őt a 18 éves Póka Egon váltotta 1971-ben). A zenekar többi tagja is hasonszőrű huszonévesként indította el a beatkorszakot.
Frenreisz Károly, a végzett klarinétos és medikus a Metrót választotta, s nem lett belőle fogorvos. Így megszülethetett a Citromízű banán, a Metro bemutatkozó lemezének (1969) egyik nagy slágere, no meg az Egy este a Metro klubban című, első hazai koncertalbum (1970), amelynek majd’ minden dalát szerzőként jegyzi.
Valóra vált supergroup
Az album megjelenésének esztendejében az Ifjúsági Magazin – nyugati minta nyomán –, „Szerintetek és szerintük ők a legjobbak” címmel szakmai és közönségszavazatot hozott ki a legjobb muzsikusok névsorával. A következő évben a Magyar Ifjúság supergroup voksolást hirdetett. A végeredmény mindegyik esetben igen hasonlóan alakult, amely végeredmény valósággá vált a Locomotiv GT esetében (Freinresz Károly basszus, Presser Gábor orgona, Laux József dob, s a supergroup II-ből, illetve a szakmai supergroupból Barta Tamás gitár), a közönségválasztottak közül Radics Béla a Taurus, a másik supergroup tagja lett.
A valóságban persze Presser és Frenreisz már több ízben álmodoztak egy új banda, egy progresszív rockzenekar alapításáról. Érdekes, hogy Frenresz Károly számai már ekkor, az első 1971-es albumon, pont olyanok, mint a Skorpió bemutatkozó lemezének dalai. Mindenesetre a második Loksi lemezre, a Ringasd el magadra (1972) írt Érints meg cíművel, Tokióban, a Yamaha World Popular Song Festivalon hangszereket és erősítőket nyertek. Nyilván Yamahát, s nem az itthon kapható NDK-s és cseszkó cuccokat. (A szocializmusban sem pénz, sem lehetőség nem adatott márkás nyugati hangszerek vásárlására, ezért a KGST országok, mint a Német Demokratikus Köztársaság, vagy Csehszlovákia maga gyártott instrumentumokat, erősítőket – a maguk szintjén.)
Valódi szakítás egy képzelt riport miatt
Aztán Presser (Adamis Annával) elvállalta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című vígszínházi musical betétdalainak megírását, amelyeket az LGT kísért estéről estére. Frenreisz inkább búcsút intett (miként a Szörényi Levente és Bródy János, akiket elsőként kért fel Marton László igazgató, sem vállalták be a popkultúrát negatív színben ábrázoló, szocreál szellemiségű munkát, ami az ellen szólt, amit a rockzenészek képviseltek), s Papp Gyulával, a Mini virtuóz billentyűsével egy Emerson, Lake & Palmer trióhoz hasonlót tervezgetett, amely tervezgetések során felmerült Tátrai Tibor neve, aki akkor a Syriussal készült ausztráliai turnéra. A turné befuccsolt, Tibusz a Skorpió tagja lett, igaz majd 1979-től. 1973-ban azonban a Hungáriában Barta Tamást váltó Szűcs Antal Gábor (Szűcs Judith bátyja) lett a csapat virtuóz gitárosa. Szintén a Hungáriából érkezett a kor legnagyobb képességű dobosa, Fekete Gábor (Fekete Gyula, Szaxi Maxi öccse).
Az első magyar pop-rock fesztivál kiadványában jelentették be az új banda megalakulását, amely még nem lépett fel Diósgyőrben, ellenben egy 1973-as felvétel őrzi Egyetemi színpadi koncertjüket. A P. Mobillal csináltak közös bulit. A Skorpió a következő esztendőben debütált a Rohanás című nagylemezével. A Mobilnak 1981-ig kellett várnia első lemezére, a másik soupergroup, a Taurus pedig már feloszlott nagylemez nélkül.
Rohanás a hangstúdióban
A Rohanást ugyan rohamtempóban vették fel, mégis mai napig az egyik legjobb rocklemez. Nem teljesen azonos a dalok listája a koncertprograméval, tudniillik a lemezgyár leparancsolta a korongról Kiss József francia ballada átdolgozásának megzenésítését (amely vers, az Anyaszív a P. Mobilt is megihlette, s hallható a Mobileum CD-n), továbbá nem vették fel a track listre a kislemez slágereket, így a Szevasz, havert, ami üzenet az LGT-nek. Hallhatunk ugyanakkor egy parádés Kék rapszódia átiratot.
Az 1975-ös Ünnepnapot szintén rohamtempóban, négy munkanap alatt rögzítették. Ezen már másfajta zene szól: funky. Frenreisz zseniálisan érezte mindig is a korszellemet, ugyanakkor a Skorpió, stílusjegyek ide, stílusjegyek oda, mindvégig megőrizte egyéniségét, köszönhetően pazar muzsikusainak. Az Ünnepnap instrumentális nyitószáma, a Menetirány ezt tökéletesen bizonyítja, amennyiben Fekete Gábor belekezdett egy funkos groovba, majd jöttek a többiek és rájátszották rögtönzött témáikat. A szerzeményen a mai napi egy porszem sem lelhető. De emlékezetes a Rongylábkirály, aminek hősét egy csepeli, USA becenevű, atlétában táncoló figuráról mintáztak, vagy ott a Vezess át az éjszakán, ami a Kenguru egyik betétszámává lett.
A béketábor legnagyobb sztárjai
Fekete Gábor megelégelte, hogy a konzi elvégzése óta mit sem változott a keresete, és Nyugatra ment vendéglátózni. Érkezett a kiváló Németh Gábor (Lojzi bátyja) az Apostolból.
1977-ben új korong, a Kelj fel! Ezzel visszakanyarodtak ugyan a keményrockhoz, azonban a döbbenetesen sok turnézás miatt a lemez vége már a stúdióban született. Mondjuk évi 400 buli mellett, amelynek zömét az NDK-ban, Lengyelországban tolták, bajos új nótákat írni. Ezt még benyelték a rajongók, akik alig-alig találkoztak az állandóan külföldöt játszó bandával, azonban az 1978-as Boszporusz partján kislemez és a Gyere velem! nagylemez már olyannyira eltávolodott a kemény rocktól, hogy kezdett elmaradozni a közönség.
Érezték a bajt, a zenekar énekest akart, Frenreisz nem. Szűcs Totya, Papp Gyula, Németh Gábor el, s megcsinálták a Dinamitot, Lojzival és Vikidál Gyulával – aki akkor vette fel a Korállal az első lemez demóját. Amúgy Révész Sándort, vagy Horváth Charlie-t szerették volna énekesnek.
Frenreisz maradt, és most már jött Tibusz a Generálból. Akkortájt a Generál koncertek fénypontjának számított, amikor Tátrai egyedül maradt a színpadon, ahol egy fejgép fényénél csodát adott a közönségnek. A két rutinos muzsikus mellé érkezett az Illés egykori dobosa, Papp Tamás, aki jövetele előtt a Korálban feljátszotta a Ne állj meg soha dobszólóját.
Az Új Skorpió tehát megpróbálta power trió felállásban. Elképesztő sikert arattak.
A korszellemtől áthatva
Az első 1980-as lemez azt a sallangmentes, lendületes, virtuóz rockot kínálja, amit kislemezen bemutattak. A második korongot, a Zene tíz húrra és egy dobosra címűt, már megfújta az idők szele, Police, Van Halen, Dire Straits hangzások formájában.
Végül, az 1982 decemberében megjelent kislemez B oldalas száma miatt Tibusz távozott. Nevezett szerzemény a Kelekótya Julcsa, Tátrai Tibor zenéjével, amilyeneket majd a Hobo Blues Band-ben ír, s Frenreisz elég bugyuta szövegével, amely bugyutaság a HBB Oly sokáig voltunk lent lemezfelvételére üldözte Tibuszt.
Pedig a két dal szuper nagylemezt igért, dögös bluesrockot. Helyette, az új után, újra régi Skorpió következett, annyiban, hogy visszatért Szűcs Antal Gábor, maradt Papp Tamás és az East-ből átigazolt Pálvölgyi Géza – hogy pár esztendőre rá visszatérjen (így kihagyva az 1986 című korongot, Homonyik Sándor énekével). Az 1985-ös, Azt beszéli már az egész város lemezen erősen érződik a billentyűmágus hatása.
Három évtizede készült új lemez
Többek között ettől nagy a Skorpió, mert a banda minden tagja meghatározó módon tesz hozzá a hangzáshoz. Jóllehet az album a csapat harmadvirágzását hozta, azonban ekkortájt már a punk, az új hullám, a heavy metal és a szintipop uralta a könnyűzenei szcénát. Nincs mit csodálkozni hát, hogy a következő korongra egy évtizedet kellett várni, azaz A show megy tovább éppen harminc esztendeje jelent meg. Ez volt az utolsó Skorpió sorlemez. Furcsa munka, annyi szent. A nyitódalban „elég volt a sok dumából, zenélni kéne már” üzent a rappereknek Frenreisz, de akad rajta Dédapám parafrázis, a Republic stílusú, Végem lesz, mint a sétabotnak.
Eztán három-öt-tízévente koncertek, az elröppent kalandos három évtizedben a show, kisebb, nagyobb szünetekkel, ment tovább.
Címlapkép: Fortepan / Urbán Tamás
