Gorlo Volka, azaz a farkas torka. Noha a Gorlo Volka szláv szóösszetétel, a Felvidék egyik legnépszerűbb bandája magyar nyelven tolja. Így persze kevesebb a fellépési lehetőségük – már északi szomszédunknál. A név újabb, mint maga a zenekar, amelyik 2015-ben A Farkas, a Mézes, a Német, meg a Bob elnevezéssel működött, aztán (bölcsen) váltottak. A farkas megmaradt, tudniillik az énekes-zeneszerző-szövegíró Farkas Meli. Az együttes kijött második lemezével.
A zenekarozás előtt Farkas Melinda énekelt versek előadója volt, aki saját költeményeit zenésítette meg. A költői tehetség átragyog dalszövegein, számos sora megállná a helyét zene nélkül, vagyis versként, mint például: „Egy árva Göncölszekér parkol az éj peremén” (Fohász). Leszögezem: a Gorlo Volka-dalok nem versmegzenésítések, a dalszövegek nem versek. Az előző lemezhez képest jelentős a fejlődés, például kevesebb a közhely és a ragrím.
Örök téma minden számban
A Titok koncept lemez annyiban, hogy egyetlen témát jár körbe, más-más hétköznapi élethelyzeteken keresztül. A Fohász című dalban mintegy sűrítve ott az összes dalszöveg.
„Nincs már fent csillag, mert mindet lehoztad nekem,
szürkül az érzés, add újra, (hogy) öleljen engem!
Élek a tilosban, álmaid útjában.
Te hoztad a reggelt, mosollyal az éjbe sütött,
széltől is óvtál, árnyékod melege fűtött.
Megszöktem titokban, képem a fiókban.”
(Kivétel a zárószám, a Világvége diszkó, tudniillik azt Mézes Zoltán gitáros írta, majd kért segítséget Melitől: csiszolja már tökéletesre a kéziratot. Nem véletlen hát, hogy a dalt duettben éneklik.)
Sok műfajból egy stílus
Az előző, 2021 végi, Szeretetjárvány című lemezhez képest háttérbe szorult az akusztikus gitár, s eltűnt a versmegzenésítős hangulat. Szélzúgással indul az új korong, mintegy farkasordító hideggel, mígnem a szintetizátor intro elröpít egészen a nyolcvanas évek újromantikus szintipop szcénájába, hogy az ébresztőóra csörgését követve megérkezzünk a Gorlo Volka univerzumába, ahol azonnal behúz Farkas Meli elképesztően érzéki, kissé karcos hangja és fantasztikus szövegvilága.
A zenekar ízléssel, szellemesen vegyíti a fent említett újromantikát, a britpopot, az új hullámot. Mindezekből kizárólag rájuk jellemző hangzást keverve. Az előző lemez csírájában megmutatta, mintegy demo jelleggel, milyen is lesz a Gorlo Volka.
Honnan hová?
Milyen is volt a Gorlo Volka? Olyasmi, mintha az egy szál gitáros versmegzenésítéseket kiegészítették volna elektromosgitár-basszus-dob hangszereléssel. A változatos, más-más műfajú, végig tükör pontos dob groovok (Gőgh Ákos oggy) igen jó alapot adtak a szólógitárnak, ami markánsan rockosította a dalokat. Ekkor, szinti híján, a gitár ellenpontozta az éneket. A Szeretetjárvány tízévnyi kompozíciói között megfért egy Pilinszky János feldolgozás. A fantasztikus az, hogy elképesztően jól passzol Meli szövegei közé, bár helyesebb úgy fogalmazni: Farkas Melinda Pilinszky hangulatainak tovább hordozója. Ám akadt Dsida Jenő megzenésítés is. Hogy a nagyon fiatalon elhunyt erdélyi költőnek mi köze Melihez? Görgessenek csak vissza a Fohász című dal, jóval fentebb idézett sorához, majd olvassák el a Sorsokat írok Dsida-költemény részletét:
„A Göncölszekér vertacél rúdjából /
tollat faragok. /
A tintasötét éjszaka levébe /
mártom a hegyét.”
A Titok lemezen a billentyű (Koch Olivér) alapvetően gazdagítja a muzsikát, átvéve a gitártól a melódiát kiegészítő szerepet, ráadásul használják a hetvenes-nyolcvanas évek ikonikus Hohner Clavinet hangzását. Szokatlan, ellenben meglehetősen izgalmas, hogy sok helyütt a basszusgitár (Szabó Gábor) viszi a riffeket.
Respekt, amiért a nem megfejtős zene hagyja élni a szöveget, s támogatja Meli egyenes, több helyütt parlando éneklését, a dallamtapadásos refréneket.
