Barabás Lőrinc trombitás és zeneszerző a hazai improvizatív zenei élet egyik meghatározó szereplője közel két évtizede. Rendkívül aktív és termékeny előadó: 2007 óta tizenkét albumot adott ki különböző zenekaraival, illetve szólóban. Rendszeresen turnézik Európában és az Egyesült Államokban. Az elmúlt években olyan nemzetközi sztárokkal lépett fel, mint Valerie June, Niklas Paschburg, Erik Truffaz, Takuya Kuroda és Nicola Conte.
A szólóprodukciója a 2013-as Sastra című albumával indult, ezt követte a két esztendővel későbbi Elevator Dance Music, majd a 2019-es Algorhythms című lemeze. Legújabbi, 22 című kiadványán újabb arcát mutatja meg: az előző szólóalbumához képest még inkább előtérbe kerül a zongora; számos szerzemény akad, amelyben már egyáltalán nem hallható trombita. Az improvizáció dacára nem igazi dzsessz anyag, a minimalista hangszerelésű, repetitív darabok szellemiségükben a Nils Frahm és Ólafur Arnalds nevével fémjelzett neoklasszikus zenei irányzathoz állnak közel.
A melankolikus, filmzeneszerű számok Barabás Lőrinc szerint a gyorsuló világban a lelassulás, a befelé fordulás igényét jelenítik meg.
A világhírű japán jazztrombitás, Takuya Kuroda ezt írta a 22-ről:
Gyönyörű dallamok vannak az egész albumon. Csodálatos kompozíciók nagyszerűen építkező témákkal. Szuper, lélekkel teli játék mind zongorán, mind trombitán.”
A Recorder zenei blog szerint „lassú és türelmes lemez ez, de valójában nem is nehéz ráállni a ritmusára, és akkor a maga csöppet sem tolakodó módján igencsak hatásos”.
Az új album már meghallgatható és letölthető a Bandcampről. A CD-t a február 1-i budapesti A38-as albumbemutató koncerten lehet megvásárolni.
