A kolozsvári Voices of Silence pár hónapja új lemezzel jelentkezett, amit a Lemezmustrában már bemutattunk. Ám a The Human Saga dalai továbbra is csak interneten elérhetőek, CD-re hivatalosan nem kerültek. Többek közt ennek okairól kérdeztük a zenekar alapítóját, Vincze Szabolcsot.
– Manapság sajnos mindenki az internetről „szerzi be” a kedvenc zenéit. Ezért úgy döntöttünk, jobb, ha az albumot feltöltjük a netre, mert így legalább több emberhez eljuthat a zenénk. A The Human Saga ingyen hallgatható és letölthető a honlapunkról.
Előző lemezetek, a Thunderground 2002-ben jelent meg. Miért készült ilyen sokáig a The Human Saga?
Nem akartuk elsietni. Időközben sok változáson ment át a zenekar. Többen közülünk megnősültek, Zolinak kisfia is született… Tizenöt éve zenélünk, és ennyi idő alatt az ember értékrendje megváltozik, főleg ha a zene nem megélhetőségi forrás, „csak” hobbi.
A neten látható CD-borító szerint a dalok java része közös szerzemény, míg az egyiket Nimród írta, akit sokan az Altarból ismernek. Az ő dala hogy került a lemezre?
A VOS-szerzemények java részét Feri írta, és néhányat én. Miután megvan a zenei alap, mindenki a saját része- ivel hozzájárul, hogy megszülessen a végső változat. Nimród régi barátunk, aki 2006 óta több koncertünket is hangosította. Mivel nemcsak jó zenész, de kiváló hang- mérnök is, megkértük, legyen ő a lemez hangmérnöke. Ugyanakkor régóta szerettünk volna zenét írni vele, így született meg a Hungry for Life, amely remélhetőleg nem az utolsó dal, amit vele írtunk.
A lemez elkészülése után két tagcsere is történt. Hogyan illeszkedtek be az új fiúk?
Őszintén szólva nem könnyű a két alapember helyettesítése… A dobosunk, Gindele Gábor tíz éve csatlakozott a zenekarhoz, és vele beérett, kiforrott a VOS hangzásvilága. De az év végén hazaköltözött Nagykárolyba. Neki is fájdalmas volt a búcsúzás, nekünk is, de nem várhattuk el tőle, hogy a távolság ellenére is folytassa velünk a zenélést. A billentyűsünk, Ercsey Feri a feleségével tavaly Amerikába költözött, de ő továbbra is tagja a zenekarnak. Az internetnek köszönhetően továbbra is együtt írjuk a Voices Of Silence zenéjét. Az új srácok fiatalabbak pár évvel, mint mi, és új energiát hoznak a zenekarba. Feri helyét Panduru Dorin vette át, a dobokhoz pedig Moca „Bobby” Răzvan ült, aki Gabica előtt már dobolt a bandában.
A hazai rockmezőny második vonalának elismert zenekara vagytok. Szerinted van-e esélyetek ezzel a fajta prog-power metallal betörni az élvonalba?
Ez nem egy kommersz stílusirányzat, ezért nem is futtatják a médiában. De mi mindent megteszünk azért, hogy a zenénk és koncertjeink színvonalasak legyenek, és ennek köszönhetően a Voices of Silence az ország egyik legismertebb metálzenekara. Hamarosan összeállítunk egy akusztikus programot, lemezt, új nótákat írunk, és remélhetőleg minél több hazai és külföldi koncerten részt fogunk venni.
Bár a zenekar tagjainak java része magyar, kezdettől fogva angol nyelvűek a dalszövegeitek. Gondolom, ennek egyik oka az, hogy megpróbáltok külföld felé is „kacsintgatni”. Lett-e valamilyen eredménye ennek az eltelt bő tíz év alatt?
A zenekar szövegírója Ercsey Feri, akinek a szavait idézem: „a rockzene anyanyelve az angol”, és nem tudom, érdemes-e csak magyarul vagy csak románul énekelni Romániában. A mi zenénk mindenkinek szól! Az angol szövegeknek és persze az internetnek köszönhetően a zenénket már a világ több országában is hallgatják.
Ercsey Feri másfél éve Amerikában él. Nem próbálta ott is terjeszteni az albumot?
Az internet jóvoltából a zenénk mindenhol hallgatható vagy letölthető, egy komolyabb promóció viszont hatalmas összegekbe kerül. De Magyarországon szívesen fellépnénk, ott ugyanis még nem játszottunk, és szeretnénk eljutni néhány ottani fesztiválra.
Van-e valamilyen kapcsolat a pszichológusi szakmád és a zene vagy zenélés között?
Az államvizsga-dolgozatomat zeneterápiából írtam. Remélem, hogy a közeljövőben lehetőségem lesz ezzel komolyabban foglalkozni.
[ ZCs, Szabadság, 2009. szeptember 2. ]