A dalszöveg ugyan nem költemény, hiszen zenére, zenével születik, ám igen is fogalmazhat költői magasságokban szerzője. Sztevanovity Dusán anyanyelve a szerb. Magyarországon tanulta a magyart, amit elsős általános iskolás kora óta beszél. Ennek dacára a dalszövegírók elitjébe tartozik, lírája, filozófiája, nyelvi leleménye egyedülállóvá, egyedivé teszi munkáit.
Beatzenész és dalköltő
Maga Dusán úgy látja, mivel nem magyarnak született, sok mindent meg kellett fogalmaznia a maga számára, s éppen ezért erős az indíttatás, hogy mások számára is megfogalmazza érzéseit, gondolatait. A hetvenkilenc éves szerző, bátyja, Zorán együttesében, a Metróban kezdte gitárosként, szövegíróként.
A Metro szövegei, a kornak, így a cenzúrának is megfelelő slágerszövegek voltak, zömük sztorit mesélt el, sokszor humorosan, mint az 1967-ben írt, Ülök egy rózsaszínű kádban.
„Úgy rémlik tegnap éjjel
Valakit ünnepeltünk
Valaki pont egy évvel idősebb lett
Talán éppen én.”
Az 1970-es Kócos ördögök a gyermekkori csínyeket idézi fel, ugyancsak kellő humorral.
Egyszer egy szürke egeret fogtunk
A szürke szín hatásos
Mert minden lány, kinek kezébe adtuk
Fehér lett, vagy piros
Természetesen nem maradhattak el a szerelmes dalok sem. Az 1969-ből való Mária volt idézetének második sora versbe illő minőség, a záró sor pedig megóvja a dalt az érzelgősségtől, eltávolítja a tánczenére jellemző giccstől.
Nem tudhatom, a jövő mit hoz elém
Tán sok boldog évet, tán magányt, szürkeséget
Bármi is lesz, mindig megőrzöm én
Az emlékek között a nevét s haja színét
A szerelem és a humor jól megfértek egymással Dusán világában, mint bizonyítja ezt az 1970-es Citromízű banán.
Citromízű banán, nincs a banánfán,
Nem kell senkinek ilyen találmány.
Ám ha ilyen banán nőtt már banánfán,
Én azt tehozzád hasonlítanám.
A Metro csúcskorszakában megjelentek társadalmi kérdéseket érintő dalok, például a Ha Júliát kérdeznék meg, 1970-ből.
Ha Júliát kérdeznék meg, mit kérne ő a Biztonsági Tanácstól,
azt mondaná, hogy vitassa meg, hogy illik-e utcán randevút kérni egy lánytól.
Az új, a beatgeneráció viszonya a régi világhoz a műfaj alapvető témája a teljes euroatlanti közösségben. Erről vall 1970-ben a Hol az a hely.
Hol az a hely, hol az a vár,
ahol tartalom fontosabb a skatulyáknál.
Hol az a hely, hol az a vár,
hol magad ura csak, önmagad vagy már.
A televíziós alkotó
Kisvártatva az állandó tagcserék zilálta bandából Dusán kilépett, mi több, szögre akasztotta gitárját és a Magyar Televízió szerkesztője, műsorvezetője, forgatókönyvírója, dramaturgja, rendezője lett. Elsősorban könnyű- és komolyzenei produkciókban dolgozott.
Jelzem, éppen akkor hagyta abba a beatzenélést, amikor a Metro Finnországban, a turkui fesztiválon a Colosseum, a Family mellett aratott sikert ötvenezer ember előtt, azaz a csúcsra jutott.
Mindeközben Presser Gábor győzködte Zoránt – aki a hetvenes évek elején szeretett volna a billentyűs-zeneszerzővel közös együttest –, hagyja abba a Metro állandó újjászervezését, lépjen szólópályára. Az énekes-gitáros engedett. Az LGT, zenekarvezetője, Laux József disszidálása miatt a feloszlás felé sodródott. Presser Pici elvállalta, megírja Zorán lemezét, s javasolta Dusánt szövegírónak. 1976-ban belevágta a közös munkába. Zorán pedig a következő év elején a kezébe. Szó szerint, ugyanis a stúdióba vonulás előtt a gitáros, barkácsolás közben levágta több ujjpercét. Az első, 1977-es lemezen Babos Gyula és Karácsony János gitároztak.
Ezek a szövegek oly távol esnek a Metro világától, akár Pellérd Rijadtól.
A Sztevanovity fivérek új világa
Az új szellemiség markánsan kirajzolódik az Apám hitte című dalszövegből.
Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.
Az első Zorán-lemez bombasiker lett, Dusán pedig folytatta az elgondolkodtató lírai szövegekből szőtt világa kiépítését. Filozofikus gondolatai nem kizárólag bátyja, de majd az LGT-nek írt dalszövegeiben szintúgy megjelennek. Az 1971-es Így is jóban felvetett gondolati möbius megjelenik majd a Prológ és trialógban.
Mi a győzelemről megtanultuk
Hogy a részvétel a fontosabb
Hogy a vereség is fizet szépen
És a győztes sokkal fáradtabb. (Így is jó)
Társadalmi kérdésekről jó öleset hátra lépve ír, mint a ’87-es, Ahogy volt úgy volt című számban. Testtartásával előre pillant a rendszerváltás utáni Magyarországra.
Könnyű lesöpörni újra az asztalról, ami volt
Aztán kifaragni tűzpiros márványból, ami volt
Mégis változik egyre a múlt
Bajba kerül, aki jól tanult
Hát hányféle múlt van, ami volt
Szerelmes szövegeit szintén fátyolba burkolja filozofikus hangulata. Példának 1991-ből a nagy sláger: A szerelemnek múlnia kell.
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el
Új Locomotiv, új szövegíró
Ugorgyunk most vissza az 1977-es esztendőbe. Dusán nem csupán testvére első szólólemezének szövegeit, hanem a felbomlást éppen megúszó Loksi: Zene-Mindenki máskép csinálja korongját is megírta. Adamis Anna, Laux felesége, férje disszidálását követően nem dolgozott tovább az LGT-vel.
A próbadal a Rádió volt. Nem gyorsan, ellenben nagyon komolyat alkotott a szerző, aki elképesztő szellemességgel, megannyi új információt szolgáltat.
A Rádióról huszonnégyben feljegyezhették,
Hogy az Állatkertből sugározta az első koncertjét.
A Mindenki másképp csinálja tökéletes képet fest a társadalomról – minden társadalomról.
Van, aki tüntet és van, aki kitüntet
Van, aki feltűnik, s a talapzatra felülhet.
És a már említett Prológ és trialóg, az 1980-as Loksi duplaalbumról, ami (szerintem) a Bummm! után a legjobb LGT lemez.
Az igazság a győzelem és győzni harcban kell,
A harcra már az igazságért buzdítottak fel.
Ez csapda, csupa összevissza kiforgatott szó,
Épp azért, mert nem érted, csak harcolni vagy jó.
Ugyanerről a korongról két versbe való sor:
És én már láttam az öregembert,
a bot kezében, hogy ne legyen egyedül. (Mozi)
„A popsi belefér a nadrágba”
A Locomotiv GT és Zorán mellett Katona Klári számára szintén dolgozott Dusán. Méghozzá oly’ eredménnyel, hogy az énekesnő három legjobb lemezét társalkotta. Olyan slágereket, mint a ’81-es Gömbölyű dal, a maga nyelvi leleményével.
Téged jóra csábít minden, mi gömbölyded.
Engem vonzanak a rejtett szegletek.
És a kör ezzel bezárul.
Az hoz össze, ami elárul.
Csak hűtlenségünk hű.
Hű, ez nem gömbölyű.
A Titkaim című lemezt a Presser-Demjén szerzőpáros írta volna, ám Rózsi nem készült el a munkával. Megjegyzem, az első kettő Katona Klári albumot Demjén Ferenc jegyzi. A másodikat a V’ Moto-rock kísérte, amely éppen ezidőtájt adta ki két csúcs korongját. Sztevanovity Dusán beugrott Demjén helyére, és nagyot alkotott. Miként nagyot Lerch István szólólemezein is.
A színpadi szerző
Kis túlzással – de tényleg csak kicsivel – mondhatni, 1988-tól minden ifjú generáció – no meg az idősebbek, a szülők, nagyszülők személyében – Sztevanovity Dusánon nőtt fel, tudniillik akkor mutatták be A padlást. Én Sepsiszentgyörgyön vittem színre a musicalt, a Tamási Áron Színházban 1995-ben, ott akkora Presser-kultusz dúlt, hogy az előadásokra a gyerekek mellett megannyi rajongó érkezett. Tulajdonképpen A padlás nem kifejezett gyerekdarab, főleg nem dalszövegei miatt.
Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értek még.
Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a jel, ami szól,
de a hang, ami hív.
még nem mond semmit,
meddig érek s lesz-e út, hogy visszaérjek. (Fényév távolság)
Ha eme fenti strófák nem elég meggyőzőek, olvassák az Örökre szépeket.
És az elveszett játékok életre kelnek
és körben kigyúlnak a fények.
Ó, régen várnak ránk az örökre szépek.
Új bolygó vár, egy földön túli világ,
másik, békés táj!
A mű a West End-en és a Broadway-n nem csinált karriert, azaz világkarriert. Ok: lefordíthatatlan. Nem Dusán lírája, a magyar szellem miatt. Mert odakint ismeretlen a szilvásgombóc. Így mit sem értenek ebből:
Íme a Föld.
Sosem lehet tudni, hogy hol van a fent és lent.
Íme az ember.
Nem lehet látni, de ott van a lényeg bent
További példák helyett emlékezzünk meg Presser Gábor önmagának komponált életművéről. Az 1994-es Ringass még, nekem minduntalan a Ringasd el magadat juttatja eszembe.
Ringass el, ringass még!
Mondd, hogy mást így soha nem ringattál még!
S ha így igaz, ha mégsem az, jól van, ne nézd!
A 2000-es Medvetáncba Dusán belefogalmazta teljes evilági létünket.
Mindegy, hogy mi is a póráz neve;
Szenvedély, Fizetség, Félelem…
Átvezet szépen az életen.
Te csak táncolj még,
táncolj még, akárcsak én!
Megjelent az Index.hu-n.
Címlapkép: Fortepan / Szalay Zoltán
