Ma fél évszázada annak, hogy a svéd ABBA berobbant a nemzetközi popéletbe: 1974. április 6-án a Waterloo című, angolul előadott szerzeményükkel megnyerték az angliai Brightonban tartott Eurovíziós Dalfesztivált. A dalt tartalmazó kislemezt 54 országban adták ki, több helyen a toplisták élére került, több mint öt millió példányban kelt el világszerte. E siker hatására pedig az Agnetha Fältskog, Björn Ulvaeus, Benny Andersson és Anni-Frid Lyngstad alkotta kvartett elindult azon az úton, melynek során az ABBA minden idők egyik legnépszerűbb és legsikeresebb popzenei formációja lett.
Az 1972-ben alakult zenekar azzal a hullámmal lendült neki, amely a kontinentális pop- és rockzene képviselőit hozta helyzetbe az addigi angolszász fölény mellett. Ekkor számos országban bukkantak fel sikeres, főként progresszív rockot játszó előadók – Finnország (Tasavallan Presidentti), Franciaország (Magma), Olaszország (PFM), NSZK (Faust, Amon Düül, Tangerine Dream, Can, Kraftwerk), Hollandia (Focus, Golden Earring), Görögország (Demis Roussos) –, de egyikük sem ért el akkora nemzetközi sikert, mint az ABBA.
ABBA – Waterloo (Eurovision, 1974)
ABBA – Waterloo (svéd verzió, 1974)
Az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivált az élő televíziós közvetítésnek köszönhetően a világ 32 országban mintegy félmilliárdan látták, és a családias imázzsal, a jól ápoltsággal, a derűs, közvetlen viselkedéssel jelentkező formáció egy csapásra a nézők kedvence lett. Az Andersson-Ulvaeus szerzőpárosnak, a fotogén lányoknak, és a nagyszerű menedzselésnek (Stig „Stikkan” Anderson) köszönhetően a hetvenes évek második felében az ABBA minden lemezéből, dalából – mely döntően a party-pop és a soft-rock keveréke volt – siker született.
Az ABBA a marketingre építő menedzsment diadala volt, Stig Andersson – az Elvis Presley útját egyengető Parker ezredes és a Beatlest pártfogóló Brian Epstein után – a harmadik olyan pop-alkimista volt, aki csaknem mindenből aranyat tudott csinálni. Szívós munkával kialakította a formatervezett, karakteres ABBA-soundot, amelybe ügyesen szintetizálta mindazt, amit a populáris zene addigi története során felvonultatott. Beépítette a régi irányzatokat, bátran nyúlt mások hangszerelési ötleteihez, figyelte a legfrissebb zenei divatokat. Az ABBA 1975 és 1980 között volt middle of the road, majd rockegyüttes, sikeresen csatlakozott a diszkóhoz, énekelt balladákat, népdalfeldolgozásokat, megszólaltatott harmonikát és szintetizátort, egzotikus és népi hangszereket. Az eredmény pedig számos világsláger lett: So Long; I Do, I Do, I Do, I Do, I Do; S.O.S; Mamma Mia – 1975; Dancing Queen; Money, Money, Money; Fernando – 1976; The Name Of The Game; Knowing Me, Knowing You – 1977; Summer Night City, Take A Chance On Me; Eagle – 1978; Chiquitita, Does Your Mother Know; Voulez-Vous; I Have A Dream; Gimme! Gimme! Gimme! – 1979, The Winner Takes It All; Super Trouper; Lay All Your Love On Me – 1980.
ABBA – Mamma Mia (1975)
A svéd ABBA persze eleve vállalkozásként indult, majd az első sikerek után vállalattá, később multinacionális céggé alakult át. A sikeressé vált modellt pedig a későbbiekben többen is követték, másolták.
Az Eurovíziós Dalfesztiválon feltűnt svéd kvartett az évtized végéig csaknem 160 millió hanglemezt adott el világszerte, és ezzel az üzleti eredménnyel még a Beatlest is megelőzte. Bevétele 1975-ben 16 millió, 1976-ban 30 millió, 1977-ben 72 millió, 1978-ban 90 millió svéd korona volt (ebből 50 millió a nyereség), aminek döntő többségét a svéd adórendszer vonta volna el (a magánszemélyek nyereségét akkoriban 85 százalékos adóval sújtotta az állam), ha a zenekara menedzsere, Stig Andersson nem forgatja ügyesen a tagok pénzét. Ő a megszerzett tőkét nemcsak zenekiadóba, promóciós ügynökségbe, hanem egyéb jövedelmezőnek ítélt üzletekbe, ingatlanokba is fektette („A zene világa már kicsi ahhoz a pénzhez, ami nekünk van.” – mondta), mert ezek adója átlagosan már csak 33 százalékos volt.
ABBA – Dancing Queen (1976)
Andersson olyan vállalati birodalmat teremtett az együttes mögé, amely a legkülönbözőbb üzletekkel foglalkozott, és ezekből további dollárszázmilliókat termelt ki. Ez a zeneközpontú birodalom a következő leányvállalatokból állt: Sweden Music AB (tulajdonosa Stig Anderson), Harlekin zenei kiadó (tulajdonosai az ABBA tagjai), a Polar hanglemezgyár (tulajdonosok fele-fele arányban Andersson és az ABBA), Polar Music International (fele-fele arányban Andersson és az ABBA). Becsült adatok szerint az ABBA-sikerek éveiben a Polar évi 50 millió svéd koronás tiszta nyereséget hozott.
Andersson azonban az alapok lefektetésénél nem állt meg. Az újonnan létrehozott Polar Music Internationalnak az volt a feladata, hogy tőkeberuházási lehetőségeket teremtsen a további milliókhoz. Az ABBA így vásárolt meg egy stockholmi képcsarnokot, egy sportszerüzletet, aztán egy stockholmi sportpalotát, majd fúziót kötött a Beijerinvest ipari és kereskedelmi konszernnel, megvásárolta a Kuben vállalat részvényeinek 29+24 (ABBA+ Andersson) százalékát, amely az ABBA pénzéből kőolajjal és ipari termékekkel kereskedett. Aztán az ABBA-pénzből megvették a Monark kerékpárgyárat, a művészeti cikkekkel és olajjal kereskedő Forays céget, a Badhus ingatlanügynökséget, megalapították az ABBA-jogdíjakat kezelő Harlekin irodát, majd 205 millió svéd koronás alaptőkével létrehozták a Polar Music Investet, amely holding vállalatként működött a továbbiakban, filmforgatással, koncertszervezéssel, lemezkiadással, gépkölcsönzéssel és ingatlankereskedelemmel is foglalkozott, mellesleg komoly és sikeres tranzakciókat bonyolított le a stockholmi tőzsdén.
Ennek az üzletpolitikának köszönhetően az ABBA a hetvenes évek végi recessziót is ügyesen kikerülte. Andersson több országgal is olyan szerződést kötött, aminek értelmében a lemezeiért cserébe nem készpénzt, hanem nyersanyagot – elsősorban nyersolajat – kapott, amit aztán a válság ideje alatt egy harmadik ország piacán búsás felárral értékesített. Így másokkal ellentétben még profitált is az évtized végi recesszióból.
Ezért a pénzforrások gyakorlatilag kimeríthetetlennek látszottak, hiszen 1978 végén az ABBA bevételeinek csak 25 százaléka származott Svédországból (a pénzek 75 százalék Európából és Ausztráliából érkezett) úgy, hogy az együttes albumait minden negyedik svéd család megvásárolta.
Így válhatott az ABBA a hetvenes-nyolcvanas évtized fordulójára a Volvo mögött Svédország második legjövedelmezőbb vállalatkomplexumává, a terjeszkedést és gyarapodást látva az évtized végén az Aftonbladet című svéd lap tréfásan feltette a kérdést: „Vajon mikor érkezünk el addig a pontig, amikor az ABBA megvásárolja Svédországot?”
ABBA – Chiquitita (1979)
Az ABBA nagylemezei – Ring Ring (1973), Waterloo (1974), ABBA (1975), Arrival (1976), The Album (1977), Voulez-Vous (1979), Super Trouper (1980), The Visitors (1981) – mindenesetre világszerte arany- és platina státuszt értek el. 1977-ben az ABBA-mánia tetőpontján filmet is forgatta (ABBA – The Movie), amely 1978-ban Európában és Ausztráliában is a legsikeresebb mozinak bizonyult.
Az együttes karrierje 1980-ben magánéleti problémák, valamint a rockban bekövetkező trendváltások miatt megtört, s két évvel később a négyes fel is oszlott. A tagok szóló próbálkozásai azonban meg sem közelítették az együttes sikerét. Csupán a szerzőpáros – Tim Rice közreműködésével komponált – Chess című musicalje (1986) keltett feltűnést.
De az együttes iránti nosztalgia erős maradt: 1999-ben az ABBA zenéjéből készült a Mamma Mia! című színpadi musical. 2013 májusában a stockholmi kikötőnegyedben egy 4000 négyzetméteres épületben megnyílt az ABBA Múzeum, ahol színpadi kosztümöket, hangszereket és az 1974 és 1982 közötti évekből fennmaradt egyéb emléktárgyakat tekinthetnek meg a látogatók. A múzeumban újból felépítették az ABBA egykori stúdiójának mását, a Polar Music Stúdiót, és ott a látogatók saját ízlésük szerint játszhatják különféle hangszereken a kvartett hajdani sikeres számait. 2008-ban megjelent a Mamma Mia! filmváltozata, amely az Egyesült Királyságban abban az évben a legnagyobb bevételt hozó film lett. Sőt, 2018-ban lett folytatása is, Mamma Mia! Sose hagyjuk abba címmel.
2016-ban Agnetha Fältskog, Björn Ulvaeus, Benny Andersson és Anni-Frid Lyngstad egy digitálisan megjelenített turnén kezdtek dolgozni. A projekt alkalmából új dalokat vettek fel, és 2021 novemberében, 40 évvel utolsó albumuk után kiadták a Voyage című lemezüket, melyet 2022 májusától virtuális avatár koncerteken mutattak be Londonban.
ABBA – The Winner Takes It All (magyar felirattal) (1980)
Címlapkép: discogs.com
