Jellegzetes hangja (Kétszer voltam kopasz életemben, Lökd ide a sört!), tükörpontos basszusgitározása (Szombatesti lány; Na, mi újság, Wágner úr?), vokálozása (Viktória, Rám vár az élet), produceri zsenije (István, a király; Attila) a magyar beat-/rockzene megkerülhetetlen alakjává avatja a szeptember 26-án 80 éves Szörényi Szabolcsot.
A közeledő Vörös Haadsereg elől a Szörényi-család, akkor még egyetlen gyermekével, Szabolccsal Sopronba, onnan Bécsbe menekült. Itt született Szörényi Levente, 1945-ben. Októberben hazatértek Magyarországra, hogy édesanyjuk magyarokat nevelhessen két fiából.
Szegénységben éltek, a Franciaországba menekült nagymama küldözgetett segélycsomagokat, a szülők nem tehettek mást, a testvérpárt 1956 őszén a szobi állami fiúnevelő intézetbe adták. Öröm az ürömben, hogy itt tagjai lettek az iskola mandolin zenekarának. A népzenétől Szabolcsot hamarosan elhódította a gitár, egy szobi vendéglátós muzsikus ismertette meg az alapokkal. Oly sikerrel, hogy kisvártatva a váci Sztáron Sándor Gimnázium diákjaiként már duóban léptek fel az „őrült Szörényiek” – miként hívták őket diáktársaik.
1962-ben, Mediterrán néven, Bajtala Jánossal és Kőszegi Imrével kiegészülve indultak az első Ki mit tud?-on. Az elődöntőig jutottak. Két esztendőre rá Illés Lajos meghívta feloszlás szélére jutott együttesébe Szörényi Leventét, aki igent mondott, s vitte magával bátyját.
A következő év fontos állomása a magyar beat-/rockzenének, tudniillik az Illés háromhónapos szerződést írt alá a nógrádverőcei Expressz Ifjúsági Táborral, ahol megszülettek az első magyar nyelvű beat dalok. És elindult a zenekar karrierje. Bacsó Péter: Szerelmes biciklisták című filmjében előadták a Táskarádió című slágert, amelyből elkészült az első hazai beat kislemez. 1966, az első Táncdalfesztivál éve. A Még fáj minden csókkal megosztott második helyet szereztek, egyedüli beatzenekarként, vegytiszta táncdal mezőnyben.
Aztán következett Banovich Tamás: Ezek a fiatalok címet viselő mozija, ebben az Illés együttes főszerepet kapott, a zeneanyagot kiadták nagylemezen. Ez az első LP Illés-dalokkal. S jött a második Táncdalfesztivál. Az Illés nélkül. Történt, hogy a Show-hivatal című tévéműsorban kijelentették, nem indulnak, mert az a táncdalnak, nem pedig beat-nek szól. (Mire a műsorvezető, Vitray Tamás így felelt: nem a Táncdalfesztivál lesz szegényebb. A városi legenda szerint erre fel született a Ne gondold! című ikonikus számuk. Mások úgy vélik, Bánki Lászlónak, a fesztivál szerkesztőjének üzentek.)
1968-ra nem csak a világ, de Magyarország szintén változott, s az „Amikor én még kissrác voltam”, a fődíj mellett, az összesen tizenegyből, még négy fesztiváldíjat bezsebelt. Megnyílt a világhír felé kanyargó út kapuja, Illéséket meghívták a beat hazájába, Angliába, hogy kisvártatva, 1970-ben végleg becsapják azt a kaput az orruk előtt. Interjút adtak a BBC-nek, a hosszúhajú fiatalok helyzetéről, a klubmozgalom hiányosságairól, a könnyűzenészek anyagi és erkölcsi helyzetéről beszélt a három meghívott: Szörényi Szabolcs, Levente és Bródy János. Mint Szabolcs felidézi Jávorszky Béla életműinterjújában: „állítom, semmilyen rendszerellenes duma nem volt benne, csak kapóra jött az Illés megrendszabályozásában”. A zenekart egy évre kitiltották Budapestről és a médiából. Ha ez nem lett volna elég, következett a pécsi kuka-ügy. A Tettye lejtőjén sétálgató Szabolcs félrerúgta az út közepén heverő „rozsdás pitlit”, amit társai tovább passzoltak, mígnem egy buzgó állampolgár beléjük kötött. A vége bírósági ügy lett. Miként az első pop-rock fesztiválon Bródy köszönő szavaiból. Végül sikerült a hatalomnak kicsinálnia az Illést, a diósgyőri fesztivál után nem sokkal Illés Lajos feloszlatta az együttest.
Ekkoriban Szabolcs lányai, Réka és Emese már négy, illetve háromévesek voltak, így kapóra jött, hogy a KITT egyletből megalakult a Fonográf – Szörényi Szabolccsal és az ő legendás kislétrájával, amelyen üldögélve pengette basszusgitárját.
A Fonográffal újfent lehetőséget kaptak a Szörényi-fivérek a nemzetközi sikerre. Az 1979-es MIDEM (hanglemezkiadók és kiadványok nemzetközi vására), majd az azt követő skandináv turné, ahol végül egy dán kocsmában hakniztak, szinte üres asztalok előtt, megpecsételte a csapat jövőjét, amit az István, a király – amelyet a Fonográf játszott lemezre – beteljesített. 1984-ben három teltházas Budapest Sportcsarnok bulival búcsúztak a zenészek. Közülük Szabolcs gyakorlatilag hátat fordított a további rendszeres fellépéseknek. Maradt producer, no meg vasútmodellező.
Első modelljét 1965-ben, nógrádverőcei gázsijából vásárolta. Évtizedekkel később felépítette a Nyugati Pályaudvar, WestEnd előtti állapotát, száz négyzetméteres pincéjében, a lehető legnagyobb pontossággal. Mert Szörényi Szabolcs nem kizárólag a zenében, mindenben pontos.
Címlapkép: Fortepan / Szalay Béla
