Eredendően jazzmuzsikus, a hetvenes évek közepén az Interbrassban és a Kőszegi Rhythm and Brassban bukkant fel, a Locomotiv GT koncertjein fújt, miközben megalapította első saját együttesét, a jazz-rockos Dimenziót. Legnépszerűbb jazzköreit a Trio Stendhal tagjaként futotta, miközben átnyergelt a filmes és színházi munkákra, és évtizedek óta egyike a legsikeresebb zeneszerzőinknek. Dés László ma hetvenéves.
„Elég későn, tizenhat évesen találkoztam a jazzel, és nagyon bosszantott – nyilatkozta a klasszikus zenei nevelésben részesülő művész 2009-ben a Népszabadságnak. – Zeneileg képzett, művelt embernek tartottam magam, de ebben a zenében számomra érthetetlen nyelven kommunikáltak. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy érdekesen, izgalmasan. Ahogy mélyedtem bele, úgy nyílt meg előttem ez a világ, úgy váltak világossá a frázisok, a zenei mondatok. Amikor pedig meghallottam John Coltrane Love Supreme című lemezét, kész, minden eldőlt. Nekiálltam szaxofonozni, majd beiratkoztam a jazztanszakra.”
Dés László és Bereményi Géza: 35 perc – Blue Canarro Group (2021.)
A hetvenes-nyolcvanas években sokféle jazz- és rockformációt erősített, mígnem az Avec Plaisir című második Dimenzió-lemezen sikerült megtalálnia a saját hangját. Az évtized második felétől népszerű jazz-zenekarai, a Dimenzió és a Trio Stendhal mellett előbb Udvaros Dorottyának, majd Básti Julinak és Cserhalmi Györgynek írt nagylemeznyi popdalt, miközben filmzeneszerzőként is egyre aktívabb lett. Első felkéréseit jazzmuzsikusként kapta, többek között Grunwalsky Ferenc, Jancsó Miklós, Makk Károly mozijaiban, aztán 1987-ben jött a Szerelem első vérig, melyre eredetileg szintén jazz-muzsikusként kérték fel, de később változott a forgatókönyv, így a feladata is.
„Ott valóban döntenem kellett. Hisz mégsem vagyok slágerszerző. Korábban egyszer, 1981-ben, a Nyom nélkül című filmhez írtam két dalt, amelyeket Somló Tamás énekelt el és az LGT tagjai játszottak fel, de valóban a Szerelem az első vérig volt, amellyel »lekávéztam magam«, amelyhez írtam egy kirobbanóan sikeres popslágert.” – mesélte az említett interjúban, és onnantól sorra kapta a felkéréseket. S bár életében rengeteg dalt írt, közülük igazán azok lettek slágerek, melyek filmekhez vagy színházi darabokhoz kötődtek.
A Szerelem első vérig óta számos népszerű magyar filmnek (Szerelem második vérig, Csocsó, Üvegtigris, Sose halunk meg, A miniszter félrelép, Kalózok) a zenéjét jegyzi, miközben a kilencvenes években több korszakos musical (Valahol Európában, A dzsungel könyve, A Pál utcai fiúk) zeneszerzője volt. Közülük A dzsungel könyvét – melyben a dalszövegeket Geszti Péter, a szövegkönyvét Békés Pál írta – eredetileg 1996-ban mutatták be, és azóta (!) is rendszeresen játsszák. Miközben szólistaként kortárs szerzők műveit adta elő (főként kamara és szimfonikus zenekari kísérettel), majd az új évezredben ismét erőteljesen a jazz felé fordult, és a Dés Septettel számos nagylemezt jelentetett meg.
Emellett a kétezer tízes években gyakorta szerepelt magyar írókkal (Esterházy Péterrel, Spiró Györggyel, Parti Nagy Lajossal, Závada Pállal, Grecsó Krisztiánnal) közös esteken, ahol aktuális zenészpartnereivel – fiával, az ütőhangszeres Dés Andrással, a bőgős Barcza Horváth Józseffel vagy a cimbalmos Lukács Miklóssal – szabad jazzel reflektáltak a felolvasott írásokra, folytatták azokat zenében.
Udvaros Dorottya időközben kultikussá vált Átutazó című 1983-as albumának negyvenedik évfordulóján tavaly újra aktivizálta magát, színészek (Udvaroson túl Básti Juli, Mácsai Pál, Nagy Ervin és Für Anikó) társaságában adta elő régi nagy slágereit és vadonatúj dalait, mi több a Budapest Sportaréna mellett az ország nagyvárosaiban is felléptek velük.
Sokirányú munkásságát 1991-ben Liszt-díjjal, 2007-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
