Köszöntjük Önöket! Oknyomozó riportunkban ma annak eredünk nyomába, miért döntött úgy a sikerei csúcsán lévő előadó, hogy befejezi tündöklő pályafutását, és a rivaldafényből inkább egy nyugalmazott színészek számára fenntartott otthonba vonul vissza. Igen, jól gondolják, mai témánk a Ricsárdgír. Hamarosan minden kiderül, maradjanak velünk!
Figyelem, a következőkben csúnya szavak hangzanak el! 28 éven aluliaknak nem ajánlott.
2010, Szentendre. Az álmos kisváros csöndjét futótűzként perzseli fel a hír, amely életre kelti a Művésztelep magányos szobrait és megremegteti a decemberi Skanzen nyárfájának összes levelét: megalakult a Ricsárdgír zenekar! Ekkor még a Duna-parton megszokásból horgászó öreg hippik sem sejtették, hogy a Bizottság 1985-ös megszűnése után negyedszázaddal lesz még egyszer ünnep a világon, és újra Szentendre felől fújja majd a szél a legkívánatosabb underground zenét a főváros felé, onnan a végtelenbe és tovább!
Jó ez a Pest, de nem egy Amszterdam
Jó ez a pop, de nem egy underground
Jó ez a hely, senki sem atyáskodik
Drogozz meg szexelj a halálodig
Újra itt vagyok a mikrofon előttem
Magamat már kellőképpen belőttem
Az illem és az erkölcs már a múlté
Köszönöm szépen, a szó a stúdióé
Ricsárdgír: Temetés
„2007-ben alakultunk vagy 2006-ban. 2009-től jobbak vagyunk, mert beszállt a Laci és a Bali (a jóképű szintetizátoros és a sármos videoművész). Eredetileg egy göndör hajú fiú kertjében léptünk volna csak fel, akit Dzsdzs-nek hívnak. Hogy miért ez lett a zenekar neve? Ezzel röviden egy kínai mondással válaszolnék: Sose fújd a szelet, míg az arcod a fejeden van. Sok énekeslány fordult meg Ricsárdgír mikrofonja előtt. Mindegyik gyönyörű és tehetséges volt. Itt volt nekünk P.Alma, E.Eszter, V.Kriszta, O.Enikő, A.Réka. Sajnálatos módon ezek a lányok úgy szétszéledtek, mint abban a híres svéd rajzfilmben, ahol valami zsiráfon utazott az egér. Állandó vendégünk lett Szentendre dívája, a mindig vidám Deák Edina, és a Sickpicnic zenekar billentyűse, a kismarosi fenegyerek, a Hoffmantamás Boldi.” – Ehhez nincs mit hozzátenni. Nem találunk szavakat.
Bezártam már magam, úgyhogy nem kell már bezárni
Ricsárdgír: Éndalom
Egyre jobban tetszik a popszakma
Mert már beleillek ebbe a korszakba
De miért? Miért szűnt meg a zenekar? Miért mindig a jók mennek el?
A legjobb barátom egy vállfa volt
Választhatnánk a könnyebbik utat, és megkérdezhetnénk erről a frontember-értelmi szerző Mártondanit, esetleg elolvashatnánk a búcsú okán nem kis számú publikáció valamelyikében a visszavonulásra vonatkozó kérdésre adott Ricsárdgír-választ. De nem tesszük. Egyrészt nem nagyon olvasunk, inkább csak írunk. Másrészről mennyivel izgalmasabb kihívás, ha önmagunk fejtjük meg a rejtélyt, miért oszlott fel ez a kitűnő formáció?
Bulizik az ország, bulizik a nemzet
Nem kell a zene már, lemerült a headset
Múlhatnak évek, s jöhetnek korszakok
De olyan szar még egy, nem lesz, mint én vagyok
A helyzet az, hogy mi már tudjuk a választ, ismerjük az okokat. Azonban annyira megdöbbentő megszűnésük története, hogy azt a túlélőkre való tekintettel nem oszthatjuk meg önökkel.
Ricsárdgír: Let’s dance
Megkérdeztük olvasóinkat, mit gondolnak a Ricsárdgírről. Íme néhány vélemény:
„A gitáros csávó a Tankcsapdában még jó volt.”
„SzintisLaci Forever!”
„Nem ismerem őket, de azt hallottam, hogy koalákat gyilkolnak a színpadon.”
„Végre egy zenekar, amely a puszta szórakoztatáson túl rálép a társadalmi problémák iránti érzékenység talajára.”
Ciki vagyok? Látnál keddenként
Ahogy számolom a Bérest cseppenként
Ahogy a webbeteget böngészem percenként
Ahogy hercegként fotózom a szemem, mert tengerkék
Látnál pénteken
Ahogy az osztálytalálkozón magam égetem
Ahogy két sör után már szétesem
Ahogy a volt nőmnek írok, hogy édesem
Lenyomatok az utókor számára – Ami itt marad utánuk:
A hobbypop, ricsiricsaj, art-fart pop, mint zenei stílusok.
Fiú- és lányhangokra írt angol és magyar nyelvű dalaik.
Női vérnyomok a Kobuci színpadán
Egy darab like, az is az anyád
Néhány lemez, kazetta, CD.
Végtelenül tréfás szövegeik.
Elszabadult koalák.
És a végtelen űr.
Annyit mondok, jó volt veletek
„Itt vagy még?
Ha elmész, vidd már le a szemetet”
Annyit mondok, jó volt veletek
„Jó is, hogy mész. Add át másnak a helyedet”
Ricsárdgír: Éva otthon
A fenti írás nem tudományos ismeretterjesztő céllal készült, csupán tisztelgés a közönségétől idén májusban egy utolsó koncerttel elbúcsúzott Ricsárdgír munkássága előtt. Aki eddig nem hallott a zenekarról, annak már úgyis mindegy.
“Nem vár rád a mennyben női hárem”
Nemá! Akarom mondani visszafele ámen
A cikkben szereplő mondatok valóságtartalmáért a Magyar Popkulturális Értéktár szerkesztősége nem vállal felelősséget. A dőlt, avagy kurzív betűkkel szedett részek a Ricsárdgír zenekar dalszövegei, illetve önéletrajza. És a már említett oldalon olvashatnak egy tényszerű írást a Ricsárdgír pályafutásáról.
Vettem bort az Aldiban, a taxiban hagytam, a f.sz kivan
Goodbye, Koala!
Ricsárdgír: Mindenki boldog
