A klasszikus zenei pallérozottságú szerző-előadó hosszú és kanyargós pályája során különböző stílusú formációkban (Orfeo, Kolinda, Európa Kiadó, Trance Balance, Balkán Futurist) játszott, Jeles András, Forgács Zsuzsa és a Stúdió K. kísérleti színházaiban szerepelt, miközben 1986 és 1991 között ő volt az Orkesztra Lunalelke. A kilencvenes évektől számos saját projektet jegyzett, legemlékezetesebb munkája mégis az 1993-as Dalok Közép-Nirvániából, mely a nyolcvanas évek underground zenéjének méltó emlékműve. Kamondy Ágnes ma hetvenéves.
Pályáját a Magyar Rádió gyerekkórusában kezdte, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban folytatta, de inkább a szabad világ vonzotta, így került az Orfeo művészeti csoportba, melynek színházi ágából nőtt ki a Stúdió K, a zenekari részéből pedig a Vízöntő/Kolinda. Ebben az időszakában találkozott a népzene ősi rétegével, Erdély, Gyimes, Moldva hagyományával, a Népzenekutató Intézetben Vargyas Lajos útmutatásával írt le dallamokat. Bizonyos szempontból az Orfeo volt az első etnozenekar Magyarországon: nemcsak egy az egyben játszottak népzenét, hanem ennek tudatában komponáltak is, a népdalokat több szólamban énekelték és áthangszerelték.
Miközben a színházi világ is rendkívül izgatta, különféle alternatív színházi kísérletekben (például a Jeles András vezette Monteverdi Birkózókörben) vett részt, meg Vörös Róbert vagy Ács János felkérésére írt alkalmazott zenéket. Kisebb szerepekben feltűnt Xantus János, feLugossy László és Tarr Béla filmjeiben.
Ám miként egy friss interjúban elmondta:
A népzenével egy fantasztikus kultúrát találtam, de nem éreztem, hogy az a dolgom, hogy ezt folytassam. Hanem a saját népzenémet akartam megtalálni, és ez a rock and roll. Amiben mindenki úgy játszik, és azt, amit akar. Mert ha van egy közösség, ha van fogadókészség, akkor tényleg egy közösségi kultúra részévé válik az ember.”
Számára tehát érdekesebb volt a kortárs megközelítés, mint a hagyományőrzés, úgyhogy inkább a fővárosi underground nyomvonalán haladt tovább. Másik Jánossal (akinek a kedvéért megtanult basszusgitározni) és az Európa Kiadóval muzsikált, később a Trance Balance-ban és a Balkán (Fu)Touristban is megfordult. 1986 és 1991 között pedig ő volt az Orkesztra Luna lelke, mely fennállása alatt egyetlen kazettaanyagot jelentetett meg (Szukadal, 1991), az is közvetlenül a megszűnés előtt rögzítették, sok szempontból már nem a legerősebb pillanatban.
Miközben a zene csak időlegesen tartotta el: Kamondy takarított, felszolgált, könyvtárban dolgozott, később az Új Színház stúdiójában éveken át zene- és szövegimprovizációkat tanított.
A kortársaihoz képest artisztikusabb produkciói persze sosem mozgattak meg hatalmas tömegeket, voltaképpen mindig rétegzene maradt, szerény és visszafogott természete nem tette lehetővé az underground díva szerepet. Mondhatni, sosem szívlelte a harsogást. Ahogy Berlinben élő barátnője, Hatvani Janine fogalmazta: nem szeret középen állni.
Viszont az Egyetemi Színpadon 1993. május 23-án bemutatott Dalok Közép-Nirvániából című színházi estje a nyolcvanas évek underground zenéjének méltó emlékműve lett: benne az URH, az Európa Kiadó, a Balaton, a Trabant, a Sziámi és saját néhai zenekara, az Orkesztra Luna számaiból válogatott össze egy produkcióra valót. Azóta két nagyobb szabású színházi produkciója volt: az Egy örömlány feljegyzései 1999-ben és a Pest fölött az ég 2019-ben.
További információk a popkulturalis.hu-n találhatóak.
