Az István, a király rockoperát meglepően nagy lelkesedéssel fogadták a megjelenésekor. A Magyar Nemzet 1983 augusztusában így értékelte a produkciót: „Az új magyar rockopera fináléja után harminc percig tapsolt a közönség! Ritka fogadtatás, nem mindennapos siker.”
De mitől volt ennyire népszerű a bemutató? A rockopera modernebb könnyűzenei stílusokat használ a történetmeséléshez, elsősorban a rock és a pop elemeivel dolgozik. Közelebb hozta a színházat az emberekhez. Szörényi Levente azt mondta, hogy a Jézus Krisztus szupersztár megjelenése szolgáltatta az alapvető inspirációt. Közvetlen előzményének az 1982. február 12-én bemutatott Kőműves Kelemen tekinthető. A műfaj a reneszánszát élte, gondoljunk csak a Jézus Krisztus szupersztár mellett a Hair sikerére.
Az ötlet Koncz Zsuzsa és Boldizsár Miklós házaspárnál tartott vacsorán jött szóba. Két opció merült fel: az ezredforduló vagy pedig a hunok, Attila története. Végül Szent István történetét dolgozták fel Koltay Gábor rendezésében és Novák Ferenc koreográfiájával. A mű Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján készült, amelyhez Szörényi Levente a zenét, Bródy János a szövegeket szolgáltatta.
Ebben a műfajban magyar nyelvterületen kétségkívül az István, a király jut a legtöbbek eszébe, a bemutatón a nagyon erős színpadi jelenléttel fellépő szereplők elképesztő energiákat mozgattak meg, amely még a felvételekről is átjön. Az ősbemutatót 120 ezer ember nézte meg, nem beszélve a különböző kiadásokról, és a folyamatos újra játszásokról, feldolgozásokról, amelyek a mai napig életben tartják a művet.
A közönség már akkor ráérzett arra, hogy valami nagyon fontos történik, hiszen a műsort négy estén át teltház előtt adták elő a városmajori szabadtéri színpadon, és tekintettel a nagy érdeklődésre, további előadásokat is tartottak. Azokban az időkben még nem volt ledfal meg kivetítés, vagyis az emberek nagy része semmit nem látott a produkcióból, mégis a hatása alá került. Összehasonlításképpen: Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyeként említett Budapest Park 11 500, az ország legnagyobb stadionja, a Puskás Aréna 67 155 főt képes befogadni.
Jávorszky Béla Szilárd A magyarock története 2. című könyvében így fogalmaz a mű hatásáról: “Az elképesztő méretű tömeg nemcsak a hazai rocktörténet legemlékezetesebb előadását láthatta, de a Kádár-rendszer legnagyobb kulturális tömegdemonstrációját is átélhette. A végén felcsendülő Himnusz után a szűnni nem akaró tapsvihar egyfajta felszabadulás volt az előző évtizedek elfojtott lelkiismereti terhei alól. A darab ráadásul az idők folyamán politikai értelemben is önjáró lett: mindenki azt gondolt, azt vetített bele, amit akart, illetve amit nem szégyellt.”
Donát Tamás a Veszprémi Naplóban így ír az előadás nyitányáról: „A királydomb színtere, a díszletek pillanatok alatt megtelnek élettel. Az Illés együttes tagjai a Te kit választanál című nyitó dalt éneklik. A háttérben füstfelhő tör magának utat az égbe, a sátrak előtt ég a tűz. Lassan közeledve megjelenik a négyszáztagú néptánccsoport. A történelmi cselekmény ezzel kezdetét veszi. Szép sorjában felcsendülnek a dalok, peregnek az események.” Hozzáteszi, hogy a „István, a király teljes alkotó stábja olyan felejthetetlen élménnyel lepte meg a közönséget, amilyenre Magyarországon nem volt példa ebben a műfajban. A történelmi hitelességgel, a művészi teljesítményekkel, a zenei és szövegi kidolgozásokkal, a látványtechnika megszerkesztésével mind azonosulni tudott a tömeg. Röviden: a rockoperahatott a közönségre, és ez fordítva is igaz volt!”
Mint minden jónak, ennek is megvoltak az árnyoldalai. Az Esti Hírlapban Mi történt a Királydombon? címmel a szerző arról értekezik, hogy a stáb negyven hamisított jegyet is összeszedett, és ki tudja, még hány, az eredetire nagyon hasonlító volt még, aminek következtében sok jogos jegytulajdonos nem tudta elfoglalni a helyét. Közben hozzáteszi: „Tegnap este hatodszor mutatták be az idei nyár szabadtéri meglepetésdarabját, az István, a királyt. Szörényi Levente és Bródy János rockoperája valóságos nézőseregeket vonz a ligeti Királydombra, s előadásról előadásra úgy tűnik, mintha egyre többen lennének a nézőtéren.”
A darab utóélete is izgalmas. Napestig sorolhatnánk a vetítéseket, feldolgozásokat, nem érnénk a végére. Az Alföld 1984/10-es kiadásában Németh János István ezt írta: „…az István, a király bemutatóját egy olyan fa ültetéséhez hasonlítani, melynek értékei folyamatosan gazdagítják a kortársakat és a jövendőt egyaránt.”
Ezek a dalok elősegítették, hogy a fiatalok azonosulni tudjanak és értelmezni tudják a magyar történelem és identitás szempontjait. Az István, a király forradalmi hangulatot is hordozott a 80-as években, a fiatalok számára azt sugallta, hogy a hagyományos műfajok és a modern zenei kifejezési formák ötvözésével új és hatékony módokon lehet történeteket közvetíteni. Közelebb vitte az emberekhez a színházi, illetve az egyéb zenei műfajokat. István és környezetének zenéje a hagyományos gregorián motívumokból táplálkozik, a lázadó Koppány seregéé a kemény rock hangzása dominál, a regősök és Réka dalai népzenei gyökerűek.
Jávorszky Béla Szilárd úgy látja, hogy az István, a király “…számos, a műfajjal való előítéletet, szembenállást tört meg. Totális és „népfrontos” sikere beemelte a rockopera műfaját a kulturális köztudatba. Már azzal is, hogy neves, elismert színészek – Balázs Péter, Balázsovits Lajos, Berek Kati, Hűvösvölgyi Ildikó, Sára Bernadett – énekeltek benne, másrészt akkori lázadó, perifériára szorított rockerek – Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák „Bill” Gyula – kaptak főszerepet. 1984-ben az addig kizárólag klasszikus műveket, néptáncot és operettet bemutató szegedi Dóm téren adták elő (amúgy felejthetően), egy évvel később pedig bekerült a Nemzeti Színházba, ahol – főként Kerényi Imre rendezésének köszönhetően – kiderült, hogy színdarabként is megállja a helyét. A ma már klasszikusnak számító alkotás művészi élete régóta független az alkotók akaratától: az elmúlt bő két évtizedben megszámlálhatatlan profi és amatőr társulat tűzte műsorára.”
Ezt követően több rockopera is született, Szörényi például 1993-ban elkészítette az Attila – Isten kardja című darabot Lezsák Sándor közreműködésében, és több rockballadát is színpadra állítottak Bródy Jánossal karöltve, a magyarok számára mégis az István, a király a rockopera.
A mű időtlenségét mutatja, hogy a 2021-ben bemutatott István, a király – Székelyföldi Nagyprodukciót is hatalmas érdeklődéssel várta a közönség, olyannyira, hogy a távolabbi településekről is elzarándokoltak az emberek egy-egy bemutatóra. Az Index beszámolója szerint: “Az aréna mintegy háromezer férőhelyes, de a járványügyi előírásoknak megfelelően a terem kapacitásának csak a háromnegyedét lehet használni. Így minden koncertre 2100 jegyet kínáltak eladásra, és azok az értékesítés megkezdése után két nappal az utolsó darabig elfogytak.” Ezzel szemben a már karanténmentes 2022-es bemutatókat közel 14 ezer ember nézte meg a sepsiszentgyörgyi arénában. Az idei államalapítás ünnepségre tervezett, negyven éve bemutatott produkció jubileumát is példátlan érdeklődés övezi.
Megjelent az Index.hu-n.
