Jelet küldtem az égre címmel új lemezt készít az idén 40 éves Kampec Dolores, de az együttes vezetőjével, Hajnóczy Csabával nemcsak erről, hanem a zenetanításról, az akusztikus ökológiáról és a zeneművek környezeti hangokkal való „házasításában” rejlő lehetőségekről is beszélgetünk.
A beszélgetésben elhangzik többek között, hogy
- mit tanít Hajnóczy Csaba a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen,
- milyen zenei ízléssel indult a Kampec Dolores,
- az új lemezen két mese is szerepel,
- vannak pozitív és negatív hangi környezetek,
- és hogyan lehet megkomponálni a fekete rigó énekét.
Éppen 40 éve, hogy feloszlott a Kontroll Csoport, amelynek szinte minden tagja létrehozott egy-egy utódformációt, hogy saját útját járva valósíthassa meg zenei elképzeléseit. Így született meg 1984-ben – a Sziámi, a Keleti Fény, a Balkán Tourist, illetve az Ági és a fiúk mellett – a Kampec Dolores is. Milyen tervekkel indult az együttes, és hogyan változott ez az elmúlt évtizedekben?
A zenekar korai időszakában az alternatív, indie rock dominált. A kilencvenes években experimentális és világzenei elemek ötvöződtek ezzel, beépítettük mindazokat a hatásokat, amelyek értek bennünket. Nagyszerű jazz- és improvizációs zenészekkel dolgoztunk együtt, és bizonyos értelemben magunk is azzá váltunk. Grencsó István, az egyik legkiválóbb magyar szaxofonos hosszú évekig a zenekar tagja volt. Benkő Róbert nagybőgős gyakran szerepelt velünk, és Udvardi Márton, a jelenlegi fúvósunk is gazdagítja a Kampec Dolores zenei palettáját.
Utolsó albumukat 2013-ban adták ki, így nagy meglepetést jelentett januári „lemezbemutató koncertjük”. Miért vártak ilyen sokáig? Mennyiben új az új anyag, és mikorra várható a megjelenése?
Nem sietünk. Mostanra született meg egy albumnyi anyagunk, Jelet küldtem az égre címmel mutattuk be januárban a Magyar Zene Házában. Egyes számok rockosabb hangvételűek, de mindent összevetve az új lemez szerves folytatása lesz az eddigi repertoárnak. Ami újdonság, hogy két mese is lesz rajta. Ezeket az improvizatív, részben megkomponált zenével kísért meséket eddig csak a koncerteken játszottuk, most első alkalommal vesszük fel őket. A megjelenés jelenleg csúszásban van, az év vége előtt nem várható. Minél később jön ki, annál érettebb lesz.
Egy koncertalbumot is ígértek. Mit lehet elárulni erről?
Azért vetődött fel ez az ötlet, mert a régi dalok új formát öltöttek az idő teltével. Udvardi Márton trombitál a zenekarban a 2010-es évek vége óta. Minden változik, senki nem úgy játszik, mint korábban. Kiválogattuk a legjobb felvételeket, folyamatban van a munka.
Korábban azt nyilatkozta, hogy az aktív zenélésnél ma több időt tölt tanítással. Hol és mit tanít?
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes docense vagyok, elsősorban a Média Intézetben tanítok. Sound designt, hanggal kapcsolatos ismereteket, valamint zenetörténetet oktatok. Foglalkozunk hangökológiával és térbeli, nyolccsatornás hangrendszerrel is. Emellett vezetem az Óbudai Waldorf Iskola zeneiskoláját, ahol jelenleg mintegy nyolcvan gyermek tanul. Nyaranta zenetáborokat rendezünk 10-18 éves gyerekeknek Pilisszentlászlón. Itt a diákok csoportokban alkotnak, a közös zenélés, zenekarozás örömeiben tobzódva.
Akusztikai ökológiával is foglalkozik. Pontosan mit jelent ez?
Az akusztikai ökológia a hangzó környezetek és a bennük élő egyének, közösségek – emberek, állatok – kapcsolatát, egymásra hatását vizsgálja. Szerteágazó, interdiszciplináris terület. Városokban, urbánus, humán körülmények között teljesen más soundscapek vannak jelen, mint a természetben. Vannak pozitív hangi környezetek, amelyek inspirálók, akár gyógyítók, és vannak, amelyek negatív hatást fejtenek ki.
Felmérések szerint az Európai Unió lakosainak 30 százaléka él hangi szempontból problematikus helyeken. Kimutatták, hogy még a nem túlságosan magas, de szüntelenül jelen lévő zaj is befolyásolja a vérkeringésünket, a vérnyomásunkat és az idegrendszerünk működését. Stresszállapotot idéz elő, ami pszichés vagy szomatikus megbetegedéseket okozhat.
Alapvető, hogy a lakókörnyezetünkben elérhető legyen számunkra a csend.
Az ember által keltett hangözön állatfajok sokasága számára nem kívánatos. Egyetlen példa: az óceánjárók, a tengeralattjárók, az olajfúró tornyok vagy a haditengerészeti kísérletek súlyos mértékben zavarják a bálnák és sok más faj kommunikációját. Ezek a hatalmas vízterületekben, egymástól nagy messzeségekben mozgó állatok hangokkal állnak kapcsolatban egymással. A tenger alatti zúgás lemaszkolja a beszélgetéseiket, konkrétan nem tudják egymást megtalálni, ezáltal a szaporodásuk is nehezített.
A környezeti hangok zeneművekbe komponálása nem foglalkoztatja? Megjelenhet-e ez valamikor a Kampec Dolores szerzeményeiben?
Elsőként Ottorino Respighi olasz zeneszerző használt szimfonikus műben természeti hangfelvételt, a Róma fenyői című 1924-es szimfonikus költeményben egy fekete rigó énekét. John Cage amerikai avantgárd zeneszerző ötvenes években keletkezett 4’33 című szerzeménye lényegében arról szól, hogy mit hallunk, ha a zenész szünetet tart. A francia Luc Ferrari a hatvanas években egy adriai halászfalu hajnali hangjait rögzítette huzamos ideig, majd 20 perces művet alkotott a felvételekből.
Az elmúlt évtizedekben a hangfelvétel-készítés technológiája rengeteget fejlődött, és könnyebben elérhetővé vált. Az ökológiailag motivált hangművészet megjelent a palettán. Hordozón rögzített és improvizatív darabok, kontextusba helyezett helyspecifikus előadások, installációk sokasága jött létre világszerte. Az elmúlt tíz évben rengeteg terepfelvételt készítettem. Darabokat is formáltam, például a Palesztinában és Izraelben felvett From the Sea to the River to the Sea című audiovizuális munkát, Szilágyi Lenke fotóművésszel. De még rengeteg minden van hátra. Viszont a Kampecbe beleerőszakolni ezeket nem szándékozom.
