Ha Liverpool és beatzene, akkor Beatles. Ha pedig Cavern Club, akkor Beatleweek. A fesztivál 1999-ben indult, ám gyökerei huszonkét évvel korábbra nyúlnak, amikor Mersey Beatle néven, a Mr Pickwick’s Club-ban szerveztek emlékkoncerteket. Idén pedig első ízben lépett fel magyar előadó a legendás helyszínen, Auguszt Bárió és az August Bario Band.
Az International Beatleweek egy Beatles fesztivál, méghozzá Liverpoolban, ráadásul a Cavern Club-ban. Innen indult a Beatles karrierje, miután hazatértek Hamburgból. Itt fedezte fel őket Brian Epstein. Milyen érzés ott állni, ahol Paul, John, George és Ringo?
Leírhatatlan, felfoghatatlan…Mivel azonban óriási nyomás alatt voltunk, öt nap alatt nyolc koncert, nem igazán maradt időnk ezen gondolkodni. Mindenesetre a zenekar megrökönyödésére, az utolsó buli után, amit amúgy pont a Cavern Clubban adtunk, szóval az öltözőben, ahol a Beatles is öltözött, nos ott, a fellépést követően elszabadultak bennem az indulatok és a hátsóajtót magamra zárva, egy körülbelül ötperces, állati üvöltésben adtam ki magamból mindent feszültséget és érzelmet, ami az egyéves felkészülés és a koncertek alatt gyülemlett fel bennem. Gondolom, a Beatles is így csinált az első koncertje után.
Beatles rajongó vagy?
Természetesen, ezt nem lehet máshogy csinálni. Rajongó vagyok, úgy hetedikes korom óta, amikor Gál Gábor basszusgitárosunk megfertőzött vele. Készítettem egyedül is olyan felvételeket, Youtube-videókat, amin Beatles-t éneklek. Folyamatosan követem a róluk szóló híreket. Noha John és George már nem él (bennünk természetesen igen), azonban minél többet hallgatom a dalaikat, annál több ismeretlen részletre bukkanok.
Mi a Beatles titka?
Valahogy a csillagok, a Teremtő nagyon jól egy helyre koncentrált. Ritka az olyan zenekar, ahol ennyi tehetséges és egymással ennyire jól harmonizáló ember alkot, ahol két ennyire zseniális szerző és énekes, John és Paul muzsikál együtt. Ha negyedannyi slágert írtak volna, már akkor is világhírűek lennének, de nekik ez sem volt elég, megújították a hangfelvételi technikát, a dalírást, nem ismertek korlátokat. Mindezt egyszerű, jópofa liverpooli srácokként. Paul egy riportban tette fel a kérdést: hogy lehetséges az, hogy pont Liverpoolban és pont velük történik meg mindez a csoda?
Van kedvenced?
– Nem szeretem azokat a fajta kérdéseket, hogy Paul vagy John? Mert mindkettő. Mindkettő másban. John forradalmár, filozófus, aki nagy ívben tett mindenre és mindenkire, egy igazi csibész, akiben viszont olyan érzékeny lélek, meg dallam- és szövegvilág lakozik, ami zseniális. Paul az egyik legnagyobb soul, rock and roll, rock és pop énekes, óriási hanggal, hangszín-terjedelemmel. A legzseniálisabb melódiákkal és dalokkal. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nehéz bizonyos számaiban a basszusjátékot és az éneklést egyidőben megvalósítani. Utánuk, kicsit lemaradva érkezik George, akinek elképesztően egyéni a zenei világa, akinek a két zseni mellett sikerült saját dalaival, a Beatlesen belül világsikert elérnie. Ringo? Igen, Ringo nélkül a Beatles elképzelhetetlen, nagyon jó feelinggel énekel és dobol. Halálpontos, a dob figuráit pedig a legnagyobb dobosok ismerik el, arról nem is beszélve, hogy mennyire passzol a csibészes kisugárzása a többiekéhez.
Az Auguszt Bario Band Beatles tribute, vagy cover band?
Inkább covernek mondanám, mi nem öltözünk be, nem vásároljuk össze az adott dal korszakának megfelelő hangszereket, mi egyszerűen élvezettel és a lehető legjobb és legnagyobb energiával játsszuk el a legkedvencebb Beatles dalainkat, mégpedig a közönséggel nagyon szorosan együtt élve.
Hogy kerültetek ki a Beatleweek-re?
Majdnem véletlenül… Régóta szemeztem a fesztivállal, de valahogy soha nem vettem a fáradtságot, hogy foglalkozzam vele. Tavaly novemberben viszont épp akadt húsz szabad percem, hát gondoltam, megnézem, mire lenne szükség a jelentkezéshez. Aztán rájöttem, hogy már évek óta megvan minden ami szükséges: egyedül készített Youtube videók, hangfelvételek, fotók. Ausztriában játszottam Beatles-zenekarokban és – ahogy említettem – folyamatosan készültek Beatles coverek, így volt miből válogatnom. Aztán február elején kaptam egy e-mailt a szervezőktől, hogyha ezt levelet olvasom, akkor felléphetek a Beatleweek-en. Így lettem az első magyar énekes, akit meghívtak a fesztiválra.
Nem semmi, öt nap alatt nyolc koncert. Több helyszínen, délután, este, éjszaka. Kemény volt?
Nagyon. Volt olyan nap, hogy három koncertet adtunk, és a fellépések között már nemigen jutott idő pihenésre. A legkésőbbi bulit, az Adelphi Hotelben hajnali 2.30 – kor kezdtük. A koncertek előtt negyedóra alatt kellett felpakolnunk, az előző bandának pedig le. Hangbeállás emiatt nem volt, csak gyorsan „szól a mikrofon, oké”, egyből játszani kellett. Viszont a közönség az első számtól az utolsóig végig énekelte és tombolta a koncerteket, még a saját angol nyelvű dalainkat is, pedig azokat nem ismerhették. Részünkről csibészség volt ezeket a Beatles repertoárba csempészni, de megérte. Amúgy a Spotify-on, Youtube-on is fent vannak. Ezek a Kind Of Love és a With a rock and roll heart. Amúgy ez a hajtás arra sarkallja az embert, hogy igazi rutint szerezzen abban, hogyan kell minél gyorsabban pakolni és koncertezni, ez szintén nagyon megedzett minket.
Hogyan állítottátok össze a műsort?
Elég jó a repertoárom, a nekem legjobban fekvő lassú és pörgős dalokból, nem volt kérdés, hogy ezekre építünk, s hogy nem hiányozhat a műsorból a Hey Jude, az Imagine, a Get Back vagy I saw her standing there. Azért azt tegyük hozzá, Beatlest eredeti hangnemben énekelni nem a legkönnyebb feladat. Mindenki azt hiszi, hogy ó, csak négy akkord… De jól eljátszania a dalokat irtó nehéz. És még egyszer mondom, azt a vokált jól énekelni, amit a Beatles nyomott, elképesztően nehéz, nem beszélve Paulról, aki embertelen magas hangokat énekel.
Mindenütt azonos számokat játszottatok?
Majdnem. Kivéve két bulit, ugyanis egy napra elveszett a mobilom, így nem tudtam a többiekkel kommunikálni. A szállásunk kulcsa nem nálam volt, a tabletem, a saját dalok szövegeivel a szobámban maradt, ráadásul nem tudtam hajat mosni. Ezért játszottam a Cavernben egyszer kalapban. Ezen a koncerten a saját számok helyett bekerült a Stand by me, illetve a Hey Jude-ban hagytuk magunkat és a közönséget hosszabban énekelni. Csodás volt! Aztán kiderült, hogy az előző hajnali koncertünkről a chilei zenekar tévedésből az én telómat vitte el, de másnap visszaadták.
Mivel gazdagodtatok?
Egy életre szóló élménnyel! Ez a fesztivál önköltséges, tehát támogatóktól, barátoktól kaptunk rengeteg segítséget, mert ők is nagyon akarták, hogy eljussunk Liverpoolba, és megcsináljuk ezt a turnét. Ez nagyon megható és megerősíti azt, hogy igenis létezik szeretet, barátság és jószándék, csak rá kell találni. Most is mindannyiszor, ahányszor rákattintok a Youtube-on a Cavern koncertjeinkre, feláll a szőr a hátamon, egyszerűen annyira fantasztikus és magával ragadó volt ez az egész, amit nehéz szavakkal kifejezni. És így, most már még nagyobb erővel dolgozunk azon, hogy 2024 – ben újra mehessünk. Liverpool, jövünk!
