A hetvenes–nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb és legegyénibb hangú énekese, akinek igazán akkor állt egyenesbe a pályája, amikor Presser Gábor és Sztevanovity Dusán írt neki dalokat, albumokat. Miután a rendszerváltozás körül a szerzőpárossal a munkakapcsolata megszakadt, saját elképzelései szerint ment tovább, de produkciónak sikere, színvonala elmaradt az előzőekétől. A színpadi lét mellett más szerepkörökben is kipróbálta magát, illetve a zene mellett alkalmanként egy-egy kötetet is megjelentetett. Katona Klári ma hetvenéves.
Frank Zappa mondta, hogy a popkultúrában a slágerlisták megjelenése végezte a legnagyobb rombolást. Örökre megváltoztatta a létrehozás természetességét. Annak a hatása, hogy a verseny képbe került, a vízbe dobott kőéhez hasonló”
Nyilatkozta 2022-ben a Papagenónak. Ugyanitt pedig elmondta, pályáján zajos és csendes időszakok váltják egymást, és
természetes ez a fajta hullámzás. Mindkettőt szeretem: más a természetük, más a megélhetőségük. Át is járhatók, és ez bennük az életszerű: minden, ami segíti az élet megélését, természetes. Az olyan létrehozásokban hiszek, amelyeket nem elvárások irányítanak. A zene, a film, a művészetek egy ipar részévé lettek, ez pedig más ritmust ad, mint ami természetes. Mégis arra csodálkozunk rá, aki nem azt követi.”
A hetvenes évek elején persze még maga is bukdácsolt a különböző stílusirányzatú rádiós slágerek útvesztőjében, mire az akkori egydimenziós intézményrendszerben Demjén Ferenc alkotói segítségével két figyelemreméltó nagylemezt jelentethetett meg (Savanyú a csokoládé, 1977, Láthatod, boldog vagyok, 1978). A Locomotiv GT kíséretével felvett, Presser és Dusán által írt 1981-es Titkaim LP viszont már az év legnagyobb popzenei eseményének számított Magyarországon, mondhatni, az évtized egyik maradandó popalkotása lett, hiszen szinte mindegyik dala róla jó értélemben vett sláger lett róla, elég ha a Hello…, a Vigyél el, a Miért nem próbálod meg velem?, a Titkos szobák szerelmevagy a Gömbölyű dal című számokra gondolunk. A szakma és a közönség egyaránt rajongott érte, nem meglepő, hogy Katona Klári az 1982-es Pop-Meccs szakmai szavazásán az év énekesnője lett
Katona Klári: Hello… (1981)
A Titkaim LP indította el a nyolcvanas évek egyik kiugró karrierjét, Katona Klári muzsikustársaival (az LGT-tagokon túl mindenekelőtt Babos Gyulával és Dés Lászlóval) remekbe szabott albumok sorával (Katona Klári, 1984, Éjszakai üzenet, 1986) mutatta meg, miként kell minőségi popzenét előadni. Egyben végképp kivívta a helyét a magyar pop élvonalában, nem csoda, ha a produkcióért háromszor kapta meg (1982, 1985, 1987) Az év énekesnője címet. Az 1989-ben még egy közös albumot készítettek (Mozi), melyen döntően Presser és Dusán eredetileg másoknak írt dalait énekli.
Katona Klári – Mozi (1989)
A kilencvenes évektől új szerzőkkel és saját elképzelései szerint írta a dalait, készítette a lemezeit, amelyek sikere, színvonala elmaradt az előzőekétől, mert zenéjük kevésbé populáris, inkább jazzes, szövegviláguk pedig túlságosan elvont, befelé forduló volt.
Katona Klári: Hidd el (2001)
Az énekesnő a kilencvenes években az önmegvalósítás más lehetőségeivel is próbálkozott. Írt lapokba, folyóiratokba, szerepelt televíziós műsorokban, volt reggeli műsorvezető, bekapcsolódott karitatív programokba. De a bulvár felé sosem ment el. Miként 2001-ben a Népszabadság-nak nyilatkozta:
Az, hogy a szakmában eltöltött ennyi év után nincsenek manírjaim, nincsenek allűrjeim, az szerintem maga a nyitottság. Meg az, hogy ma is bárkinek bármit megtennék, ha szüksége lenne rá. Ez sokkal fontosabb, mint hogy valami buta álhírben szerepeljek. Ennél az életet és a körülöttem élőket sokkal többre tartom. A médiában mélyen alábecsülik az emberek értelmi és érzelmi színvonalát. Pedig amit én feltételezek másokról, az fog visszatükröződni rám. Eszembe se jut bárkit kevesebbre tartani, bárkihez »jótékonyan« leereszkedni. Azt szeretem, ha folyamatosan ugyanarról a lépcsőfokról nézünk egymás szemébe. Ez nálam nem a lassú elhülyülés jele, hanem változatlanul hiszek abban, hogy az élet más, több és magasabb rendű annál, mint amivé időnként lefokozzuk.”
