Wahorn András hetven éves
A többség a Bizottság vezetőjeként és egyik frontembereként ismeri, pedig a ma 70 éves Wahorn András életműve ennél sokkalta színesebb és szerteágazóbb. Az autodidakta avantgárd festőművész és grafikus – túl azon, hogy közel másfél évtizedet élt a tengerentúlon – belekóstolt a film- és videoművészetbe, sőt, webdizájnerként is dolgozott. Miközben a rendszerváltozás környékén fontos underground stúdiót működtetett, producerkedett, az elmúlt negyven évben pedig megszámlálhatatlan zenei projektben vett részt.
Jávorszky Béla Szilárd
„Minket nem érdekel, hogy a zenénk tetszik-e a nektek vagy sem. Azt játszunk, amit akarunk!” – ezzel a punkosan agresszív felütéssel indította Wahorn András 1980 augusztus 23-án az első Bizottság-koncertet, és a Fekete Bárányok Fesztiválra az összesereglett mintegy húszezer, kemény rockra éhező tizenéves (köztük e sorok írója) ledöbbenve hallgatta a számukra (is) szokatlan szürrealista szabadidőzenét. Nagy Feró hívta oda őket, hogy a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P.Mobil előtt ők melegítsék a közönséget. Mondjuk úgy, hogy túlélték.
Pedig a Bizottság teljesen egyedi színt képviselt az 1980-as évek undergound zenei világában. Több szempontból is kiemelkedik, illetve elválik a többiektől: mind közül a legeredetibb, legköltőibb, egyben a nagyközönség számára a legérthetetlenebb volt. Nem a Belvárosból indult, hanem a fővároshatáron túlról, HÉV-vel érkezett, a leghamarabb lehetett nagylemeze, és – a Vágtázó Halottkémek mellett – Nyugaton (elsősorban az NSZK-ban és Hollandiában) a legkeresettebb magyar klubzenekarnak számított.
Bár az 1981 márciusában tartott tatai rocktanácskozáson a hivatal és a zenész-szakma képviselői őket is negatív példaként emlegették, 1982 őszén már a Hanglemezgyár is látott bennük fantáziát. Két koncertjüket (1982. november 26-27., Gödöllői Művelődési Központ) hangszalagra rögzítette, és a „katasztrófazenének” elkeresztelt, a stúdióban megigazított zeneanyag 1983 nyarán Kalandra fel!! címmel nagylemezen megjelent.
E korong megszületése jól jellemzi a kort. Előzménye: 1982 őszén a Petőfi Rádió Ötödik Sebesség című műsorában arról faggatták Wilpert Imrét, az MHV Start márkájának főszerkesztőjét, hogy miért nem adnak ki az új zenekaroknak lemezt. Mire Wilpert azzal hárított, hogy ők szóltak a Bizottságnak, a Kontrollnak meg a többieknek, de azok még nem jelentkeztek náluk. Mikor e műsor ment, Wahorn András éppen feküdt az ágyban, a felesége meg hozta be a zsebrádiót, hogy miket beszél ez az ember itt a rádióban. Wahorn erre vett egy mély levegőt, másnap reggel HÉV-re szállt, megkereste az MHV Vörösmarty téri székházában Wilpertet, és közölte: „Imre, itt vagyunk!”. Majd letett egy Bizottság-felvételeket tartalmazó kazettát az asztalra. Ennek lett következménye a Kalandra fel!!.
A Bizottság tagjai közül a zenekar 1986-os felbomlása után kétségkívül Wahorn András a legaktívabb és legtermékenyebb. Létrehozta a Bad Quality Recordsot, melynek keretében a saját felvételei mellett a BP Service-nek, a Tudósoknak és Dixinek az anyagait publikálta kazettán. Majd a kilencvenes évek hajnalán a tengerentúlra száműzte magát, ahol wahornos CD-t sorát jelentette meg. Egyikkel (The Dancer Of The King, 1999) hazánkban is turnézott, és a táncolást gyógyító tevékenységként felfogó Rachel Lesner sikeresen oldotta a színpadon Wahorn alapvetően drámai hangvételű, küzdelmes zenéjét.
Los Angelesből 2006-ban végleg haza, azóta Mezőszemerén él – és javarészt újra fest, illetve különböző hobbizenekaraival (Wahorn Airport, Tapasztalt Ecsetek, Noise Flowers, 4Dog) ad alkalmi koncerteket.
