A nyolcvanas években Erdély-szerte nagy népszerűségnek örvendtek a fiatal rockzenekarok, amelyek korosztályuk életérzéseit, szabadságvágyát énekelték meg. Különösen intenzív rockzenei élet volt Marosvásárhelyen, ahol az együttesek támogatásra találtak a Szakszervezetek Házában és a Pionírházban. Bár rendszeresen voltak fellépéseik, dalaik nem kerülhettek lemezre, legtöbbjük előbb-utóbb tiltólistára került. Köztük a Reflex is, amely nemrég törölte „adósságát”. Lemezük igazi kordokumentum, amelyet november 20-án Budapesten fognak bemutatni, hiszen a legtöbben közülük már évtizedek óta Magyarországon élnek. A Reflex énekesével, a Metropol Group jelenlegi frontemberével, Dobos Józseffel beszélgettünk.
Miért épp most kerültek lemezre a régi Reflex-dalok?
Egy kiállításon szembesültem a Reflex régi plakátjaival és fényképeivel. Akkor döbbentem rá, hogy bár a ’80-as években a vásárhelyi fiatalok életében sokat jelentett ez a zenekar, mégsem maradt utána semmilyen felvétel. Pedig voltak bőven saját dalaink. Annak idején Boros Zoltán készített ugyan két felvételt velünk, de ezek elvesztek… Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezeket a dalokat meg kell örökíteni. Megbeszéltem a fellelhető tagokkal, hogy összehozzuk a lemezt. Felvetettük a barátainknak, hogy miről van szó, ők pedig összedobták rá a pénzt. Mivel a régi dobosaink közül egyik sem vállalta a felvételeket, a Metropol dobosa, Trendler Józsi és egy másik váradi dobos, Kis Zsolt ugrott be helyettük. Bár több tagcsere volt, én végig benne voltam. Eleinte basszusgitároztam, majd énekeltem és dalokat is írtam. A CD-n van három énekes, egy gitáros és a többi vendégzenész. Kusztos Dávid (basszusgitáros, a Betonvilág és a Mondd mindig az igazat szövegírója) fia Hollandiában tanul dzsesszfőiskolán, és ott játszotta fel a basszus részeket, amelyeket aztán Józsi Váradon rákevert a többi hangszerre.
Nyilván ez a lemez másképp szól, mintha a ’80-as években vettétek volna fel, de a dalok ugyanazok, vagy változtattatok rajtuk?
Szerkezetileg nem változtattunk semmit, de természetesen más a hangzásuk. A régi gitártorzítók hangját már nem is lehet leutánozni. A dalok kaptak egy új „ruhát”, aminek nagyon örülünk, mert a kiadó feltette őket a Spotifyra és minden internetes felületre, ahol a mai fiatalok zenét hallgatnak. A Kiáltást a Spotify bevette a saját válogatásai közé, ami csak minden tízezredik számmal fordul elő. Nagyon örülök, hogy rögzítettük ezt a lemezt, mert másképp ezek a nóták örökre elvesztek volna.
A dalok felét te írtad. Melyik áll közülük legközelebb a szívedhez?
Mindenekelőtt a Vásárhely. Ez volt az első saját szám, amit Réti Árpád barátommal írtunk. Nagyon érdekes története van, ami 1982-ben kezdődött, amikor Tusnádra mentünk rockfesztiválra. Ott egy tábortűz mellett kezdte énekelni Árpi a dal refrénjét. Akkor még nem volt Reflex, csak Vipera, amely a Bolyai-líceum zenekara volt. Aztán a következő év tavaszán egy nap eszembe jutott ez a refrén, vettem a gitáromat, és egyből megírtam a dalt.
Azután, hogy a ’90-es évek elején te is kiköltöztél Magyarországra, már teljesen más csengése lett a sorainak, mint amikor megírtad…
Igen, akkor még eszembe sem jutott, hogy kimenjek. Úgyhogy ez olyan volt, mintha az ember a jövőbe látna. A másik dal, amit nagyon kedvelek, az a Kiáltás. Nagy csoda, hogy egyáltalán engedték, hogy játsszuk, mert beleköthettek volna. De persze mindegyik régi dalunkat nagyon szeretem.
Ezek a dalok annak idején miért nem kerülhettek lemezre?
Elsősorban a szövegük miatt. Úgy koncerteztünk, hogy a Szakszervezetek Háza biztosított számunkra próbahelyet, és koncerteket is szervezett, de a fellépések előtt mindig meghallgatásra kellett menjünk. Előadtunk három megzenésített román verset, a zsűri pedig így jóváhagyta a koncertet. Aztán a közönségnek azt énekeltünk, amit akartunk. De stúdióba nem engedtek be, még a Marosvásárhelyi Rádióhoz sem. Egyedül Boros Zoltán karolt fel, felvette a Mondd mindig az igazat és a Betonvilág című számot, de aztán ezek a felvételek eltűntek. Volt egy menedzserünk, aki sajnos már nincs köztünk, Jakabffy Attila, aki mindent megpróbált, de falakba ütköztünk. Valószínűleg azért, mert túl sok embert mozgattunk meg, és magyarul énekeltünk. Amikor a sportcsarnokban koncerteztünk, akkora tömeg gyűlt össze, hogy betörték a vastag üvegajtókat. Székelyföldön is, ha már a dalok címét meghallották, felugrottak, énekelték velünk. Nyilvánvalóan ez nem tetszett a rendszernek.
Érdekes, hogy Kolozsváron nem hallottunk rólatok…
Csak Székelyföldön voltak koncertjeink, de például Sepsiszentgyörgyre nem engedtek be, csak Udvarhelyre, Csíkszeredába és kisebb településekre, ahol a magyar kultúrigazgatók szeretettel fogadtak és támogattak.
Volt-e konkurenciátok Vásárhelyen?
Persze, sok zenekar alakult, mert a Szakszervezetek Házából Daschievici Titus felkarolta őket. Biztosított próbalehetőséget, hétvégén koncertek voltak, csütörtökön pedig zenei audíciót tartott új nyugati lemezekkel. Épp a napokban hunyt el (2021. november 10-én). Minden évben volt fesztivál, ahol felléphetett az összes zenekar. Igaz, a három dalból kettő román kellett legyen, aztán a magyar egy idő után teljesen elmaradt. Akik eszembe jutnak: a Telex, Polifon, Corax, Nowáx és persze a Fortuna, Szép Attilával. Fantasztikus zenész volt, ő tanított gitározni. Szomorú, hogy már nincs köztünk. Aztán ott volt az Autostop MS, ők a mai napig is népszerűek. Örvendek, hogy feldolgozták két dalunkat, a Vásárhelyt és a Betonvilágot, ezzel életben tartották őket.
Jártatok-e román fesztiválokra?
Igen, 1987-ben elmentünk Râmnicu Vâlceára, az akkori legnagyobb hazai rockfesztiválra, és ott megkaptuk a zsűri különdíját meg a közönségdíjat is. Pedig azt sem tudták, kik vagyunk.
Hogy lett vége a Reflexnek?
Úgy, hogy betiltottak. De már 1985-ben úgy tűnt, hogy feloszlik a csapat. Egyesek egyetemre mentek, mások külföldre költöztek. De aztán 1986 végén újraalakítottam a bandát. 1988-ban felléptünk egy szovátai fesztiválon, betettek elsőknek, nem szóltak a mikrofonok, mi meg beszóltunk a zsűrinek. Emiatt letiltottak úgy, hogy azt mondták, egy évig nem zenélhetünk sehol. Utánunk jött a Polifon, minden dalukat nekünk dedikálták, erre őket is letiltották fél évre. 1989 novemberében már velük léptem fel. Írtam egy dalt az emigránsoknak Viszszatérés címmel. Amikor felkonferáltam, rögtön lekapcsolták az áramot, és mindenkit hazaküldtek. Bevittek a Szekura, ahol le kellett írjam, hogy miért írtam ezt a dalt. Utólag kiderült, hogy a megyei párttitkár fia szólt, hogy állítsák le a koncertet.
A ’90-es években miért nem alakult újra a Reflex?
Szétszéledtünk a nagyvilágban. Nekem szerencsém volt, mert Veszprémbe kerültem, ahol nagyon hamar társakra találtam. Bekerültem a Grog zenekarba, tizenkét évig együtt zenéltünk. Itt tanultam meg a helyes őket is letiltották fél évre. 1989 novemberében már velük léptem fel. Írtam egy dalt az emigránsoknak Viszszatérés címmel. Amikor felkonferáltam, rögtön lekapcsolták az áramot, és mindenkit hazaküldtek. Bevittek a Szekura, ahol le kellett írjam, hogy miért írtam ezt a dalt. Utólag kiderült, hogy a megyei párttitkár fia szólt, hogy állítsák le a koncertet.
Hogy érzed magad a Metropolban?
A Metropol indított el a rockzene útján. Amikor Vásárhelyen koncertezett, nekünk az volt az ünnep. A másik példaképem a Fortuna volt, a ’70-es évek végén a Pionírházban volt klubjuk, én meg minden szombaton ott lógtam gyerekként a próbáikon. Őket is a Metropol és Boros Zoli karolta fel. Most pedig 2014 óta a Metropolban énekelek, ami hihetetlen öröm és megtiszteltetés számomra…
Lesz-e folytatása a Reflex CD-nek?
Igen, Valami vad címmel megjelenik egy EP három dalommal, aztán Budapesten a Bálnában koncertezünk november 20-án. A Moiras kiadó várhatóan vinylen is kiadja a Reflex-dalokat, amivel egy régi álmunk válik valóra.
[ ZCs, Krónika, 2021. november 20. ]
Megjelent Zilahi Csaba Erdélyi magyaRock 1970–2010. Újságcikkek, interjúk, tények és vélemények az erdélyi magyar rockzenekarokról című könyvében, 2022-ben.
