Egyházi orgonaművésznek készült, az 1950-es évek végétől a Magyar Rádióban klasszikus zenei felvételeket szerkesztett adásba, majd Bachról és Beethovenről átváltott a Beatlesre és a Bee Geesre, miután 1964-ben azt a feladatot kapta, hogy – a müncheni Szabad Európa Rádiónak a magyar fiatalok körében oly népszerű Teenager Party mintájára – készítsen popzenei műsort. Így indult 1964. októberében a Vasárnapi koktél, majd 1965 áprilisában a Csak fiataloknak!, amely egészen a kilencvenes évekig az egyik fontos igazodási pont maradt a slágerek történetében. Komjáthy György ma kilencven éves.
„Szerencsés ember vagyok: a zene a hobbim, a hobbi lett a munkám, bár a könnyű műfaj nem is olyan könnyű” – nyilatkozta 1984-ben a Pulzus című televíziós műsorban. Mint mesélte, számára a klasszikus zene jelentette a kikapcsolódást, a pihenést, a popzene pedig a munkát, a hétköznapokat. Volt olyan hét, hogy 60-70 kislemez érkezett a szerkesztőségbe, ezeket kellett összevetniük a különböző slágerlistákkal, és így alakult ki műsorainak a repertoárja.
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
A legtöbb levél, amit egyetlen napon kaptam, 275 darab volt. Ma már persze jóval kevesebb érkezik. De köztük nagyon kedvesek is. Például amikor az egyik hallgatóm azt írja, hogy »a konyhában vasárnaponként a Komjáthyra sül a rántott hús. Így aztán nem csoda, ha szegény magnó időnként kap egy kis lisztet vagy zsemlemorzsát, ha éppen vétel van.«”
– olvasta fel az említett tévéadásban. És valóban, a Vasárnapi koktél alapvetően a háttérrádiózást szolgálta, benne olyan népszerű popzenei felvételek hangzottak el, amelyek mellett nyugodtan lehetett tanulni, takarítani vagy épp rántott húst sütni.
Bencze Márta – Csak fiataloknak (1966)
A Vasárnapi koktél először 1964. október 18-án hangzott el a Magyar Rádióban, ezt követte 1965. április 8-ától Komjáthy György újabb heti sorozata, a Csak fiataloknak!, melynek szignálja Bencze Márta azonos című dala lett (kísér az Atlantis együttes). E műsorok készítésében nagy segítséget kapott Tardos Péter popzenei újságírótól, aki nemcsak a kislemezek és újságcikkek beszerzésében, illetve lefordításában segített, hanem szakmailag is kézben tartotta azokat.
Komjáthy György a Magyar Rádióban hosszú éveken át konkurencia nélkül dolgozhatott, hétről hétre hivatalnoki precizitással és kimért hűvösséggel készíthette a műsorait. Neve fogalommá vált. Ott ült a Ki mit tud?-ok és a táncdalfesztiválok zsűrijében, ott volt az amatőr zenei mozgalmak indulásánál. Aztán a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától sorra bukkantak fel azok a rádiós zenei szerkesztők (mindenekelőtt Göczey Zsuzsa és Herskovits Iván), akik már valódi alternatívát jelentettek az akkor még mindig állami monopolhelyzetben lévő Magyar Rádióban. Komjáthy György pedig előbb a Calypso Rádióban dolgozott, majd a Danubius Rádió zenei szerkesztője lett, illetve – már jóval a rendszerváltozás után – egykori szabad európás riválisával, Cseke Lászlóval a Sláger Rádiónál készített közösen műsorokat.
