Legutóbbi blogbejegyzésünkben négy zenekar négy dalán keresztül mutattuk meg, hogy mennyire él tovább mostanság a MagyaRock. Abból a felhozatalból egyedül a Nemjuci énekelt angolul – a mostani összeállításban viszont csupa olyan formáció szerepel, amely a rock and roll anyanyelvén szólal meg.
Ivan & The Parazol: Together
Mindenekelőtt a kétezertízes években szédítő karriert befutó Ivan & the Parazol, mely alapvetően a hatvanas-hetvenes évek klasszikus rockzenei világát idézi meg, de mindezt alanyi jogon és nem epigonként teszi. Az induláskor saját bevallásuk szerint olyan produkciót szerettek volna létrehozni, „ami nem ismer országhatárokat, ahol kompromisszumokról csak egymást közt lehet szó, ami megmutatja, hogy hogyan játsszák most a rock ’n’ rollt, amivel kreálhatunk egy saját, folyamatosan táguló zenei játszóteret.” (A pandémia időszakában aztán az addig döntően angolul éneklő zenekar megírta a maga teljesen magyar nyelvű albumát, a 2021-es Budai Pop-ot).
Middlemist Red: From The Corner Of My Eyes
Vitáris Ivánéknál két évvel később indult a hazai neo-pszichedelikus gitárrock talán legjobb honi zenekara, a Middlemist Red, mely eddig három remek nagylemezt (Supersonic Overdrive, 2014; Ripple Soul, 2016; The Other Side Of Nowhere, 2020) jelentetett meg, miközben az énekes-gitáros-frontember, Nóvé Soma több másik produkcióban is kiélheti kreativitását. A Mordáiban népdalokat ültet át modern zenei környezetbe, a Night Of The Vampire-ban szintén feldolgozásokat játszik, a Samurai Drive-ban pedig sötét, füstös rockzenét, elektronikus zenei elemekkel.
Grand Mexican Warlock: Birds In A Cage
Ugyancsak a 2010-es évek egyik legjobb hazai underground rockzenekara volt a 2019-ben a közönségnek búcsút intett Grand Mexican Warlock, mely leginkább a Mars Volta és a Faith No More pszichedeliába oltott modern progrockos nyomdokain haladt, némi Soundgarden, Led Zeppelin, Jeff Buckley, Queens Of The Stone Age és Radioheades utalásokkal.
Ozone Mama: Moon Pilot
A Grand Mexican Warlockkal egyszerre indult a hatvanas-hetvenes évek fordulójának kemény rockját – mindenekelőtt a Led Zeppelin, a Cream, a Mountain és részben a Rolling Stones világát – idéző, azt modern zenei köntösbe csomagoló Ozone Mama, mely rendkívül energikus és látványos koncerteket ad.
Turbo: One More Time
Végül pedig ott van a vérbő és lehengerlő, pszichedeliába hajló power-rockot játszó Turbo, mely albumait igazi harapós, odacsapós rock and roll jellemezi, miközben a koncertezés terén is kellően aktívabb voltak. Legalábbis az első időszakban: a kétezertízes évek derekán ugyan volt némi adásszünet a pályájukon, de azóta ismét visszatértek a színpadokra.
Megjelent az Index.hu-n.
