Szarka Tamás idén az A38 Hajóról hívja közös éneklésre a világ magyarságát június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, majd a magyar kultúra sokszínűségét ünneplő 1Kárpát-medence Fesztivál keretében ad koncertet több hazai és határon túli zenekarral együtt. A Kossuth-díjas énekes-dalszerzővel egyebek mellett az immár hatéves kezdeményezésről, a Ghymesről, a Szakcsi Rádióról, valamint új és készülő műveiről beszélgetünk.
Idén hatodik alkalommal hívja közös éneklésre a magyar önkormányzatokat és oktatási intézményeket a Nemzeti Összetartozás napján. Hogyan indult a kezdeményezés?
Bármerre jártam a világban az Egyesült Államoktól Japánig, magyarokkal találkozva mindenütt azt tapasztaltam, hogy vannak pillanatok, amikor szeretnénk kifejezésre juttatni a magyarságunkat, az összetartozásunkat és jól esik néha egymás felé fordulni, hogy kicsit erőt merítünk egymásól. Úgy gondoltam, ezt az érzést énekléssel lehet a legszebben és legszelídebben kifejezni, ezért 2008-ban megírtam a Kézfogás című dalt, amit egy idő után – talán azért is, mert határon túli magyar szerző műve – a nemzeti összetartozás himnuszaként kezdték emlegetni. Tulajdonképpen ez indított hat évvel ezelőtt az első közös éneklés meghirdetésére. Ilyenkor én egy központi helyszínen éneklem a Kézfogást egy csoport gyermekkel a csatlakozók pedig ugyanebben az időpontban otthonról teszik ugyanezt. Később az Állami Népi Együttes művészei koreográfiákat is készítettek a dalhoz különböző korcsoportok számára, amelyek a szerzemény kottája és zenei alapjai mellett megtalálhatók a kezfogas.eu honlapon.
Milyen fogadtatása volt a felhívásának az elmúlt évek során?
Az első évben 10-15 iskola jelentkezésére számítottam, de már akkor közel 200 intézmény csatlakozott, tavaly pedig már 570-en regisztráltak és több mint 160 ezren énekeltek velem. Hat év alatt közel 2000 település és intézmény jelentkezett, főleg Magyarországról, Erdélyből és Felvidékről, de Kárpátaljáról, Szerbiából, sőt Németországból és Kanadából is csatlakoztak. Az énekek és táncok emlékét őrző, hozzám eljuttatott videókból az év minden napján posztolok egyet-kettőt a közösségi oldalunkon, a honlapunkon pedig az éves összefoglaló kisfilmek is megtekinthetők. Az idei központi helyszín – a Kossuth tér, az Országház, Veszprém és a komáromi Erzsébet híd után – az A38 hajó lesz, ahol június 4-én 11 órakor 220 budapesti óvodással és iskolással énekeljük majd a Kézfogást, amelyhez már most körülbelül ötszáz település, iskola csatlakozott, és naponta érkeznek az újabb regisztrációk.
Este pedig koncertet ad az együttesével. Kik lesznek a zenésztársai? Milyen programot állított össze?
A Szarka Tamás és barátai együttessel fogok fellépni, ami egy változó létszámú és összetételű formáció, attól függően, milyen műsort adunk elő és hányan férünk a színpadra. Főleg olyan dalokat játszunk, amelyek arról szólnak, milyen magyarnak lenni Európában. Természetesen a koncerten is elénekeljük a Kézfogást, mellette pedig az Otthon vagyunk és az Állnak az órák című szerzeményeket emelném ki. Az előbbit tavaly írtam a Felvidékről, mert úgy éreztem, néha el kell mondanunk egymásnak, nekünk kisebbségieknek, hogy igenis otthon vagyunk ezen a Dévénytől Ágcsernyőig húzódó területen, akkor is, ha időnként ránk szólnak, miért beszélünk magyarul. Az Állnak az órák az orosz-ukrán háború kitörése után fél évvel született. Addig vártam, hátha megszól valaki a művészek közül, hogy más megoldást kellene választani az erőszak helyett, aztán írtam egy halk imát, amit Wolf Katival együtt éneklünk, de még sosem játszottuk élőben. Mindezek mellett az Esthajnal című lemezemről, a legutóbbi, Sósósó című albumomról és a készülő szólólemezemről is elhangzanak majd szerzemények.
A Ghymes magyarországi sikerét egyetlen más felvidéki zenekarnak sem sikerült még megismételnie, pedig az uniós csatlakozás és a közösségi média megjelenése sokat könnyített a helyzeten. Mit gondol, mi az oka ennek?
Nekünk is évtizedekig tartott Királyrévről eljutni Budapestre. Nem volt menedzsmentünk, magunk csináltunk mindent. Kezdetben még a határátkelés is hatalmas tortúra volt, ami az EU-csatlakozással egyszerűvé vált. Sokan kérdezték tőlünk a sikerünk titkát, de ennek nincsen biztos receptje. Mondhatnám, hogy nagyon jónak és kitartónak kell lenni, de ez sem garancia semmire. Minden esetre, nagyon sokat köszönhetünk Hobónak, Fábry Sándornak és Klausmann Viktornak, akik elsőként hívták fel ránk a figyelmet. Ma már annyival könnyebb, hogy vannak programok, pályázatok és intézmények, amelyekhez fordulni lehet segítségért és persze ott a Facebook, YouTube, a SoundCloud és az egyéb internetes platformok, ahol bárki bemutatkozhat. Más kérdés, hogy ezáltal olyan óriási lett a kínálat, hogy a közönség nem tudja eldönteni, kit is válasszon a sok ezer előadó közül.
Április végétől hallható a Szakcsi Rádió műsora, amely a hazai jazz-zenészeknek kíván bemutatkozási lehetőséget nyújtani. A csatorna szakmai grémiumának tagjaként, mennyire tud hozzájárulni ahhoz, hogy a határon túli jazzisták is helyet kaphassanak a programban?
A rádió elindításánál célul tűztük ki, hogy 75-80 százalékban magyar jazz-zenészek műveit szólaltassuk meg, akik közé természetesen a határon túli magyar muzsikusok is beleértendők. A Felvidéken is vannak kitűnő, sőt világhírű jazz-zenészeink, már felvettem a kapcsolatot a legnagyobb szlovákiai jazz fesztivál szervezőivel egy ilyen irányú együttműködés kialakítása végett. Ugyancsak nagyon fontosnak érzem a legújabb generáció tehetségeinek felmutatását, gondolok itt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és egyéb tanintézményekben végzett, már most is virtuóz ifjú zenészekre. Egyébként magam is sok fiatal jazz-zenésszel játszom az együttesemben.
Önt még mindig sokan a Ghymes együttes frontembereként azonosítják. Mi újság a lassan 10 éve hallgató zenekarral?
A Ghymes jelenleg „alszik”. Egyelőre még közös terveink sincsenek. Nyakig vagyok munkával, akárcsak Gyula, a testvérem. Még felsorolni is sok lenne, mennyi megvalósításra váró terv, félkész vagy befejezésre váró dal, lemez, zenés darab van előttem.
Megosztana velünk ezek közül néhányat?
Esthajnal címmel készítünk egy zenés darabot Gorkij Makar Csudra című elbeszélése nyomán a Nemzeti Színház, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Karaván Színház közös produkciójában. Ez egy cigány Rómeó és Júlia történet lesz, egy szerelmespár balladája, akik annyira szeretik a szabadságukat, hogy azt még a szerelmük miatt sem képesek feladni. Én alkalmazom színpadra a történetet és írom a dalszövegeket, Vidnyánszky Attila rendezi a darabot, már javában zajlanak a próbák, az ősbemutatót pedig az őszre tervezzük a Nemzeti Színházban. Ugyanitt szeretnénk színpadra állítani a Csongor és Tünde zenés adaptációját is, amelyhez szintén készülnek a dalok. Természetesen sok koncertezünk is lesz a nyáron és új lemezt is kiadhatnék, mert a pandémia óta egy tripla albumnyi új szerzeményem összegyűlt már.
1Kárpát-medence Fesztivál – Június 4-5., A38 Hajó. Fellépők: Szarka Tamás és barátai, Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák, Loyal Apples’ Club, Tudósok, Boris Kovač és a Ritual Nova Trió
Megjelent az Index.hu-n.
