Fender Stratocaster, a gitár, ami meghatározta a rock hangzását

Noha az elektromosgitár-történelmet illenék a Fender Telacaster-rel kezdeni, az első sorozatban gyártott, tömörtestű gitárral, azonban a másik legendát, az utód Stratocaster-t 1954-ben, éppen 70 éve mutatták be. Az azóta változatlan felépítésű hangszerre mondják a gitárosok: minden háztartásba kell belőle egy. Tudniillik annyira univerzális.

Stratocaster legendák kezében

Még mielőtt belekapnánk a gyorstalpaló villanygitár történelembe, nézzük, miért, vagyis inkább kikért legendás hangszer a Fender Stratocaster. Kezdjük a Shadows szólógitárosával, ő Hank Marvin, a tőle megismert tiszta hangzást produkálta Mark Knopfler a Dire Straits-ben. Bluesisták kedvelt hangszere, Buddy Guy-tól, Steve Ray Vaughan-on át Eric Clapton-ig. A torzított fényes hangot a Pink Floyd védjegyévé tette David Gilmour. Jeff Beck dzsesszrockot, Ritchie Blacmore kemény rockot, Yngwie J. Malmsteen tapping-es virtuózítást csalt ki a hangszerből. S aki a fényes csilingelő hangokra tervezett gitárból kihozta vad, sötét énjét, nem más, mint Jimi Hendrix.

E névsor egyértelmű bizonyítéka a Stratocaster sokarcúságának, no meg annak, milyen erősen meghatározza a rock and roll hangzását. Kishazánkban olyanok fő hangszere, mint Bencsik Sándor, Tóth János Rudolf, Benkő Zsolt, Madarász Gábor, Móricz Mihály, Sárvári Vilmos.

Vibrátóból tremoló kar

Leo Fender a Telecaster továbbfejlesztésének szánta, western és country gitárosoknak, ezért vibrátó karral szerelte hangszert. E kar segítségével a húr leengedhető, vagy feszíthető, azaz játék közben változtatható a hangmagasság.

A rendszert Paul Bigsby fejlesztette ki, saját gitárcége mellett a Grech, a Gibson, az Ibanez is használta. (Bigsby elsőként gyártott olyan gitárfejet, amelyen a hangolókulcsok egy oldalon helyezkednek el, amit Fender átvett, s mintegy védjegye lett gitárjainak.) A vibrátót Leo Fender tremoló karnak nevezte. (Tremoló például a balalajka pengetése, azaz a hangmagassághoz vajmi kevés a köze.)

A Strat-tal a Gibson Les Paul-jával akart vetélkedni Leo mester, s 1951-ben – a Broadcaster, a Telecaster elődjének bemutatásakor – kezdték a tervezést, pont akkor, amikor a Gibson cég a Les Paul-ét. A test kontúrját saját Precision Bass-ukról (a világ első tömörtestű basszusgitárja) vették át.

Nem lévén még rock and roll, country és western swing muzsikusok számára alkották az új hangszert, amit Rex Gallion (stúdiómuzsikus), Bill Carson (neki tervezték a Strat-ot) és Freddie Tavares (tervező, mérnök, zenész) teszteltek. Gallion javasolta, hogy a Telecaster-rel szemben ne egyenes legyen a test elő- és hátlapja, hanem a karnál és mellkasnál vájják be kényelmi okokból, azaz ne vágja sem pengető alkart, sem a bordákat. Mindennek dacára a Stratocaster bukott, nem vették komolyan a gitárosok, nem is vásárolták, kizárólag kevesen, mint Dick Dale, a surf rock megalkotója, Buddy Merrill (a Lawrence Welk Show zenekarának tagja), Eddie Cletro (a Foreman Phillips Presents tévé show, Eddie Cletro és Western Variety Band vezetője), vagy Alvino Rey (dzsesszgitáros, a talk box – egy csövön át a zenész szájüregével módosítja a gitár hangját, a beszédhez hasonlóra – effekt feltalálója).

Mit volt mit tenni, Leo mester továbbfejlesztette, a három pick up és öt állású hangszedőváltó miatt univerzális gitárt, ami 1957-re elnyerte mai állapotát. Ráadásul ekkor be is futott, mivel Buddy Holly egy Strat-al szerepelt az Ed Sullivan Show-ban. Kisvártatva hódított a surf zene, s a Beach Boys gitárosa, Al Jardine Fenderjével. Majd pedig érkezett Jimi Hendrix, aki új értelmet adott a gitározásnak, megmutatva, mi minden lakozik a Stratocaster-ben.

Megjelent az Index.hu-n.

Címlapkép: Wikimedia