Az ember igényes teremtmény, több minden kell az alapvető létfenntartásához. Ez alkalommal kettőt veszünk tüzetesebben szemügyre ezek közül, az étkezést és a jó zenét. Tartsanak velünk, egy igazán fülcsiklandozó menüsort állítottunk össze Önök számára, melyhez a kiváló minőségű alapanyagokat a Magyar Popkulturális Értéktárból szereztük be. De vigyázat, ezek a zenék erősen fűszerezve vannak kimondottan színvonalas szövegekkel!
Reggelre kelve, szinte az első dolgunk, hogy megnézzük, mi újság a hűtőben. Sajnos szinte semmi, ezért hát elindulunk a boltba, és közben eszünkbe juthatnak – ó, azok a 80-as évek! – amikor hajnaltájt hazafelé botorkálva, a közért még zárva volt, de a fuharosok már kirakták a járdára a friss pékárut, meg a tejet. És mi gátlástalanul meghívtuk magunkat egy ingyen reggelire. Tejjel kifli… De ma már más idők járnak, és tudjuk az is, hogy előbb vagy utóbb mindenért fizetni kell.
Tehát irány a bolt, útközben jó társaságban leszünk, hiszen itt van velünk a Kispál és a Borz.
Kispál és a Borz: Tejjel kifli
Az evolúció történetében a tél végére kiürültek az étkészletek és teljesen természetes állapot volt az éhezés. Innen ered egyes vallásokban a böjtölés hagyománya, spirituális értelmet adtak annak, hogy a hideg évszak végére már nem volt mit enni. Amikor az ősünk elment vadászni, nagy mennyiségű élelmiszerhez jutott akkor, ha elejtette a vadat. Az volt az ünnep, amikor sokat lehetett enni, mert sikerült a vadászat. Az emberiség jórésze ma már nem éhezik, mégis megmaradtak a böjti szokások, és az ünnepek egyet jelentenek a hatalmas evéssel.
Annak is hagyománya van, hogy magyar ember nem eszik, vagyis nem beszél magában evés közben, illetve nem is tudom, hogy van ez. Kell a társaság egy jó étkezéshez is, ez biztos! Szabó Benedek és zenekara, a Galaxisokkülönleges vendéget választott az ünnepi früstök közös elfogyasztásához.
Szabó Benedek és a Galaxisok: Húsvéti reggeli a Sátánnal
A címben megidézett dal – Hadd főzzek ma magamnak – a Bergendy együttes slágere 1973-ból, a Hétfő /Hét Fő/ albumukról, amely arról nevezetes, hogy ez volt az első magyar dupla nagylemez, és egyben az első magyar konceptalbum (egyetlen témára felfűzött dalok sorozata).
A főzés van akinek szórakozás, és létezik olyan is, akinek küzdelem. És ennek a fontos tevékenységnek színhelye a konyha. Leszámítva a szabadtéri sütés-főzést, és persze a máglyarakást.
Szepesi Mátyás énekes, gitáros, dalszerző, és 2010 óta létező zenekara, a Konyha nem maradhat ki válogatásunkból. Különleges recepteket kapunk tőlük a hétköznapi világ elengedéséhez, nem hallgatva el ennek a szabadság-keresésnek a buktatóit sem. A dal eredetileg a zenekar 2014-es Elmentek a szörnyek című lemezén jelent meg.
Konyha: Cukor, só
A 2010-ben alakult Ricsárdgír zenekar nem csak szentendrei kötődése miatt hasonlítható a 80-as évek egyik legeredetibb ízvilágú együtteséhez, a Bizottság-hoz.Amiből mindketten főztek: szürrealizmus, dadaizmus, performanszjelleg. Sajnos a Ricsárdgírnél is indokolt a múlt idő, idén májusban elbúcsúztak közönségüktől. Nekem hiányozni fognak, igazán nagyszerű szakácsok voltak.
Tehát itt vagyunk a konyhában – amely egy lakberendező áruház szerint az a hely, ahol „praktikus funkcióival és jól átgondolt részleteivel te és a gyerekeid is mesés körülmények között élvezhetitek a sütés-főzést”. Magam köré gyűjtöttem gyermekeimet, és nekiállunk az ünnepi étel elkészítésének. Egy ázsiai eredetű levest fogunk főzni, hiszen mi magunk is onnan érkeztünk egykoron. A receptjét nem oszthatom meg Önökkel – a családi titok részét képezi – de annyit elárulhatok, hogy fontos szerepet játszanak benne a savanyúságot szabályozó anyagok (E500, E501), valamint az ízfokozók (E621, E627, E631).
Ricsárdgír: Smackleves
Pély Barna az ezredforduló táján feltűnt zenész generáció egyik legtehetségesebb dalszerzője és frontembere. Eddigi karrierjében volt két zenekara, 17 év United után jött 6 év B The First, az elmúlt időszakban pedig szólóban áll színpadra. A most következő dalát is így adja elő.
Zenés gasztrotúránk végére értünk, kíméletből nem beszéltünk a falra hányt borsóról, a kolbászból font kerítésről, a mézeskalács házikóról, a lerágott csontról, a repülő sültgalambról, a kemény dióról, kutyáról és szalonnáról, a kicsi borsról, a kölcsönkenyérről, a forró kásáról és arról, hogy van mit a tejbe aprítani.
Az étkezést mivel is zárhatnánk, mint egy desszerttel, hiszen megérdemeljük a jutalomfalatot. Következzen a Keserű méz. Jó étvágyat kívánunk!
Pély Barna: Keserű méz
