Három gitáros srác nyugis, különös hangulatú zenét játszik úgy, hogy még a színpadon is széken ülnek. Nem dübörög hátuk mögött a dob, nem hörögnek a torzított gitárok. Egyéni hangzásvilágával a Jokerman simán a Médiabefutó elődöntőjébe jutott, hajszál híján pedig a döntőbe. Cseke Róberttel, Simon Lászlóval és Böjthe Alexszel a Kolozsvári Rádió Slágerórájában beszélgettünk.
Milyen volt a Jokermannak a Médiabefutó előtti korszaka?
Cseke Róbert: Tavaly nyáron kezdtük el a próbákat, és októbertől koncertezünk. Úgyhogy a Médiabefutó pont jókor jött. Az utolsó pillanatban döntöttük el, hogy mi is benevezünk. Bár nem jutottunk be a döntőbe, mindenképp örvendünk, hogy részt vettünk a versenyen, hiszen ezáltal sokan megismertek bennünket, és a szakma is felfigyelt ránk.
Böjthe Alex: Régóta ismerjük egymást, és a nyáron egy sör mellett megbeszéltük, hogy jó lenne együtt játszani. Ketten Lacival már korábban is együtt zenéltünk a Mushroom Storyban, Robi pedig legutóbb az Oceanicban játszott, de más csapatokban is megfordult.
Simon László: Tény, hogy ezelőtt néhány évvel még nem gondoltam volna, hogy két zenekarral vagy harminc számot is meg kell tanulnom. De egyelőre nincs gond emiatt.
A zenekar nevét Bob Dylan egyik dalának a címe ihlette, rajta kívül még kik a példaképeitek?
CsR: Közös kedvencünk Tom Waits és Adam Green. Én szeretem a modern folk-pop zenészeket, akiktől játszunk is számokat, mint például Amos Lee, Ani DiFranco vagy Gary Jules, aki feldolgozta a Tears For Fears Mad World című számát, amit a Médiabefutón játszottuk. A magyarok közül szeretjük a Quimbyt, a Kispált, a Hiperkarmát.
A plakátokon folk-rock és indie-pop zenekarnak nevezitek magatokat…
CsR: Igen, ezek dallamos, de kevésbé ismert zenék. A modern folk egyik gyökere a kommerszebb punk. Az indie pedig az „independent” rövidítése, és olyan együtteseket értünk alatta, amelyeknek nem az a legfőbb céljuk, hogy a rádiókból az ő zenéjük „folyjon”.
Zsúfolt koncertprogramotok van, szerintetek ez minek köszönhető?
CsR: Valóban így van, elsősorban Ledényi Róbert barátunk jóvoltából, aki mellénk állt, és menedzseli a csapatot. Ugyanakkor biztos, hogy a stílusunk is hozzájárul ahhoz, hogy bárhol felléphetünk. Nincs szükségünk dobcuccra, hosszabb hangpróbára.
Ez azt jelenti, hogy meg is tudtok élni a zenéből, vagy mással is foglalkoztok?
SL: Egyelőre az a célunk, hogy minél többen megismerjenek, tehát nem a pénzért zenélünk. Én állatorvosira járok, és nem lógok el az órákról a próbák miatt…
BA: Én filológiára járok, magyar–angol szakra. Mindhárman egyetemisták vagyunk, Robi dolgozik is.
Hogyan készülnek a Jokerman-dalok?
CsR: Több is van, de eddig kettőt sikerült felvenni. A dalok szövegét én írom, a hangszerelést pedig együtt dolgozzuk ki. Az On the Bayt próbán dolgoztuk ki, gyakran játsszuk koncerten is. A City of Lightot ritkábban játsszuk, mert a stúdiófelvételében van dob meg szintetizátor is. De úgy néz ki, hogy egy ütőhangszeres is kisegít majd a koncerteken.
Ez a két dalotok, ami már a rádiókban is hallható, miről szól?
CsR: Az On the Bayt a nyáron írtuk, amikor szinte végig be voltunk zárkózva a szobába. Közben meg arra vágytam, hogy milyen jó lenne sétálni valakivel a tengerparton. Amikor meg a City of Light megszületett, épp Brassóra gondoltam. Sokat dolgoztunk rajta, többször újravettük, és lehet, hogy még így sem nyerte el a végső formáját. Úgy látom, tetszik az embereknek, és ez egy kicsit zavar is…
Bár mindhárman magyarok vagytok, mindkét dalnak angol szövege van. Miért?
CsR: Nehéz kérdés. A legtöbb zene, amit hallgatunk, ezen a nyelven szól, így természetesebbnek tűnik. Másrészt itt, Kolozsváron a klubokba a magyar haverek mellett sok román rajongónk is eljön. És hát szeretnénk kisebb külföldi kiadóknak is elküldeni a dalainkat. De nem zárjuk ki, hogy majd magyarul is írunk dalszöveget.
Melyek a terveitek, céljaitok?
CsR: Februárban is hetente játszunk, de március jóval sűrűbb lesz. Az első felében Székelyföldön turnézunk, majd két kisebb fesztiválon is részt veszünk. Az egyiket a menedzserünk szervezi, a másik pedig a Kolozsvári Rádióban lesz március 22-én. Ami a célokat illeti, idén feltétlenül szeretnénk egy nagylemezt kihozni, és videoklipet is készíteni.
[ ZCs, Kolozsvári Rádió, 2007. december10. ]
Megjelent Zilahi Csaba Erdélyi magyaRock 1970–2010. Újságcikkek, interjúk, tények és vélemények az erdélyi magyar rockzenekarokról című könyvében, 2022-ben.
