Nemrég tért haza negyedik németországi koncertkörútjáról a hazai alternatív rock élcsapata, a Kumm. A zenekarnak fél éve jelent meg a negyedik albuma Different Parties címmel, amelyet új énekessel készítettek. A turnéról és az új lemezről az idén tizedik születésnapját ünneplő csapat billentyűsével, Kovács Andrással beszélgettünk.
Milyen élmény volt Németországban turnézni?
Nagy élmény volt, főleg hogy évről évre nő a német közönségünk száma. Persze ott nagyon nehéz befutni, hiszen rendkívül telített a piac, de a közönség nagyon nyitott. Bár klubturné volt, nagyobb színpadokon is játszottunk. Berlinben például egy régi sörgyárban, amit átalakítottak, akkora a színpad, mint nálunk egy teljes klubhelyiség. Őszire meghívást kaptunk egy nagyobb fesztiválra is, úgyhogy Németországban egyre többen ismernek bennünket.
Olaszországba nem sikerült „betörni”?
Három évvel ezelőtt Milánóban tíz-tizenötezer ember előtt játszottunk, James Brown és a Blues Brothers előzenekaraként. De sajnos arrafelé nincs hagyománya a klubkoncerteknek, ezért – bár a lemezkiadónk olasz – ott nem sikerült olyan ismertté válnunk, mint Németországban.
Mennyire „értek be” a legutóbbi albumotok dalai?
Lassan már egy éve játsszuk őket, úgyhogy most már új számokon dolgozunk, a jövőre megjelenő lemezünk anyagán. A Different Parties az eddigi legjobban kidolgozott albumunk, legalábbis a hangszerelés szempontjából. Már az új énekessel, Cătălin Mocannal készítettük. Temesváron elvégezte a színit, de szívesebben énekel.
Meglepően indul a lemez, az első dalnak kemény lüktetést adsz a billentyűkkel…
Valóban más, mint a többi. Sokáig az Evil Eye-t nem is akartuk lemezre tenni, de a koncerteken nagyon jól fogadta a közönség. A kedvenceim közé tartozik még az utolsó, a One for Each Day, amiben egy bukaresti dzsesszgitáros, Sorin Romanescu is közreműködik. A Safe látszólag nagyon monoton, nehezen fejlődik, de egy adott pillanatban van benne egy robbanás, amitől a koncerteken alaposan megijednek. Tetszik a hangulata.
Az albumot itthon vettétek fel, a keverés New Yorkban történt, és olasz cég adta ki…
A lemezcég adott volt, mivel a Cramps Records jelentette meg az előző albumunkat is. Gulával a kolozsvári Glas Transilvan stúdióból nagyon jól egyezünk. Ő készítette a felvételeket, és ő ajánlotta nekünk Varga Krisztit, aki zenésztársa volt, és egy New York-i stúdióban dolgozik. Nagyon elégedettek vagyunk a hangkeverésével.
Összeállítunk egy válogatásalbumot ritkaságokkal, kiadatlan dalokkal és koncertfelvételekkel, videóval. Őszire tervezünk egy turnét is a nagyobb városokban, erre a korábbi zenésztársainkat is meghívjuk. De mostanában is sok fellépésünk van, és készülünk a nyári fesztiválokra.
Az eltelt tíz év alatt szerinted mennyire változott a Kumm zenéje?
Az első lemezen még érződik a progresszív rock hatása, mivel akkoriban Oigănnal (Eugen Nuțescu) rengeteg zenét hallgattunk a ’70-es évekből, King Crimsont, Van der Graafot. A második a producerünk kérésére románul jelent meg, de rájöttünk, hogy ez nem felel meg a zenénknek, így visszatértünk az angolra. Stilisztikailag sokat változtunk, igyekszünk minél modernebb hangzást kialakítani, de azért a progresszív-alternatív jelleg is megmaradt.
Hogyan ünneplitek a tizedik szülinapotokat?
[ ZCs, Szabadság, 2007. május 19. ]
Megjelent Zilahi Csaba Erdélyi magyaRock 1970–2010. Újságcikkek, interjúk, tények és vélemények az erdélyi magyar rockzenekarokról című könyvében, 2022-ben.
Címlapkép: Zilahi Csaba Erdélyi magyaRock 1970–2010.
