Ötven évvel ezelőtt is élt és virult a zenei élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a korabeli lapok bőven cikkeztek a korabeli sztárzenekarokról. Olvasva a régi beszámolókat, pedig az is kiderül, hogy ez a zenei kultúra ma is velünk és bennünk él. De miről szóltak a hírek? – III. rész
Az Ifjúsági Magazinban többek között Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Szécsi Pál volt az 1972-es év legfontosabb előadója.
„KONCZ ZSUZSA lemezeiből fogy el a legtöbb hazánkban. Többszörös aranynagylemezes énekesnőnk albuma a karácsonyi lemezvásár egyik slágerének ígérkezik. Bizonyára azok lesznek egyenként is Illésék szellemes szerzeményei, hiszen mint mindig, Zsuzsa most is az ő dalaikat énekli” – írta fél évszázaddal ezelőtt, 1972 decemberében a korszak egyetlen, popzenével is foglalkozó havilapja, az Ifjúsági Magazin az év emlékezetes koncertjeit, előadóit felidéző összeállításában.
Az egykori beatlány, Koncz Zsuzsa (1946) a hatvanas években a „beatszentháromság” mindhárom zenekarával (sorrendben: Omega, Illés, Metro) énekelt, és az akkori viszonylagos sikertelenségében ugyanazok az okok játszottak szerepet, mint a többi szólóénekesnél: a korszak nem rájuk, hanem a zenekarokra volt kíváncsi. A hetvenes évek hajnalán azonban kapcsolata stabilizálódott az Illés szerzőpárossal és zenekaraikkal, az idők folyamán pedig – Bródy János szimbólumrendszerét használva – Koncz Zsuzsa valóban azonosult a „kis virág” szerepével. A szólisták közül ő emelte pódiumművészetté a műfajt, teremtett üzleti és közönségsikerekkel, rekordokkal (az első lemezmilliomos) és esztétikai mércével egyaránt mérhető életművet.
Énekesből népművelő
A hetvenes évek elején, első lemezein a játékosság, a könnyedség, a kedvesség, egy új műfaj, a popsanzon megteremtésének igénye a meghatározó. Ekkor született dalai (Micimackó, Kis herceg, Szinga-linga, Csillag Hajnalka) a mai napig népszerűek, és ez a népszerűség fogadtatta el 1973-ban az előzőektől eltérő, súlyos mondanivalójú lemezét, a Jelbeszéd-et, mely a Szörényi–Bródy szerzőpáros valódi, a beatkorszakot elbúcsúztató dalait tartalmazza (mindenekelőtt: Ha én rózsa volnék-ot). Az albummal azonban Koncz életében lezárult egy szakasz.
Együttműködése a szerzőpárossal ugyan nem szakadt meg, de a továbbiakban zömmel magyar és külföldi költők műveit énekelte lemezre (persze Szörényiék megzenésítésében). Elhatározása Liszt-díjat eredményezett (1977), a műfajnak is fontos és jelentős elismeréseket hozott. Weöres Sándor írta: „Úgy hiszem, sokan köszönhetik Önnek Weöres Sándor- és József Attila-szeretetüket. Ön az idők folyamán énekesből népművelővé vált.”
(Koncz Zsuzsa teljes pályáját lásd a popkulturalis.hu-n.)
A cikk megjelent az Index.hu-n.
