A zenekar alapítójával, vezetőjével, szövegírójával, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Schuster Lóránttal beszélgettünk.
– Idén megünnepeljük az ötvenéves P. Mobilt, jövőre pedig az ötvenöt esztendős Gesarolt. Hogy is van ez?
– Jövőre visszaveszem azt a négy évet, amit az elvtársak elvettek tőlünk, amíg Gesarol néven működtünk. Ezért az öt esztendős ugrás egyikről a másik évre. „P. Mobil, Gesarol, 55 év rock and roll”. Az zavarta az elvtársakat, hogy a plakáton egy csótány állt teljes fegyverzetben, a felirat pedig így szólt: Gesarol mindenhol.
– Magukra vették?
– Lehet. Volt némi áthallás. Végül kényszerültünk nevet változtatni, s egy idegen szavak szótárában megtetszett a Perpetuum Mobile. Ezt egyszerűsítettem P. Mobilra.
– Ha nem változtattok nevet, akkor te ma Püspöki Jóska lennél? Ha valaki nem tudná, Püspöki Jóska a Kopaszkutya című filmben az általad játszott „Főnök” egykori barátja, aki a tévében dolgozott, mint az egyik közvetítőkocsi sofőrje. Ha már Kopaszkutya, mennyiben fikció, s mennyiben tükrözte a zenész élet valóságát Szomjas György filmje?
– Mindenben és semmiben. A forgatókönyvíróval, Kardos Istvánnal és Szomjas Györggyel sok-sok órát beszélgettünk, mindent kazettára vettek. Egy csomó megtörtént sztorit mondtam el, mint például, amikor Deák Bill Gyula Kőbányán a falakra írta, hogy „Bill a király”. De a film egy nem létező zenekar történetét meséli el, sok-sok velem, vagy másokkal megtörtént esetet felhasználva.
– Kopaszkutyában a Főnök egyik kolosszális mondata: „én már nem tudok mást csinálni, különben is túl öreg vagyok hozzá, hogy dolgozni kezdjek”. Mivel te nem vagy zenész, honnan jött a zenekarozás?
– A Gesarolnál már én intéztem az ügyeket, a technikát. Ezzel a bandával kaptuk meg az első működési engedélyünket az Országos Szórakoztatózenei Központtól…
– Ez volt, ugye, az OSZK.
– Igen. Már országosan ismert Gesarol voltunk, be kellett mennünk vizsgázni. Nekem is, mert az akkori szabályok szerint csak az lehetett zenekari menedzser, ügyintéző, aki tagja az együttesnek. Kitaláltuk, hogy én leszek a kongás. Elkértem (a 2016-ban elhunyt – a szerk.) Danyi Attilától (a Scampolo, az Atlantis gitárosa, billentyűse, lemezlovas – a szerk.) a kongáit. A vizsgán aztán ütöttem-vertem, rúgtam. Santana számokat játszottunk, direkt a konga miatt. Megkaptuk a működési engedélyt. Amikor átadták, a kis hölgy megkérdezte: ugye maga a szépfiú a zenekarban? El lehet képzelni, hogy néztek ki a többiek. Az ORI (Országos Rendező Iroda – a szerk.) vizsgára már el sem kellett mennünk, jártuk az országot, rengeteg bulink volt, mit tehettek, odaadták az engedélyt.
– Az engedélyek azért kellettek, hogy gázsit kaphassatok.
– Igen, így vehettük fel hivatalosan a pénzt. Fellépni viszont csak rendőrségi jóváhagyással lehetett. Hiába volt szerződésed, ha a rendezvényt nem engedélyezték, a koncert elmaradt. K-vonalon (közvetlen vonal – a szerk.) leszóltak a művház igazgatónak, hogy nem tartanák szerencsésnek, ha megtartaná a rendezvényt.
– Ezek szerint nem csak a szövegeket cenzúrázták?
– Az egész létformát. Idejön egy szakadt mikrobusszal négy-öt szakadt zenész, három-négy szakadt road-dal és összejön rájuk három-négyezer gyerek? Akikre ráadásul hatással vannak. Ne vedd szerénytelenségnek, de a Mobil szövegei még szólnak/szóltak is valamiről. Jól tudta ezt Erdős Péter, meg Bors Jenő (A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetői – a szerk.), pontosan tudták, mit jelent, hogy a „A csillagokat lehozták, az összes tüzet ellopták / Rettenetes sötét, sötét van”, tudták: ez ötvenhat. Persze, hogy nem adták ki.
– Ezért jelent meg most, negyvenöt év múltán az Első nagylemez című P. Mobil bakelit, ami az 1978. október 26-i Láng Művelődési Központban adott koncerteteket rögzíti?
– Ez a jubileumi deluxe változat. Ennél jobb már nem lesz, sem a külcsín, sem a belbecs.
– A belső borítón olvasható egy idézet: „Határozat. Tárgy: A Vállalat és a rock. Bár másfél éves szerkesztési erőfeszítések eredményeképpen a jó muzsikusokból álló P. Mobiltól most kiadásra alkalmas szövegeket kaptunk, ez az értékelésben nem játszhat döntő szerepet, amíg a koncertjeiken azokat a szövegeiket éneklik, amelyeket mi kiadásra alkalmatlannak ítéltünk. Bors Jenő igazgató, Magyar Hanglemezgyártó Vállalat 1979. 07. 06.” Mégiscsak a szövegek miatt nem engedték a lemezt.
– A zenébe nem szólhattak bele, hogy az e-moll után, ne C dúr jöjjön. A zenekarral volt bajuk. Azt mondták: mindegy mi, csak ne a P. Mobil. A közönségünkre, mint fogyasztókra szükségük volt, ezért rajtunk kívül mindenkit megfuttattak.
– Szintén 1973-ban alakult a Skorpió. Meg is jelent egy CD, a közös, Egyetemi Színpadi fellépésetekről. Ők még az évben kiadhatták első nagylemezüket, míg a Mobil nyolc esztendővel később. Miért?
– Kérdezd meg azokat a lemezgyári gyökereket.
– Már meghaltak. Mégiscsak jogos a gyanúm, hogy a szövegekkel volt bajuk. Például a Transsylvania Metálmánia lett a lemezen, persze más szöveggel. „Transsylvania / Apadó borvízforrás / Hószagú angyalkák / Végtelen kürtőskalács.”
– A refrénje pedig így szól: „Megnézem a hegyeket / Néhány szem szilvát szedek / Hozhatok és vihetek /Helyetted nem mehetek.” Mi ezzel a baj?
– Talán, hogy akkoriban Trianon és ’56 tiltott témák voltak…
– Írattam két másik szöveget. Egyet Boros Lajossal, aki a lemezgyárban dolgozott (1985-től 1990-ig popzenei főszerkesztőként – a szerk.), másikat Dinnyés Józseffel. Azokat sem fogadták el. Így lett „Metálmánia / ágyamon fogatlan lány”.
– A Mobil tagsága több ízben radikálisan megváltozott. Egyetlen állandó tagja Schuster Lóránt. Mint Flaubert mondta: Bovaryné én vagyok. A P. Mobil pedig te vagy.
– Hadd szúrjam közbe, milyen fantasztikus zenészek alkották, alkotják a zenekart. A Gesarol énekese és basszusgitárosa az a Losó László volt, akiről Demjén Ferenc azt mondta: ő az egyetlen, akitől tart, annyira jól bőgőzik és énekel. Utána jött Vikidál Gyula, mellé Kékesi László basszusgitáros, majd a sokáig alulértékelt Tunyogi Péter, aztán Rudán Joe, most pedig Baranyi László. Ötven év alatt mindig jó énekesek voltak. Meg jó zeneszerzők: Bencsik Sándor, Cserháti István, Sárvári Vilmos, Póka Egon, Zeffer András, ifj. Tornóczky Ferenc, Szebelédi Zsolt. Hiába mondod, hogy a P. Mobil én vagyok. A P. Mobil az a zenekar, amelyik egy adott felállásban létezett, létezik.
– Állandó a szövegíró, aki te magad vagy. Milyen a Schuster-univerzum?
– Ott van például a Gyöngyök és disznók „Lopják a mézet a darazsak, / paripák várják a parazsat / Adj nekik, de figyeld a szamarat.” Tudni kell, miért kell a paripákat parázzsal etetni, hogy a szorgos méhek, amíg gyűjtik a mézet, a darazsak mindent ellopnak, vagy hogy a szamár az egyik legokosabb állat. Egyszóval, kell némi alaptudás, hogy megfejtse valaki a szövegeket. Peter Gabriel szerint minden a ritmusból indul ki. Tökéletesen igaza van, amit az angol dalszövegek bizonyítanak. Nagy feladat, hogy tudod pár soros refrénbe belesűríteni, miről szól a szám. A legnehezebb pedig, hogyan tudsz két nóta közt mondani valamit prózában. Ahol nincsen Schuster, csak tolják a jó számokat egymás után, ami nem műsor.
– A ’81-es Mobilizmon új és régi dalok keverednek, a következő, a Heavy Medál ’83-ból egy új dalos lemez. A közönség igényelte az új nótákat, vagy inkább a Menj továbbot akarta hallani, meg a többi nagy Mobil-dalt? Vagy ahogy fiatalodott a közönség, úgy jöhettek repertoárba az ő kedvenceik?
– Így történt. Elfogadták az új felállást, az új számokat, megvettek százezer lemezt. És jött a fanyalgás: ezek még mindig élnek, még mindig szeretik őket? Az ötvenéves Aréna-koncerten eladtak tizenkétezer jegyet, teljes teltház, de a magyar médiában egy szó nem esett róla. Ma sem tudnak mit kezdeni velünk, így aztán agyonhallgatnak.
– Pedig már filmben is szerepeltél. Az 1981-es Kopaszkutya főszerepét alakítottad, amelynek végén, a sintértelepen léggitározva toljátok az Utolsó cigaretta riffjét. Ebből aztán arra gondoltunk akkoriban, hogy a folytatásban már nem a Hobo Blues Band – a filmben Colorado zenekar –, hanem a Mobil sorsát követhetjük…
– De nem! Halála előtt nem sokkal készítettek egy interjút a rendezővel, Szomjas Györggyel (Jávorszky Béla Szilárd kollégánk – a szerk.), aki ezt mondta: „A Kopaszkutya kettő esetében valóban két komoly hibát is elkövettem. Egyrészt, hogy ezt a címet adtuk neki, mert hiába próbáltuk jelezni, hogy voltaképpen egy dokumentumfilmről van szó, a nagyközönség számára, ez mégsem lett evidens. Ennél azonban sokkal súlyosabb gond – amit nagyon sajnálok –, hogy Lóri kimaradt. Egyetlen más filmemmel kapcsolatban sem kényszerültem még rá, hogy olyan kompromisszumot kelljen kötnöm, amit nagyon nem jó szívvel vállaltam. Amikor Hobóék bejelentették, hogy Lóri nem lehet benne a filmben, azt kellett volna mondanom, hogy bocs srácok, akkor nincs ez a film.”
– Mindenesetre a zenét megcsináltátok, ez a Kutyából szalonna című lemez.
– Sándor Pál rendezőnek, producernek a Hunnia Filmstúdió vezetőjének elmeséltem, hogy indulna a film. Miután meghallgatta, azt mondta: csináljuk meg…
– Hogy indulna?
– Egy hatalmas raktárban üldögélek a hangfalaim, lámpáim, hídszerkezeteim közt, várva a hívást valami buliba. Régi haverom telefonál, a Szoborparkból: itt van pár elvtárs, akik azt kérdezik, tudsz-e korabeli hangot csinálni, amire megkoszorúznák Lenint. Persze, megoldjuk. Elvállalom, de már elegem van az egészből…
– Muszáj közbevágnom, hogy ez így történt a valóságban is, amikor a nyolcvanas évek közepétől, majd’ tíz évig, 1994-ig szünetelt a Mobil, te pedig hangosítottál…
– Mindent, ami jött: gyereknapot, politikust. Szóval elegem lett belőle…
– Ez már a film?
– Is-is. Az első jelenetet felvettük. Eltrappolok Póka Egon iskolájába (Kőbányai Zenei Stúdió – a szerk.), Egon éppen beszél, kutyái ugatnak. Megvárom a beszéd végét, odalépek, és mondom: Szia Egon, jöttem beiratkozni. Mire ő: ezzel már elkéstél.
– Ez tíz éve történt, amikor a Mobilban már Tarnai Dániel bőgőzik, Baranyi László énekel – mindketten Póka Egon iskolájában végeztek. E felállás olyannyira tartós, hogy tart mind a mai napig. Pedig ők már messze nem a te generációd tagjai, ők már szüleiktől kapták a Mobilt.
– Nemsokára jön a 2014-es Farkasok völgye bakeliten. Azzal párhuzamosan az Aréna-koncert CD, DVD, Blue Ray változatban. Jövőre új CD, a Nyugodjál meg…
– Amit már jó ideje várunk.
– Lassú munkához idő kell. Szintén 2024-ben jelenik meg a harmadik kötetem, a Faszög. Tervezzük, hogy a Csoda történt! lemezt szintén kiadjuk bakeliten. Jövő év végéig folyamatosan jönnek az anyagok. Egy bónusz is. Tunyogi Bernadett szólólemeze. Tunyogi Berni néven, öt olyan számmal, amit édesapja énekelt, s több neki írt dallal. Jövő karácsonyra tervezzük a megjelenést.
– Amikor már bajban leszel…
– Miért?
– A P. Mobil ötvenedik szülinapja elmúlik, de elmúlik a Gesarol ötvenötödik is. Valamit ki kell találnod.
– Jön a hatvan! Arra még benevezek.
Címlapkép: Fortepan / Urbán Tamás
