Az első erdélyi rockopera majdnem a feledés homályába merült. Mint ahogy zeneszerzője, Venczel Péter is szinte Hendrix és Joplin útjára tévedt. Cenci – akit régi zenésztársai tehetséges multiinstrumentalistaként tisztelnek – ma már ismét régi formájában humorizál, a tizenöt éve színpadra álmodott rockoperája pedig új köntösben csábítja a Kolozsvári Magyar Operába a rock és az opera híveit egyaránt. A Mátyás a vérpadon új bemutatója után lelkesen mesélt a rockoperáról.
Miután a ’80-as években több ismert rockzenekarban is megfordultál, hogyhogy egyből egy rockoperaba vágtál bele?
Mindig is nagy hatással voltak rám azok a rockzenészek, akik klasszikus zenei képzettséggel szimfonikus vagy progresszív rockot játszanak. Rick Wakeman a Yesből, aki több szenzációs rockoratóriumot írt, a nagy szintivarázsló Vangelis vagy John Lord a Deep Purple-ből, aki elsőként írt rockszimfóniát. Nagy kedvencem volt a Jézus Krisztus szupersztár is, az István, a király pedig épp akkor jutott el hozzánk, amikor katona voltam, és tulajdonkeppen akkor gondoltam arra, hogy itthon is kéne valami hasonlóval próbálkozni.
Hogyan lett Mátyás király a rockopera központi alakja?
Miután felvettek az opera kórusába, megtudtam, hogy Csép Sándor zenés darabot ír Mátyás, a vigasságos címmel. Nagyon megtetszett a téma, és szóltam neki, hogy kéne „rittyenteni” ebből egy rockoperát. A kollégáim segítségével adott volt a lehetőség a darab színre állítására. Egy évig „tákoltuk”, míg megszületett az első változat. Aztán a munkába beszállt Moravetz Levi is, mivel úgy tűnt, hogy a Magyar Televízió átveszi a darabort, ha egy ottani dramaturg is beleszólhat. Mire elkészültünk, a tévé igazgatóját leváltották…
Az 1996-os ősbemutató és még néhány rendkívül sikeres előadás után hosszú csend következett. Miért?
Anyagi okok miatt. Egyrészt nagyon messze állunk még attól a technikai felszereléstől, amely a magyarországi színházakban lehetővé teszi egy ilyen előadás bemutatását. Másrészt nem kérhetünk 8-10 ezer forintnak megfelelő belépőt, mint ott, mert a mi közönségünk ezt nem tudná kifizetni. Bár Sándor megpályázott egy hangcuccot, amellett még szükségünk volt arra a technikára, amivel az ősbemutatón az Omega támogatott. Egyelőre most sem tudunk élő hangzást biztosítani. Ha sikerül megrendelést és több támogatást szerezni, akkor úgy tervezzük, hogy egy tizenöt tagú zenekarral állítjuk színpadra.
Mikor derült ki, hogy felújítjátok a darabot?
Épp mentünk hazafele az operából Vadas Lacival, amikor összefutottunk a Repcsi sarkánál Sebesi Karen Attilával, és ő rögtön bedobta az ötletet, hogy a Mátyás-évre újból „gatyába kéne rázni” a darabot. Mivel a költségvetésből most sem futja teljesen élő előadásra, a látványra tettük a hangsúlyt. Vadas Laci rendezésében úgy érzem, sikerült megújítanunk a darabot. Ehhez a koreográfus, Jakab Melinda és a díszlettervező öcsém, Attila is nagymértékben hozzájárult.
…bár a zenei kíséret nem élő, úgy tűnik, azt is alaposan leporoltátok.
Persze, a régi felvételek sokat vesztettek az eredeti minőségükből. Annak idején még analóg technikával dolgoztunk, most pedig digitálissal. Nagy meló volt, amit gyakorlatilag ketten Kovival (Kovács László) végeztünk el. Bizonyos részeket újból felvettünk, és effekteket, groove-okat is rátettünk. Persze ezek csak eszközök a zeneszerző kezében, aki a szimfonikus zenekar akusztikus hangszerei helyett az elektromos gitár és a szintetizátor hangszíneit, lehetőségeit használja fel. Tehát szó sincs gépzenéről, mint ahogy azt egyesek állítják. Ez nem olyan techno, amit zenei analfabéták művelnek számítógépen.
A darabban elég éles a különbség a rockos zenei kíséret és az operisztikus ének között. Nem tartasz attól, hogy ez megosztja a közönséget?
Épp ellenkezőleg. Az igényes rockzene alapja a klasszikus zene. Ugyanakkor a kemény gitárszólók és szintetizátorfutamok mellett a Mátyás dramaturgiája olyan, mint a legtöbb operáé. Magyarországon évtizedek óta játszanak musicalt és rockoperát, és szerintem ezektől az erdélyi közönséget sem kéne megfosztani.
[ZCs, Szabadság, 2008. június 14.]
Megjelent Zilahi Csaba Erdélyi magyaRock 1970–2010. Újságcikkek, interjúk, tények és vélemények az erdélyi magyar rockzenekarokról című könyvében, 2022-ben.
Címlapkép: Zilahi Csaba Erdélyi MagyaRock 1970–2010.
