Pár héttel 39. születésnapja után meghalt Futaki Attila, az egyik legismertebb magyar
képregényrajzoló. Első saját albuma, a Spirál 2009-ben jelent meg, azóta Magyarországon és
külföldön is rendszeresen publikált. Szakmailag talán legsikeresebb műve a Scott Snyder és Scott
Tuft regényéhez készített, hétrészes történelmi horror képregény, a Severed volt (2011). De
folyamatosan dolgozott francia és amerikai kiadóknak, többek között ő rajzolta a Percy Jackson-
sorozat három részét. Az ő keze munkáját dicséri a Kossuth Lajosról és – más
rajzolók által – a magyar múlt más nagy alakjairól készült ambiciózus képregény-antológia, a
Hősök tere. Legfrissebb munkája a decemberben megjelent Magyar rocktörténet című kötet,
melynek művészeti vezetője volt, és melynek bemutatóján már nem tudott részt venni –
szervezetét fél év alatt legyűrte a halálos kór.
Ritka az olyan ember, akinek a hivatása egyben a hobbija. És azon túl számára más fontos
nem létezik. A békéscsabai születésű, évtizedekig Budapesten élt, de az utóbbi pár évben
Tiszafüredre költöző Futaki elképesztő energiákat fektetett a képregények rajzolásába Köztudott,
mennyire nem volt elégedett a hazai felhozatallal, mondhatni, túlságosan magasra tette a lécet.
Elmondása szerint hét-nyolc éves korában a Pókember „térítette meg”, attól kezdve tudatosan
készült erre a pályára, mégha Magyarországon a képregény-kultúra meg sem közelítette azt a
szintet, ami Franciaországban, Belgiumban vagy az Egyesült Államokban tapasztalható. S miután
Magyarországot túl szűknek érezte, Firenzében tanult, majd több francia és amerikai kiadó
elismert munkatársa lett, illusztrációival többek között a New York Timesban, a GQ-ban, a
Forbesban és a Frankfurter Allgemeine Zeitungban is találkozhattak az olvasók.
Miként a Prae.hu-nak 2020-ban megfogalmazta: „Azt szeretném, hogy olyan rajzokat
csináljak, amiket én magam is megvennék. Jó érzés, ha a munkám annyira hatással van valakire,
hogy át is veszi egyes elemeit. De tudatosan csak arra törekedni, hogy hasson az ember, azt nem
lehet. Önazonosnak kell lennie, és azután úgyis megtalálja a saját közönségét. És ha még
szerencséje is van, utána lesz valamilyen hatása. (…) A siker persze többrétű fogalom. Mikor a
szakma nagyon értékel valamit, az inkább „csak” szakmai siker, az olvasók általában kevésbé
értékelik. Azt a balanszot megtalálni, hogy az illető anyagilag is sikeres legyen, hogy kellő számú
ember megvegye a munkáit, és még szakmailag is elismert legyen – ez a legnehezebb.
Futaki Attila nevéhez köthető magyar rockzene képregényes krónikájáról szóló blogunkat itt, a Hajógyár portré interjúját pedig itt tekinthetik meg.
