Nem olyan régen zárult a Campus fesztivál Debrecenben, és hallottam egy lenyűgöző beszámolót a rendezvényről a 10 éves unokahúgomtól, Liától. Kíváncsi lettem, hogy egy gyerek lelkére milyen hatással lehet egy olyan legendás zenekar, mint az Ossian.
Lia lelkesen osztotta meg velem fesztiválos élményeit, említve a sok fellépőt, akiket hallott, de két kedvencét mégis csak vágyakozva várta: a Carson Comát és a legendás Ossiant. Amikor a nevüket hallottam, felkaptam a fejem. „Te ismered az Ossiant?” – kérdeztem meglepetten.
Ezután mély beszélgetésbe kezdtünk, melynek során kibontakozott bennem a kérdés: Milyen benyomást kelthet egy 10 éves lányban egy olyan metal zenekar, amely az évtizedek során hűen képviseli a műfajt? Lia elmesélte, hogy az apukája már hat évesen megmutatta neki az Ossian zenéjét, és azóta is hűséges rajongója lett. Különösen kedvelte a Rocker vagyok című dalt. Életre szóló emlékeket osztott meg velem a Campus fesztivállal kapcsolatban: „Az eső alatt is ott voltunk, és hallgattuk őket. Az sem volt baj, hogy elázunk, legalábbis számomra. Énekeltem velük, amennyire csak bírtam.” – mondta Lia.
A zenekar 1986-ban alakult, amikor a Pokolgépből érkező basszusgitáros, Paksi Endre és a gitáros Maróthy Zoltán útjai keresztezték egymást. Első koncertjüket 1986. július 13-án adták, és az első nagylemezük, az Acélszív két évvel később jelent meg. Az 1980-as és 1990-es években az Ossian a hazai metal zene egyik legnépszerűbb zenekarává nőtte ki magát.
Az Ossian számtalan rockhimnuszt írt az évek során, például az Acélszív, a Sörivók, és A rock katonái című dalokat. Az együttes nemcsak Magyarországon, hanem a határon túli magyar közösségek körében is hatalmas népszerűségnek örvendett. A zenekar első korszaka 1994-ig tartott, amikor feloszlottak. Azonban Paksi Endre határozottan felélesztette az Ossiant az új évezredben. Az új felállással 1999-ben megjelent a „Fémzene” című album, mely egy új korszakot nyitott az Ossian történetében. Az Ossian következő albumai, mint például a Tűz jegyében és a Lélekerő, szintén nagy sikert arattak, és a zenekar az idő múlásával sem veszített a lendületéből.
Paksi az első rock-élményéről így számolt be a Roncsoló interjúban:
„Apám vett a nyolcadik születésnapomra két bakelitet: az Omega Tízezer lépését meg az Illés zenekar Illések és pofonok című albumát, ezek nagyon megtetszettek, rengeteget hallgattam őket. Aztán később, amikor elkezdtem koncertre járni, megfogott a magyar rockzene, de párhuzamosan betaláltak nálam a nagy külföldi nevek is: Deep Purple, Uriah Heep, Black Sabbath, Slade, Sweet, Mud, Suzi Quatro. Aztán jött az Electric Light Orchestra, a Pink Floyd, a Genesis, a Queen, a Beatles, és még órákig sorolhatnám. Az első nagy hatású rockdal számomra a T. Rex-től a Children of the Revolution volt, a mai napig Marc Bolan-fan vagyok, gyűjtöm a ritkaságokat tőle.”
Az is kiderült, hogy hogyan lett hangszeresből frontember az évek során:
„Először dobos szerettem volna lenni, de végül a basszusgitárnál kötöttem ki. Az első hangszerem egy NDK-gyártmányú Muzima volt 3500 forintért, ennyire telt csóró zuglói gyerekként… (nevet) Tanultam zeneelméletet, de a gyakorlati rész mindig jobban érdekelt. A magnómon félsebességre lassítva igyekeztem leszedni és megtanulni a nehezebb témákat. Basszusgitáron az igazán technikás dolgok a progresszív és a jazz-rock, valamint a funky műfajában vannak, akkoriban sokat hallgattam ilyen zenéket is: Manfred Mann’s Earth Band, Level 42, Pastorius, Weather Report és hasonlók. Énekelgettem is otthon, próbálgattam különböző dalokat, stílusokat, aztán elkezdtem számokat írni, zenéket és szövegeket egyaránt, emiatt cseréltem le később a hangszeremet mikrofonra. Mindig nagyon személyes dalokat írtam, és ezeket szerettem volna egyes szám első személyben előadni.”
Egyik mérföldkövük a 2016-os év volt, amikor a zenekar megalakulásának 30. évfordulóját ünnepelte. Ezen alkalomból megjelent egy válogatáslemez, melyen az elmúlt három évtized legszebb balladái kaptak helyet. A jubileumi nagykoncertjüket pedig a Barba Negra Trackben tartották, ahol nem csak az Ossian rajongói, de vendégként más zenekarok is részt vettek.
Szeptember 9-én a Barba Negra színpadán ünneplik a zenekar Paksi – Rubcsics fémjelezte 25 éves fennállását, amelyet három jubileum tesz még különlegesebbé. A szeptemberi fellépésük nem csupán az évtizedekig tartó zenélésre emlékeztet, hanem ünnepeljük két taguk, Erdélyi Krisztián és Rubcsics Ricsi, 50. születésnapját is. De a koronát az ünnepi tortán Paksi Endre születésnapja teszi fel, aki 65 évesen is magával ragadó energiával áll a színpadon.
Az Ossian zenekar számára ez a jubileumi év nem csak zenei szempontból különleges, hanem a kiadójuk, a H-Music (korábban Hammer Records) számára is mérföldkő. Az 1998-ban megjelent Ossian Koncert lemezével indult útjára a kiadó, és azóta is folyamatosan együttműködnek az Ossian zenekarral. Az ünnepi hangulat tovább fokozódik Rubcsics Richárd szóló lemezének bemutatásával, mely a gitáros születésnapján, június 19-én debütált. Az album különlegességét tovább emeli, hogy Paksi Endre is közreműködik benne egy dal erejéig. Ez az együttműködés egy újabb mérföldkő a már negyedszázados Paksi – Rubcsics fémjelezte Ossian korszakban.
Az ünnepi évhez pedig tartozik egy ajándék is a rajongóknak: mindenki egy Ossian tripla születésnapi évének tiszteletére megjelenő H-Music lapszámmal lehet gazdagabb.
Az együttes, Paksi Endre vezetésével, továbbra is megőrzi helyét a hazai és nemzetközi metal színtéren, emlékezetes dalokkal és kitartó elszántsággal. A zenekar hosszú útja és kitartó munkája bizonyíték arra, hogy a metal zene nemcsak zenei stílus, hanem életérzés és közösség is.
A metal banda hatása egyértelműen generációkon átívelő. A beszélgetésünk során az unokahúgom rámutatott arra, hogy az Ossiannak köszönhetően az idő nem számít, és az évek sem tudtak a zenekar erejéből semmit sem levonni. Az Ossian továbbra is olyan erőteljes és magával ragadó, mint a kezdetekkor. A formáció zenei varázsa abban rejlik számára, hogy Lia szemében nem csak a dallamok, hanem a szövegek is mély érzelmeket hordoznak. Ő azt szereti a legjobban a zenekarban, hogy minden egyes dal történetet mesél, és a szövegek elgondolkodtatják, inspirálják.
Lia elárulta, hogy amikor először hallotta az Ossian dalait, elhatározta, hogy ő is énekes lesz, és olyan dalokat énekel majd, amelyek hasonlóan megérintik az emberek szívét. Az egyik legfontosabb kérdésem az unokahúgom felé az volt, hogy mennyire örült annak, hogy édesapja mutatta meg neki a zenekart. A válasz egyértelmű volt: „Nagyon.” Az apa és lánya között kialakult kapcsolat és az Ossian zenéje együtt jár, és mélyebbé teszi a kötődést.
Az együttes tehát nem csak a zene világában, hanem a generációk között is híd szerepet tölt be. Az unokahúgom példája rávilágít arra, hogy a zene ereje örökkévaló, és képes átívelni az időn és a korokon. Jelenleg a zenekarban Paksi Endre áll a mikrofon mögött, Rubcsics Richárd felel a gitár és vokálért, Erdélyi Krisztián vállalja a basszusgitár, szintetizátor és vokál szerepét, míg a dobok mögött Kálozi Gergely garantálja a lendületes ritmust.
További izgalmas tartalmakat találhatsz a popkulturalis.hu oldalán.
Megjelent az Index.hu-n.
