Fél évszázada, 1973-ban készült a Locomotiv GT egyik legsikeresebb lemeze, a Bummm! Siker ide, siker oda, az akkori hatalom 1975-ben betiltotta a korongot.
1971 az esztendő, amikor – a szokásos késéssel – nyugatról megérkezett a legújabb rockőrület, jelesül a supergroup alapítás. Az első supergroup a Cream volt, azaz tagjai már előző zenekaraikban kivívták maguknak a hírnevet: Eric Clapton a Yardbirdsben, Ginger Baker a Graham Bond Organization-ben, Jack Bruce pedig a Manfred Mann-ben.
Hasonlóan ment ez itthon is, persze szocialista módon: a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) lapja, a Magyar Ifjúság olvasói voksai alapján összeállította az első magyar szupergroupot, amely így festett: Radics Béla – gitár, Sztevanovity Zorán – ritmusgitár, Frenreisz Károly – basszusgitár, Presser Gábor – orgona, Laux József – dob, Benkő László – billentyű, Kóbor János – ének. Vagyis az Omega és a Metro muzsikusai, illetve Radics a Tűzkerékből.
Nyilván nem a szavazás miatt, de alakult két supergroup, méghozzá a voksoláshoz hasonló felállásokkal. Az LGT-be az Omegás Presser és Laux mellé Frenreisz érkezett a Metroból, és Barta Tamás a Hungariából. Radics pedig megalapította a Taurust, ahová a Neotonból igazolt át Balázs Fecó és Som Lajos, illetve a Metroból, a dobos Brunner Győző. Som Lajost a végjátékban Zorán váltotta a basszusgitárosi poszton.
Két Supergroup, két merőben más sors. A Loksira könnyen ráfoghatjuk, hogy minden idők egyik legsikeresebb zenekara lehetett, ám az LGT története sem felhőtlen sikersztori. A világsiker kapujában többször visszarántotta a hatalom, több lemezük nem jelenhetett meg, másokat utólag tiltottak be. Így járt a Bummm!
Ezt a Loksi második felállása készítette, a basszusgitáros, szaxofonos, énekes, zeneszerző Frenreisz Károly helyére Somló Tamás érkezett. Basszusozni ugyan nem tudott – Barta tanította, aki maga játszotta fel a basszus szólamot a stúdióban –, ellenben szaxofonozni, énekelni remekül tudott. A tagcsere új hangzást hozott, a progresszív rock helyett blues rock, a Hammond orgona helyett zongora szólt. Nem véletlen, ugyanis a fő zeneszerző Barta Tamás lett. Tízből hat dalt jegyez – míg az előző korongon hármat.
Az első, 1974-es angolnyelvű lemezt Jimmy Miller, a Rolling Stones zenei producerének irányításával rögzítették Londonban. Barta Tamás, aki „angolul gitározott” a tizenegyből hét számmal képviseltette magát, az összes „Bummmos” szerzeménye mellett egy, szintén ekkoriban rögzített kislemezes dallal.
A banda az Egyesült Államok huszonöt városában, több mint harminc koncertet adott, nyilván előzenekarként. Olyan sztárcsapatok előtt, mint a ZZ Top, az Aerosmith vagy a Chicago. Ha lemezükből pár százzal több fogy, hát felkerülnek a 200-as Billboard lemezeladási listára. Naná, hogy a kiadó, az ABC újabb korongra kötött szerződést velük. 1975-ben jelent volna meg az All Aboard című lemez. Volna. Mert lejárt a tartózkodási engedélyük. A párt hazaparancsolta őket, ám Barta maradt Amerikában. Miként akkor mondták: disszidált. Ezért betiltották a hihetetlenül sikeres Bummm-ot, az All Aboard megjelenését pedig letiltották. Megtehették, lévén a kiadóval szerződő fél magyar állami vállalat volt. Válaszul, mondhatni, bosszúból az ABC 1979-ig életben tartotta exkluzív szerződését, amely lehetetlenné tette a Loksi számára, hogy más külföldi kiadóval szerződést kössön. Ráadásul a kiadóban zajló vezetőségváltás miatt nem fizettek gázsit a muzsikusoknak.
Sovány vigaszként Presser a keveretlen mesterszalagot magával hozta, míg Laux megtartotta a lemez tesztnyomatát. Ezek alapján jelentették meg 1988-ban a Locomotiv GT ’74 USA című korongot.
