Csak azért is sok vagyok címmel ad koncertet cserihanna, azaz Cseri Hanna április 5-én az Akvárium Klubban. A koncert kapcsán többek között a Kikötő című albumról, az őszinte dalokról, a „csúnya” szavak szerepéről, a cseRihannák együttesről, illetve a bábművészet és a popzene összeegyeztethetőségéről beszélgetünk a bábszínházi rendezőként is tevékenykedő énekes-dalszerzővel.
Ön azon kevesek közé tartozik a hazai poppalettán, akik a zene mellett egy másik művészeti ágban is sikeresek. Hogyan alakult ki a zene és a színház iránti vonzódása?
A zenébe lényegében beleszülettem, mert édesanyám hegedűművész, a nővérem zongorázott, engem pedig már gyerekként fuvolára írattak. A színház kicsit később jött, amikor a Pécsi Nemzeti Színház Twist Olivér című musicaljébe jelentkeztem gyerekszereplőnek. Annyira megfogott a próbák és az előadások hangulata, annyira otthon éreztem magam a színházi közegben, hogy felvételiztem a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola dráma tagozatára. Közben elkezdtem gitározni, dalokat és színpadi zenéket írni, sőt már önálló koncertjeim is voltak. Lassan az is tudatosult bennem, hogy nemcsak szereplője szeretnék lenni egy előadásnak, inkább megírnám, megrendezném és persze zenét is szereznék hozzá.
Zeneszerzői talentumait a cseRihannák együttesben is kamatoztathatta. Mesélne valamit a formáció történetéről?
Miután 2013-ban leérettségiztem, a barátaimmal megalakítottuk a cseRihannák zenekart, amelynek zeneszerzője, szövegírója és énekese voltam. A repertoárunk a népzenei ihletettségű daloktól az alternatív szerzeményekig terjedt, többször felléptünk az Ördögkatlan Fesztiválon is, de még helyi szinten sem számítottunk közismert együttesnek. Néhány év után szétszóródott a csapat, valaki Izlandra ment, mások Londonba költöztek, én pedig feljöttem Budapestre bábrendezőnek tanulni. Egyetlen lemezünket, az Abszintot csak jóval később, 2020-ban vettük fel, hogy megörökítsük az együttes és a korszak emlékét.
Miért éppen a bábrendezői szakot választotta?
Egyrészt már gyerekként szerettem „bábozni” mindenféle élettelen tárgyakkal, zöldségeket, chipseket, tésztákat ruháztam fel személyiséggel, és általam kitalált történeteket, meséket játszottam el velük. Másrészt társadalmilag is hasznosabbnak gondoltam, ha a felnőtteknek szóló színház helyett inkább a gyerekeknek hozok létre olyan bábelőadásokat, amelyek nemcsak szórakoztatóak, hanem pedagógiai szempontból is a javukra válhatnak.
És hogyan lett Önből ismét énekesnő?
Az egyetemi évek alatt sem hagytam abba a dalszerzést, csak a fellépések nem fértek már be az időmbe. Szerettem volna azt is, hogy ezek a szerzemények már tökéletesen szólaljanak meg, ezért keresni kezdtem egy alkotótársat, illetve producert magam mellé. Különös módon végül nem én találtam meg őt, hanem ő, vagyis Kövér Kristóf gitáros-producer keresett meg engem azzal, hogy hallotta a cseRihannák albumát és szívesen besegítene az új dalok elkészítésénél. Miután felvettük a teljes lemezanyagot, a demóval felkerestem a Magneotont, mert ahhoz, hogy igényes klipeket készíthessek és a dalok szélesebb körben is ismertté válhassanak, szükségem volt anyagi háttérre és profi szakemberekre. Szerencsére látott bennem fantáziát a kiadó és beindult a gépezet. Először három single és klip jelent meg, majd 2023 áprilisában az egész album napvilágot látott Kikötő címmel.
A Kikötő egy terápiás beszélgetéssel kezdődik és pszichológussal végződik, ami azt sugallja, mintha saját élményeit, problémáit, történeteit írta volna ki magából ezen a zeneileg és hangulatilag is sokszínű albumon. Mennyire szól Önről a lemez?
Teljes egészében, ha lehet ezt mondani. A Bácsi az idősek iránti szeretetemről és tiszteletemről szól, ha sokan félre is értették, Mayer Zolikától tényleg vettem telefont, a lelki problémáim és a magánéleti kríziseim több számot is ihlettek, ahogyan a lustasággal és a pánikbetegséggel kapcsolatban is jócskán rendelkezem személyes tapasztalatokkal. Egyik kamaszkoromban kedvelt énekesnő, Palya Bea Cigányos című dalában van egy sor, amely így szól: „Igaz vagyok, igaz leszek, csak igazat énekelek, a szívemet dalba öntöm, a világot így köszöntöm.” Nos, ez igaz rám is, mindig van valóságtartalma a dalaimnak és igyekszem mindent úgy leírni, hogy nagyon pontos és személyes legyen, akár viccről van szó, akár tragédiáról. Általánosságban is lehet énekelni a szívfájdalomról, de ha nincsen mögötte egyéni, ténylegesen átélt tapasztalat, valóságos szenvedés, akkor azzal nemigen fog tudni azonosulni a hallgató.
Ennek az őszinteségnek tudható be az is, hogy egy énekesnőtől szokatlanul sok „csúnya szó” hangzik el a lemezen?
Ezek nem töltelékszavak, amikkel a szókincsem hiányosságait próbálom pótolni. Azért van szükség rájuk, mert aláhúzzák, megerősítik a dalok mondanivalóját. Vannak számok, ahol egyértelmű a szerepük, a lírai szerzeményeknél pedig éppen az ellenpontozás volt a célom. Persze azt is elfogadom, hogy valakiknek jobban tetszenének a dalaim ezek nélkül az angyali hangon kimondott „csúnya szavak” nélkül. Egyébként, ha nem nő volnék és más műfajt képviselnék, valószínűleg fel sem merülne ez a kérdés.
Ötletekben és humorban sem szenvednek hiányt a dalok, ahogy a hozzájuk készült klipeket sem könnyű rezzenéstelen arccal végignézni. Mennyire vette hasznát rendezői vénájának a videók forgatásánál?
Színházi rendező vagyok, egy klip esetében viszont teljesen másfajta, filmes látásmódra van szükség, ezért olyan alkotótársakat hívtam, akik hasonlóan gondolkodnak képben, mint én szövegben. Forgatókönyvet nem írtam, mert nem illusztrálni szerettem volna a dalokat, hanem arra voltam kíváncsi, hogy a többieknek mi jut eszükbe róluk. Ezután elmondtam a saját ötleteimet és összefésültük az elképzeléseinket. Úgy érzem, tökéletes alkotótársakat találtam Fazakas Lőrinc, Márkus Sándor és Tatár Gábor rendezők személyében, mert nemcsak a klipekkel vagyok elégedett, hanem a közös munka is nagyon jó hangulatban zajlott mindegyikükkel.
A fellépések növekvő száma mellett is belefér még az életébe a bábszínház és a zene? Vagy inkább kiegészíti egymást a két tevékenység?
Néha kicsit sok a feladat, mert a színházon belül is rengeteg dologgal foglalkozom – rendezek, zenét szerzek, szövegkönyveket írok és színpadi adaptációkat készítek –, de nagyon szeretem mindkettőt és egyiket sem szeretném abbahagyni. És igen, össze is kapcsolódnak, ki is egészítik egymást. Dramaturgiai ismereteim sokszor hasznosnak bizonyulnak a koncerteken és a klipek készítésénél, ahol szeretem a váratlan fordulatokat, meghökkentő megoldásokat. Tulajdonképpen mindazok az eszközök, amelyekkel a színházban hatni lehet a nézőkre, azok a dalokban és a koncerteken is működnek. Előfordult, hogy emiatt teátrálisnak is nevezték a szerzeményeimet.
Mikorra tervezi a következő albumot? Mit gondol, mennyiben lesz hasonló és mennyiben más, mint a Kikötő?
A Hangfoglaló program egyik nyerteseként vállaltam, hogy még idén készítek egy újabb nagylemezt, amit novemberben tervezek kiadni, de már előtte megjelenik róla néhány dal az elkövetkező hónapokban. Kicsit gyorsabb most a tempó, kevesebb időm lesz élményeket gyűjteni az új dalszövegekhez, ráadásul most nincs is olyan krízis az életemben, amely újabb tartalmakat dobna a felszínre, mint a Kikötő esetében. Persze a hétköznapok is tele vannak apró drámákkal, amikről lehet mesélni, és magamba nézve is egészen biztosan találok majd témát, csak most kicsit mélyebbre kell ásnom hozzá.
Legközelebbi koncertje április 5-én lesz az Akváriumban. Mire számíthat majd a közönség? Mikor és hol láthatjuk még a közeljövőben?
Az Akváriumban állandó zenésztársaimmal, Kövér Kristóf gitárossal és Lénárt Erik dobossal lépünk színpadra, előzenekar Lenkke_ lesz. Készülök még néhány érdekességgel, meglepetéssel, előfordulhat, hogy a klipemben szereplő bácsikkal is találkozhat a közönség. A nyár folyamán többek között a nagymarosi VéNégy és a debreceni Campus Fesztiválon, illetve a Fishing On Orfűn és a Művészetek Völgyében fogok majd fellépni.
Megjelent az Index.hu-n.
