Az Omega 5 szó szerint korszakváltó lemez, tudniillik amíg az A oldala az előző korongon megkezdett kemény rockot folytatja, a B oldal kiváló progresszív muzsikával elővételezi a nagy korszak albumait.
Az Omega-válság
Az Élő Omega a túlélés tanúja. Elkészülte előtt távozott Presser Gábor, az együttes fő zeneszerzője és Laux József dobos-menedzser, feleségével, a szövegíró Adamis Annával, s megalapították a Locomotiv GT-t. A legjobb választásnak hála, Debreczeni Ferenc ült a dobok mögé, tartalmas, hangulatos, lírai szövegekről pedig Molnár „Elefánt” György barátja, a Magyar Televízió fiatal mérnöke, Sülyi Péter gondoskodott. A fentebb említett túlélés azonban itt azt jelenti, hogy a lemezgyár nem óhajtott Omega-lemezt kiadni, Erdős Péter az LGT-re voksolt. A fiúk nem adták fel, koncerteken, illetve az Egyetemi Színpad függönye mögött felvették az Élő Omega című félig-meddig koncertlemezt.
Felzárkózva a nyugathoz
Fussuk át, milyen albumokkal kellett versenyre kelnie az Omegának. Kezdjük az LGT Bummm! című korongjával, amelyik az egyik legjobban sikerült Loksi lemez, s amelyik pontosan követte a tengerentúli rockot, elsősorban Barta Tamásnak köszönhetően, akinek disszidálása miatt az LP-t két évvel később betiltották. Ekkor jött ki az Illés utolsó lemeze, a Ne sírjatok, lányok!, ami nem igazi Illés munka, lévén a KITT egylet (Koncz, Illés, Tolcsvay) muzsikusai játszották fel a legendás dalokat, a kornak megfelelő hangzásban. Eme formációból alakult a Fonográf. Ők kísérték Szörényi Levente első szólólemezét, az Utazást, ami ugyan év végén kijött a boltokba, azonban borítója miatt visszahívták, s az új tasakkal csak 1974-ben került vissza a polcokra. Nem járt jobban Koncz Zsuzsa Jelbeszéd albuma sem, ami szépen fogyott, de aztán politikai okok miatt felfüggesztették a további terjesztését, csak 1983-ban jelentették meg újra. A Generál debütált Staféta című LP-jével. A fiatalos, keményrock, pop és rock and roll egyveleg bejött a zenészekkel azonos korú közönségnek. A Bergendy szintén nagyot dobott az első hazai dupla albummal, a Hétfővel. A Hétfő / Hét fő a legjobb Blood, Sweat & Tears, Chicago, If, Electric Flag hagyományokat követte kicsiny késéssel.
Ez jellemzi az Omegát, legalábbis a B oldalon hallható Szvitet mindenképpen.
Szimfonikus rock szimfonikus zenekarral
Nem csupán, mert szimfonikus zenekar is megszólal a kompozíciókban, ami már megtörtént a Deep Purple Concerto for Group and Orchestra esetében, 1969-ben. A Moody Blues mögött rendszeresen játszott nagyzenekar, vagy a Yardbirds két muzsikusa alapította, Renaissance, 1972-es Prologue lemezét mutatta be szimfonikusokkal, igaz, ’76-ban. A következő esztendőben az Emerson, Lake & Palmer a montreali olimpiai stadionban lépett fel szimfonikus zenekar társaságában. Ez később divatba jött, hiszen mára alig-alig akad valamirevaló (főleg metál) banda, amelyik nem ad efféle koncertet: Kiss, Metallica, Scorpions, Yngwie J. Malmsteen, nálunk a Leander Kills. A Fonográf 1976-os, FG 4 lemezét nagyívű szimfonikus nyitány vezeti be, amelyet Tolcsvay László hangszerelt. S ott a P.Mobil Honfoglalás szimfonikus változata, és persze az Omega Oratórium.
Megjegyzem, az Omega Szvitben alig-alig szólal meg a nagyzenekar. Nem ezért állja meg a helyét nemzetközi összevetésben, hanem mert tagadhatatlanul a kor progresszív rockmuzsikáját adták magas szinten. Ebben a nemzetközi mezőnyben: Pink Floyd: The Dark Side of the Moon, Yes: Yessongs, Tales from Topographic Oceans, Mike Oldfield: Tubular Bells. (Ezek egytől egyig ’73-as albumok.)
„A” oldal a kemény rock jegyében
Az előbb említett zenekarok hatása itt-ott érződik is, miként az A oldalon sem tagadhatók le az ihlető bandák. A Hazug lánnyal ott folytatja, ahol az előző lemezen abbahagyták, ám már a Deep Purple gitár-Hammond unisono hangzással. Ami plusz, hogy Benkő László szintetizátorral megtámogatja Mihály Tamás basszus szólamát. Itt hallható először Moog magyar lemezen, sőt még egy rövid szólóra is futotta a Madárban.
Az 1999-es kiadáson megfordították, s a Szvit került előre, továbbá A jövendőmondó és az Én elmegyek hangszerelésén módosítottak. Hivatalosan: azokat 1973-ban két változatban vették fel. A jövendőmondó erős Deep Purple hatás alatt született, későbbi változatát jelentősen javítja a második gitárszólam és a stílusos gitárszóló. Az Én elmegyek a régi Omegás ballada vonal folytatása, a folyamatos gitárszólózgatással, amit szintetizátorszőnyeggel dúsítottak az új verzióban.
Bármily érdekes, de a Járt itt egy boldog ember olyan, mintha az LGT első két lemezének valamelyik száma lenne. Igaz, az Élő Omega nyitódala üzenet Pressernek és Lauxnak. Persze a Loksi kezdte, amikor az 1971-es debütáló korongon odavágott az Omegának, a Sose mondd a mamának, meg a Gipszeld be a kezed című nótákkal.
Az oldalt záró Búcsúztató dús ELP hatást mutat. A legutóbbi kiadásra pluszban felkerült Benkő László, Weöres Sándor Holdbéli csónakosához készült dala, Kozák András előadásában, továbbá a Madár koncerten rögzített, Helló Elefánt változata. E szöveget Kóbor János írta, s arról mesél, amikor a többiek koncert után, a szakadó esőben várták Molnár Györgyöt, de hiába. „Vártunk rád, de te nem jöttél, Elefánt… Ott ültél te a bárpultnál, Elefánt”.
A nemzetközi hírnév előszobája
A lemez megjelent angol nyelven az NSZK-ban, elindítva kinti karrierjüket 1973-ban, azonban teljesen más dalokkal. Nyoma sincs a Szvitnek, ellenben az Élő Omegáról szerepel a Régvárt kedvesem, az Egy nehéz év után, a Törékeny lendület, s a Varázslatos fehér kő, amelyeknek addig nem volt stúdióváltozata. Az ötösről a Búcsúztató, a Hazug lány, valamint a Madár. Ez utóbbi (végre) pompás gitárszólóval, funkos középrésszel – legjobb verziója a dalnak. Mihály Tamás és Debreczeni Ciki az egész korongon tökéleteset alkotnak.
A szvit a következő angolnyelvű lemezre, 200 Years after the Last War című 1974-es LP-re került fel. A 200 évvel az utolsó háború után album magyarul 1998-ban látott napvilágot, s tulajdonképpen az 1972-es Élő Omega stúdióváltozata, két bónusszal, a Nem tudom a neveddel és a címadó, addig csak kislemezes számmal. Még a következő, 1974-es angolnyelvű korongra is maradt az Élő Omegából, itt hallható az Én elmegyek.
Megjelent az Index.hu-n.
Címlapkép: Fortepan / Szalay Zoltán
