Bródy János a honi anyanyelvű dalszövegírás atyja április 12-én, Szekszárdon kezdte koncertidényét. Mivel esetében a politizálás alapállapot, életműve megcsonkított, tudniillik a létezett szocializmus cenzorainak célkeresztjében Bródy a tízes körben szerepelt.
Bródy és az első magyarnyelvű dalszövegek
„Dalszerző vagyok, és úgy gondolok erre a műfajra, mint valamiféle zenei-irodalmi iparművészetre, ami nagy példányszámban sokszorosítható és felhasználható akusztikai tárgyakat hoz létre, melyek beépíthetők a mindennapi környezetünkbe” – nyilatkozta Bródy János, amely nyilatkozata ars poetica-ként értelmezhető.
A későbbi szövegírót 1964-ben vette be gitárosnak az Illés zenekar, amely akkortájt luxemburgi zenét tolt, ahogy itthon nevezték, azaz angolszász beat slágereket, amiket a luxemburgi és a Szabad Európa Rádió rövidhullámú adásaiból „szedtek le” füllel. A következő esztendőben az egyetemen végzett tagok távoztak a civil életbe, érkeztek a Szörényi testvérek, az Illés pedig elindult a profi muzsikálás útján.
Következzék a kötelező lecke, a magyarnyelvű beat születése. 1965 nyarán a zenekar három hónapig a nógrádverőcei Express Ifjúsági Táborban szórakoztatta a fiatalságot. Napközben Szörényi Levente és Bródy János szállásuk lapos tetején írták közös szerzeményeiket, az első magyarnyelvű beat dalokat. Az Óh, mondd; a Légy jó kicsit hozzám, Az utcán és a Mindig veled zenéje és szövege egyaránt közös munka eredménye. Az első Bródy-dal a Nézz rám!
Nézz rám, emeld fel arcod
Nézz rám, s megértelek
Nézz rám, s ne szólj egy szót se
Mindent elmond a te szemed
(Nem keverendő össze a lenti Illés-dallal, amit már 1974-ben, az Illés Lajos által újjáalakított csapat játszott.)
Miként a szerző emlékszik: „otthon megírtam, majd a zenekar vette kezelésbe és csinált belőle számot.” (Már persze a klasszikus Illés: Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Pásztory Zoltán, Illés Lajos.)
Ám ezt megelőzően már egy egész ország ismerte a Még fáj minden csók-ot, amivel az 1966-os első Táncdalfesztiválon második díjat nyert a zenekar. A dalt Levente kezdte írni, s Tini a refréntől vette át. (22.30-tól)
A refrénért a beat ellenes kritika kicsontozta őket. Mindhiába, a magyarnyelvű beatzene nyert, megállíthatatlanul hódított.
Bródy ekkori szövegei döntően a szerelemről, mindennapi életérzésekről szóltak, pillanatképeket ragadtak meg.
Formához a tartalom
1967-ben az Illés nem indult a Táncdalfesztiválon, mert beatellenesnek vélték. Levente össze is akaszkodott Vitray Tamással, a Show-hivatal című műsorban, ahol a műsorvezető megjegyezte: nem a fesztivál lesz szegényebb. Erre válaszul született a Ne gondold!
Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,
Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod.
Egész más most ez a világ,
Jobb lesz, ha végre már megérted,
Az idő lassan, lassan eljár feletted.
Ez az esztendő – amikor a Nézz rám is született – gyökeres fordulatot jelez Bródy János szövegvilágában. Miként a zene, úgy a dalszövegek tartalmasabbak, elgondolkodtatóbbak lettek. Felvethetett ez némi aggodalmat: vajh milyen mélységet bír el a műfaj?
Tudom, elmondva másképp hat minden.
Félek, nem értesz engem majd meg. (Keresem a szót)
Bródy szövegei annak ellenére, hogy komoly tartalmat tolmácsoltak, tették ezt megjegyezhető, énekelhető, látszatra könnyed formába öntve. Helyén a rímek, a ritmus, a prozódia, a bemondások. Képesnek bizonyult magyarul angol dalszövegeket írni, azaz az eredendően angolszász muzsikához nem törte hozzá anyanyelvét. Mind a verse-k, mind a refrének esetében a legmegfelelőbb, legénekelhetőbb, sőt, legtermészetesebben énekelhető szavakat találta meg.
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned! (Láss, ne csak nézz)
Ráadásnak pedig felfedezte a ballada műfaját.
Dolgozik nappal s tévét néz este;
Nincs társasága, nincs ismerőse,
S nem jó barát a sok-sok ember,
Ki Annit nézi szakértő szemmel. (Szőke Anni balladája)
A Szőke Annit Koncz Zsuzsának írt Bródy János, aki hibátlanul elegyíti a kortárs történetet az archaikus formával. Nem véletlen, hogy életművében számos balladát találni.
A prágai tavasz
A minőségre fogékonynak bizonyult a hallagatóság, mi több, a zsűri is, amennyiben az 1968-as Táncdalfesztiválon az Illés az Amikor én még kissrác voltammal első, Koncz Zsuzsa a Színes ceruzák-kal második lett. Ráadásul ilyen szöveggel nyertek: „Elvisznek engemet rossz arcú emberek”, ami simán átment a sanzonbizottság cenzorain.
A győzelem után három nappal a zenekar turnébuszát félreállították, amíg tovább dübörgött a prágai forradalmat leverni vonuló katonai menetoszlop. Az eset alapvetően meghatározta Bródy szövegvilágát a továbbiakban.
Hódító, rabló katonának én nem állok
Testvérim gyilkosává én sohase válok (Március 1848)
Fenti dal pusztán címválasztásával elaltatta az elvtársak éberségét. A számot az 1969-es első Forradalmi Ifjúsági Napokra (FIN) – 1951-től törölték március 15-ét a pirosbetűs ünnepnapok sorából, helyét a tanácsköztársaság ötvenedik évfordulójára összeeszkábált FIN vette át, ami az 1848-as forradalom mellett 1919. március 21-re, illetve a „felszabadulásra”, április 4-re emlékezett háromhetes rendezvénysorozatával – komponálták, s mutatták be Pécsett.
A Miért hagytuk, hogy így legyen? sztorija kacskaringósabb. A dalt Révész György rendező felkérésére, Az oroszlán ugrani készül című filmjéhez írták, így megjelenhetett kislemezen. Azután rákerült Koncz Zsuzsa 1970-es, Szerelem című lemezére. Végül szerepelt az Illés utolsó, a régi dalokat a KITT Egylet által újra feldolgozó, Ne sírjatok lányok! albumán.
A Szerelem korongon hallható az Én nem tudtam azt kérem címet viselő dal. Ebben egy butának tűnő lány együgyű rácsodálkozása mögé rejt Bródy ilyeneket:
Én nem tudtam azt, kérem, hogy nagy az a zsömle,
Csak kicsinek látszik a szájunkhoz mérve.
Ez pedig Marosán György mondatát juttatta a hallgatók eszébe, miszerint: „Nem a zsemle a kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy.”
A cenzorock
Szükség is volt az efféle trükkökre, lévén Bródy Jánost kiemelten kezelte a cenzúra. „Jelentem, hogy múlt vasárnap 7-én találkoztam Szörényi Leventével a METRO-klubban. Beszélgettünk most készülő lemezükről, mondta, hogy 2 számot lehúzott róla a Lemezgyár, az egyik egy Good bye London c. amely szerinte a legnépszerűbb lett volna.” Ezt Gara ügynök írta a Budapesti Rendőr-főkapitányság politikai osztály III/A csoportjának.
Noha a Human Rights korongra nem, a következőre, az Add a kezed-re rákerült a Good bye London. Ilyen zavarosan ment ez. Eszembe jut, hogy a rólam írt jelentésben említésként sem szerepel édesapám neve, aki 1956-os forradalmár volt, akiről sok-sok száz oldalt írtak össze a ráállított spiclik, engem azért tartottak szemmel érettségimtől bevonulásomig, mert a Citrom együttesben zenéltem.
Fent említett fehér album, a Human Rights B oldalán azok a számok hallhatók (mint a Kégli-dal, vagy a Színes ceruzák), amelyeket Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok című filmjében játszottak volna. Azért csak volna, mivel a BBC-nek adott interjúban túlzottan szabadszájúan beszéltek a magyarországi ifjúság, a zenei klubok helyzetéről, letiltották színpadi és filmes szereplésüket. No, meg a Good bye London-t és az Elvonult a vihar-t. Ez utóbbi kislemezen jelenhetett meg, cenzúrázva.
Eredetileg így ment:
„Elvonult a vihar, Tiszta lett az ég,
De a zúgó vihar visszajöhet még.”
és ez lett a végleges:
„Elvonult a vihar, Tiszta lett az ég,
De az én kedvesem nem jött vissza még.”
Mindeközben a Human Rights A oldalán ott volt a Te kit választanál…
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell mondani hivataláról
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell venni a koronaékszert
Mondd, te kit választanál?
vagy a Virágok tengere
A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma
A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma
Ilyen Janus arcú kor volt. A következő Illés albumon, az Add a kezed címűn hallható A szó veszélyes fegyver, A szemétdomb, a Jelbeszéd.
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van,
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol.
Aztán egy évre rá, 1973-ban betiltották Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című lemezét, amin ez a dal szintén szerepelt. Addigra biztos megértették az elvtársak. Ezen a korongon kapott helyet a Ha én rózsa volnék.
„A KISZ sem volt azonban naiv, mi is kihallottuk a Sárga rózsa című Bródy-szerzeményből, hogy kritizálta a rendszert, és pontosan tudtuk, hogy a Ha én rózsa volnék című dalban… a Ha én zászló volnék kezdetű versszak az 1968-as prágai bevonulásról szólt” – nyilatkozta Csatári Bencének Lendvai Ildikó, aki akkortájt a KISZ KB kulturális osztályán védte a szocializmus szellemét, s elmondta azt is: „Volt egy olyan házi rendelete az MHV-nak (Magyar Hanglemezgyártó Vállalat), miszerint a Bródy-szövegeket csak igazgatói láttamozással lehet stúdióban felénekelni.”
Az Illés már a hatvanas évek elejétől rettenetesen zavarta a hatalmat. Az 1963-as „jazz-ügy” után, amikor a Körcsarnokban rendezett amatőr zenekarok koncertjén bevadult a közönség, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága „azt javasolta, hogy az illetékes szervek a probléma kivizsgálása után »szükség esetén oszlassanak fel jazz-zenekart«, például a fő felelősnek tartott Illés-együttest”.
Aztán eljött az 1973-as első magyarországi pop-rockfesztivál Diósgyőrben. Bródy János műsorvezetőként köszönetet mondott a rendőröknek: „voltak, akik már tegnap lejöttek Miskolcra, és nem volt hol aludniuk, padokon, az Avas oldalában akarták tölteni az éjszakát. Részükre a rendőrség szállást biztosított.” Az állambiztonság szerint a zenész mondatai miatt rendőrség ellenes hangulat alakult ki, sokan beugráltak a pályára, sőt, a zenész maga szintén hívta őket, jöjjenek közelebb. Bródy ellen eljárás indult. A vége pénzbüntetés lett, illetve ami megpecsételte az Illés sorsát, lakhelyelhagyási tilalom.
Megjelent az Index.hu-n.
Címlapkép: Fortepan / Szalay Zoltán
