Ilyen háborút is régen láttunk: egymásnak feszült a két óriás, a Google és a Universal Music. Az új harctér a mesterséges intelligencia által felkavart szerzői jogok világa. A háború most egy tűzszüneti megállapodásnál tart, de olyan kérdések merültek fel, amiket egyhamar nem fognak tisztázni. Márpedig ahol a mamutok harcolnak, ott a kicsiknek sem lesz béke. Ez a fő kérdés: hogyan kezeli a YouTube (Google) azokat az engedély nélkül készített számokat, melyek MI segítségével olyan ikonikus előadók hangját imitálják, mint Sinatra, the Weekend vagy Drake.
Itt a Sinatra-effektus:
Ol’ Blue Eyes singing “Get Low”
Taylor Swift – My Way Frank Sinatra
A Google elképzelhetetlen mennyiségű adatot gyűjt és kezel anélkül, hogy ezért bármit is fizetne.. Az adatok hasznosításából hatalmas bevételekre tesz szert a cég. Közben gőzerővel fejleszti a mesterséges intelligencia alapú szolgáltatásokat. A Google számára magától értetődő, hogy az algoritmusok által előállított szövegek, zenék, filmek után nem kell senki számára sem jogdíjat fizetni., A bökkenő ott van, hogy az algoritmusokat mások szövegein, zenéin tanítják. Ezek ma már ott tartanak, hogy világhírű előadókat képesek imitálni. A zeneipar döbbenten figyel. A kisebb előadóktól a nagy kiadókig – akiknek a fő bevételi forrásai a szerzői jogokból származnak, és műveik jogi védelem alatt állnak. A Universal Music azonban talált egy jogi kiskaput, amivel fel tudta venni a kesztyűt a technológiai gigásszal szemben, hogy védelmezze a művészek és kiadók jogait ezen az új, ismeretlen területen.
A YouTube és az UMG közötti harc most egy friss partnerségben pillanatnyi nyugvópontra jutott. Míg ez a partnerség látszólag a művészek jogait védi, mégis több kérdést és aggodalmat is felvet. Hogyan képes az MI megkülönböztetni az emberi és az MI által létrehozott hangzást? És ebben a dinamikában hol találják meg helyüket az önálló művészek?
A Google monopóliuma az online keresésben új problémákat is felvet a tartalomgyártók számára. A kiadók gyakran érezhetik úgy, hogy a létük a tét: vagy megosztják tartalmaikat, vagy kockázatot vállalnak online láthatóságuk elvesztésével.
Digitális Dilemmák: MI, Google és az intellektuális tulajdon kihívásai
A digitális korszakban az intellektuális tulajdon jogok körüli ellentmondásokat az MI és gépi tanulás gyors fejlődése szítja. A Google az MI-forradalom egyik nagy nyertese lehet, hiszen a az új nyelvi modellek tanításához elképesztő mennyiségű szövegre van szükség, és ha valakinek a tárhelyein ez már összegyűlt, akkor az épp a Google. A keresőóriás hálózata gigászi mennyiségű tartalomra kiterjed, a zenén és könyveken át az újságcikkekig.
A Google és társaik az egész webet folyamatosan vizsgálják MI rendszerükkel, hogy minél jobban finomítsák azt, mindezt a „fair use” használatra hivatkozva teszik, ami jelenleg nem törvénysértő a Copyright Act ( USA Szerzői jogi törvény) értelmében. Ebben a védekezésben sajnos rengeteg az ellentmondás, és gyakran kedvezőtlen következményekkel jár a kreatív iparágak számára.
A Google és az UMG közötti hadakozás
Az Universal Music és a Google közötti feszültség nőtt, amikor a Universal több olyan dalt is felfedezett a Google MI rendszerében, amelyek erősen hasonlítottak a Universal művészeinek dalaira. Ezen túlmenően az MI által generált zenék népszerűsége és az azokból származó bevételek is kérdésessé váltak.
A Google álláspontja szerint az MI által létrehozott zenék nem sértenek szerzői jogokat, mivel azok nem „másolják” az eredeti dalokat, hanem saját, egyedi alkotások. Az UMG viszont úgy látja, hogy a Google mesterséges intelligenciája túl sok inspirációt merít az eredeti művekből, ami jogellenes.
Dávid és Góliát küzdelme
A Universal mély zsebekkel és jogászok hadseregével ostromolja a Google-t, a szélesebb webes közösség sokkal sebezhetőbb. A kisebb oldalak, bloggerek és kiadók gyakran érezhetik úgy, mintha a Google hatalmas árnyékában állnának. A New York Times dilemmája tökéletesen tükrözi ezt az egyensúlyhiányt
(Több itt.)
A tartalomgyártók szeretnék megvédeni a tartalmaikat a mesterséges intelligencia piac másik új szereplőjétől, az OpenAI-tól. A Google-lel szemben viszont a kicsik szinte esélytelenek. A tartalomgyártók folyamatosan etetik a Google hatalmas adatéhségét, amivel hozzájárulnak a Google algoritmusainak fejlesztésében, viszont cserébe nem kapnak tisztességes ellenszolgáltatást.
Művészi integritás és a MI
A mesterséges intelligencia a zenei művek megalkotásával és újrateremtésével alááshatja a művészi hitelességet és integritást. Ha az MI olyan dalt tud alkotni, ami tökéletesen tükrözi egy művész stílusát, akkor hol van a határvonal az inspiráció és a plagizálás között? Ezt felismerve a YouTube és az Universal létrehozta a „YouTube Music Incubator” programot. A cél az, hogy az MI és a művészek közötti harmóniát előmozdítsák, és biztosítsák, hogy a technológia a zeneipar javát szolgálja.
Youtube Music Incubator bejelentése
Google/YouTube megoldás
A nemrég bejelentett partnerség kapcsán a YouTube vezetője, Neal Mohan beszélt a Content ID rendszer kibővítéséről, ami gondoskodik arról, hogy a szerzői jog tulajdonosai megkapják a jogdíjaikat. E rendszerbe bekerül az MI által generált tartalom is. Emellett tervezik a „YouTube Music AI Incubator” programot, és a YouTube frissíteni fogja szabályzatát az AI specifikus kihívásaira is.
Neal kiemelte, hogy az MI segítségével hatékonyabban lehet észlelni a jogellenes tartalmakat, és teljes mértékben elkötelezettek a technológia fejlesztése mellett. Megjegyezte, hogy a szerzői jog megsértéseit olyan komolyan veszik, mint az MI által előállított félrevezető tartalmakat, például a deepfake-eket, amelyek súlyos károkat okozhatnak rengeteg területen.
Etikai és jogi egyensúlyozás
Ahogy a mesterséges intelligencia fejlődése folytatódik, az intellektuális tulajdon jogi kérdései egyre bonyolultabbá válnak. Itt már nem csak dalokról vagy cikkekről van szó. Kié a az MI által létrehozott festmények, szobrok vagy akár filmek szellemi tulajdonjoga? Hol állapítható meg a határvonal? Kinek jár elismerés és talán még fontosabb, kinek jár díjazás? A Google hozzáállása, bár üzleti szempontból ésszerű, rávilágít a szélesebb iparági kihívásokra. Ezek a tech vállalatok az MI hatalmas potenciáljának kiaknázása közben egy veszélyesen vékony vonalon egyensúlyoznak az innováció és a jogsértés között.
Google és a láthatatlan vízjel
Google, a DeepMind nevű AI részlegén keresztül, egy digitális vízjel funkció fejlesztését indította el SynthID néven, amelynek célja az mesterséges intelligencia által készített képek azonosítása. Ezzel a lépéssel a dezinformáció elleni küzdelem támogatása a cél. A SynthID működése során kisebb változtatásokat hajt végre a képek egyes pixeleiben, ami az emberi szem számára láthatatlan, de a számítógépek viszont észlelik. Ez a technológia viszont még nem 100%-ig megbízható extrém képmanipuláció esetén. Egy fejlesztés minden bizonnyal elengedhetetlen amikor az AI-képgenerátorok népszerűsége növekszik és a Google-nek van saját fejlesztésű képgenerátora is, amit Imagen-nek hívnak.
Az új vízjel rendszer hatékonyságát idáig csak ezzel az eszközzel készült képeken tesztelték. A cél később az lenne, hogy az felhasználók azonnal megtudják, hogy a kép valós vagy gépi eredetű-e. A DeepMind kutatási vezetője, Pushmeet Kohli szerint a vízjel rendszer nagyon finoman és hatékonyan módosítja a képeket, amit későbbi szerkesztések után is képes azonosítani. A Google korábban egyébként vállalta, hogy bevezet vízjeleket az AI által generált tartalmakhoz, ahogyan ezt más nagy tech cégek is, például a Microsoft és az Amazon is tették. Egy ilyen típusú „MI detektor” rendszer bevezetése könnyen elképzelhető későbbiekben a zeneiparban is , ami megoldást jelenthetne néhány problémára.
A jövőbe tekintve és az MI hatása a zenében
A digitális jövő felé haladva az internet tájképe drasztikusan átalakulhat, és ha nem szabályozzuk megfelelően, akkor gyorsan olyan környezetben találhatjuk magunkat, ahol néhány nagyhatalmú cég mondja meg, hogy milyen tartalmat és hogyan fogyasszunk. Ugyanakkor az MI és a zene egyesülése már elkerülhetetlen valóság. Ahogy ebbe az új világba lépünk, fontos egy kiegyensúlyozott megközelítés alkalmazása, mely a technológiai fejlődést ötvözi az etikai és jogi kérdésekkel.
A digitális kor történetét az emberi kreativitás, technológia és tulajdonlás közötti összetett kapcsolat fogja meghatározni. Ebben a fejlődő történetben az emberi kreativitás és az MI potenciálja együtt alkothat egy izgalmas szimfóniát, és csak az idő fogja meghatározni, hogyan alakulnak a végső fejezetek.
A témával kapcsolatban két különösen érdekes videót találtam, melyekben a zeneiparban dolgozó szakemberek osztják meg gondolataikat és véleményeiket:
Rick Beato
Venus Theory
Rick Beato megfogalmazott gondolata különösen figyelemre méltó: véleménye szerint az emberek nagy részét nem zavarja, hogy kedvenc előadójának új dalában valójában egy mesterséges intelligencia által létrehozott kreációt hall, nem az előadó „valódi” hangját. Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben létezik majd az „igazi” Drake mellett egy hivatalos MI által generált Drake változat is.
