Kövér a nap, Törökméz, Fűrész, Kérdés, Százéves kút ezek a korszakokon átívelő slágerek mind szerepelnek a Generál első, Staféta című, ötven esztendeje kiadott lemezén. Az Omega, a Syrius és az LGT mellett a Generálból válhatott volna világsztár, ha nem a szocializmusban születnek, a keleti blokkban.
ZéGé + Ferm = Generál
Mielőtt a lemezre térnénk, szót ejtenék az elődzenekarokról, hogy megértsük, miként tudott a Generál szemtelenül fiatal tagsága ilyen profi muzsikával előrukkolni.
A Ferm 1967-ben jött össze, igazi tini együttesként, tudniillik Környei Attila basszusgitáros 19, míg Szikora Róbert dobos és Karácsony János gitáros mindössze 16 évesek voltak. Mellettük megfordult még a bandában Menyhárt János gitáros és Gerdesits Ferenc énekes. 1966-ban a Zenei Gimnázium, azaz a Bartók Béla Konzervatórium növendékeiből alakult a másik előd együttes, a Zé-Gé. Versengtek a 68-as a Ki-Mit-Tud-on, ahol a Hungária mögött végeztek – ahol majd Novai Gábor 11 esztendővel később folytatja.
A Led Zeppelin kettes lemezét hallva Várkonyi és Novai úgy jártak, akár a Vissza a jövőben című moziban Chuck Barry unokaöccse, amikor gitárszólózni látta Marty McFly-t (Michael J. Fox), s hívta bácsikáját: „Chuck, Chuck, itt Marvin, az unokaöcséd, Marvin Berry. Tudod mi az az új hang, amit keresel? Hallgasd meg ezt!” A zongorista és a basszusgitáros, a Ferm zenészeivel egyesülve, megalapította a Generált, hogy magyarítsák az új hangot, kezdetben nyilván műsoron tartva Zepp számokat.
Akadt azonban némi bibi a zenekaralapítással: Várkonyi Mátyást behívták katonának, ami akkortájt két évet jelentett az otthontól távol. Várkonyi honvéd a laktanyában írta a Szélkakast és a Fűrészt. Alkalmanként a muzsikust kiengedték próbálni, vagy éppen fellépni. Például a Ki mit tud?-ra, ahol a Generál mellett egy katonazenekarral szintén versenybe szállt. A lemezfelvételeken részt vehetett, azonban a fotókon nem szerepel, lévén túl rövid volt a haja. A hosszúhajúak: Ákos István (gitár, ének, ütőhangszerek), Karácsony János (gitár, ének), Novai Gábor (basszusgitár, ének), Reck Lajos (dob), Révész Sándor (ének), és a Mikrolied Vokál: Bódy Magdi, Herczku Annamária, Várszegi Éva. A vokál nevét a lányok alacsony termete ihlette. A kilenc fős csapat átlagéletkora 21 év volt. Kivéve Révészt, aki csak a 18-at töltötte be, ekkor ragadt rá a kölyök becenév. Fiatalok, ugyanakkor profik, képzett muzsikusok voltak, így 1972-ben megnyerték a Ki Mit Tud?-ot, majd hamarjában elhozták a Táncdalfesztivál közönségdíját.
Keményrock és pop líra
Merész húzás, hogy lassú számmal kezdték bemutatkozó lemezüket. A Szép dal akusztikus gitárra, Révész Sándor és Karácsony János duettjére épül, s nyomban megmutatják fő erősségüket, a grandiózus hét szólamú vokált.
A Pofon már a keményrockos Generált mutatja, majd következik az egyik legnagyobb slágerük, Novai Gábor és Miklós Tibor Kérdés című gyöngyszeme. Igazi gyönggyé Karácsony János énekével és parádés gitárjátékával válik.
A kérdésre jön a Felelt, Herczku Annamária előadásában és Edit Piaf Három harangját idéző acapella kóruskísérettel. Gyönyörű a vokál, akár a Százéves kútban. Bódy Magdi szintén kapott szóló lehetőséget, méghozzá a Koldusok királyában. A mai napig slágernek számító Kövér a nap című dal szövegét a későbbi Mikrolied tag, Szigeti Edit egyik rajzóráján vetette papírra.
És elérkeztünk az ihlető forráshoz, a Led Zeppelinhez. A Süllyed a hajó karcos, akár a B oldalt nyitó Törökméz, a Tűzmadár, a Tűzben égő fények. Karácsony gitárszólóit és Révész énekét hallva megértjük Som Lajost, miért kaparintotta meg frontembernek a Piramisba a Kölyköt, s Presser Gábort, aki énekes-gitárosnak hívta a Loksiba Karácsony James-t, Barta Tamás helyére. Ki mást hívhatott volna?
A Szélkakassal Várkonyi Mátyás a nagy előd, a Beatles előtt emel kalapot. Hatalmas slágerrel, a Fűrésszel érkezünk a fináléhoz, azonban az igazi lezárás (miként a nyitány) lírai szerzemény, a Messze szálljon.
Rossz helyen, rossz időben
Hihetetlen módon a Generál külföldön népszerűbb volt, mint itthon. Valódi popsztárokként fogadták őket több tízezres stadionokban. NDK, Lengyelország mellett turnéztak Nyugat-Berlinben, Hollandiában. Egy színpadon, vagy tévé show-ban tolhatták a korszak olyan sztárjaival, mint a Smokie, a Middle of the Road. Itthon pedig csend. Mondhatni, elhallgatás. A rádiós zenei szerkesztők magasról tettek a sikerre, ők nem játszottak Generált. Ráadásul a hanglemezgyár zsarolóra fogta, hogy a csapat kizárólag rajtuk keresztül adhasson ki lemezt külföldön, sőt, utazásaikat is felügyelje. Persze Várkonyiék nemet mondtak. Cserébe az MHV meglehetősen nehézkesen jelentette meg második lemezüket, aminek olyan giccses borítót terveztettek, akár valami Korda-albumnak. Ennek dacára ez az anyag már keményrock volt, tényleg Zeppelines.
A nyugati szervezőcégek szembesültek a kommunizmus bürokráciájával, hogy tudniillik a Generál utazását, sőt útlevélhez jutását a Magyar Népköztársaságot kormányzó hatalom felügyelte. S mert odakint a rock üzletnek számított, nem hívták többet a Generált.
Megjelent az Index.hu-n.
Címlapkép: Erky-Nagy Tibor
